D.-nek

Mindig ez jut eszembe, amikor valaki megkérdezi, hogy lehet? Hogy lehet az, hogy egy átlagos vajdasági fiatal minden szabadidejében járja a világot. Csak el kell indulni, a többi pedig tényleg adja magát. Mint általában az utazók, én is a sorsban hiszek, és hogy az élet úgyis a legmegfelelőbb módon alakítja nekünk az utat, még akkor is, ha az a legjárhatatlanabbnak is tűnik.

Talán akkor jöttem rá véglegesen, hogy menthetetlen világcsavargó vagyok, amikor megláttam az iskolanaptárt, és minden egyes kis szünetre beterveztem valamit, ha lehet minimum három országgal arrébb, és az volt a feltételem, hogy a kilométerek száma se legyen ezer alatt. Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

Például az, hogy bűntársammal úgy határoztunk, téli gumi és hólánc nélkül elindulunk Tirolba a sretenjei állami ünnepet kihasználva. Még el sem hagytuk a Topolya táblát, megállítottak a rendőrök. Mivel nem égett a lámpa, és mivel én szépen tudok mosolyogni, nem büntettek meg. A négyszázadik kilométernél be kellett ugranunk két ismerőshöz. Az első a beszélgetés során közölte, hogy neki is ilyen volt az előző autója, arról visszamaradt négy téli gumi, vigyük csak. Este hat volt, már minden gumijavító zárva volt a Győr melletti kisvárosban. Második ismerősünk fia pedig épp most nyitott ilyen üzletet, így munkaidőn kívül is elvégezte a gumicserét, és még hólánca is volt raktáron. Innen még nyolc óra döcögés, két eltévedés és öt benzinkút volt hátra, ahol nem lehetett venni autópálya matricát, várt ránk a másnap reggeli érkezésig.

Tirol in Österreich, Hotel Alphof Sölden.

Az első és legszembetűnőbb dolog az volt, hogy itt nem nézik levegőnek a környezetvédelmet. Ha Topolyán kitesszük a lábunkat a fűtésszezon alatt, hatszor tüdőrákot kapunk. Tirolban is fűtenek, gázzal, ami nem gáz. Lehet levegőt kapni, a legtisztábbat, amit valaha is szippanthattunk. Miután az orrom kielégült, leesett az állam. Ettől gyönyörűbb tájat még nem láttam, ugyanis nem egyszerűen természeti és civilizációs jelenségek csoportosulása: szelleme van, amely uralkodik a maga helyén, s áthatja az ott élő, minden rendű-rangú lényeket, a borokat, viseleteket, az ételeket, a dalokat, pedig az amsterdami Coffeeshopok és a Red Light Street után azt hittem, hogy én már nem lepődök meg semmin, de erről még szó esik a későbbiekben.

A kötelező városnézés után felmentünk egy kilátóra, ahol az imént visszaragasztott állam újra leesett, és azt hiszem, ott is maradt, de ettől még nem vagyok pofátlan, és még mindig jobb, mintha a fogam hagytam volna ott.

Havas tájon kell a vérvörös naplemente.

Ha a felhőtlen bulizásra gondol az ember, mindig a nyárra asszociál, mindaddig, amíg nem megy el telelni. Abban a pillanatban, ahogy a tájra leszáll a sötétség, az emberek lejönnek a hegytetőről, a DJ-k előbújnak barlangjaikból, a város szórakozóhelyei fénybe és felhőtlen zajba borulnak. Itt nem kell órákat készülődni, kiválasztani a leglengébb bulizós öltözetet, egyszerűen csak nekitámasztjuk a bár falának a sílécet, és ropjuk a szörnyűséges tiroli zenére, amely, minek is tagadnánk, a lehető legjobb hangulatba hozza az embert.

Képgaléria: