Szabadkai hangulat Temerinben
A zenei stílusok ágazódásánál időközönként olyan alműfajok jönnek létre, amelyek igen messzire tudnak kerülni az alapkoncepciótól. Fekete – depresszív – öngyilkos – őrület, olvashatjuk a temerini Joys of Life Facebook-borítóján. Hogy mennyire destruktív a látszat és mi áll emögött, azt Deák Andrástól (művésznevén Dopamine), a zenei projekt egyedüli tagjától kérdeztük meg.
A one man bandek szinte már egy külön ágazat, melyeknél fellépésekre nem igazán lehet számítani, inkább csak hangzóanyagokra. Téged mi sodort erre a magányos útra?
– Több rövidéletű formáció után megszűnt bennem a kollektív szellem és a metálos szubkultúra iránti entuziazmus, viszont a zene iránti szeretet semmiféleképp. Nem számított többé a haverokkal való közös zúzás. Sokkal jobban érdekelt, hogy mit is fejez ki egy adott dal, és én mit akarok mondani a munkámmal. Mikor elkezdtem, ez egy kényszer volt, mivel nem voltak körülöttem olyan emberek, akikkel ezt együtt csinálhatnánk, ezért összegyűjtöttem a legalapvetőbb dolgokat ahhoz, hogy fel tudjam venni, ami kikívánkozik belőlem. Bár azóta egy barátommal alapítottam egy másik együttest is, amely ma öt tagot számlál (ЖЕГОР), de semmiféleképp nem hagytam abba időközben a Joys of Life-ot. A one-man zenekarban kényelmesebb a munka. Minden az egyén kezében van, és mindent a saját víziója szerint csinálhat.
Úgy tűnik, nem volt ez rossz választás, elvégre tavaly egy ukrajnai független kiadó lecsapott az első anyagodra. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?
– A Depressive Illusions kiadóházzal egy javaslat után jutottam kapcsolatba, és a vezetőjével Facebookon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Bemutattam neki a lekevert felvételeket, és hallván az anyagot, pár nap megbeszélés után beleegyezett a DemTod sei Dank című album kiadásába.
Milyen reakciókkal találkoztál?
– Annak ellenére, hogy ez az első igazi kiadványom, eddig pozitívak voltak a visszajelzések. Rádióműsorokban engedték és engedik dalaimat, pár nap után ajánlatot kaptam egy online kiadáshoz a Sepulchral Silence-től, egy brit kiadóháztól, amely ezzel foglalkozik. Emellett fanzinek és újságok érdeklődtek, rewiew cd-ket kértek stb.
A projektet tehát nem fenyegeti az elvérzés veszélye?
– Az eddigi visszajelzések csak megerősítették a folytatást. A one-man zenekaroknak elég nagy kultuszuk van, különösen a black metal terén, erről magam is megbizonyosodtam. Jelenleg a következő albumon dolgozom, a dalszövegek, riffek, dobok írásán. Ha minden a tervek szerint halad, 2016 második felére elkészül az új anyag. A felvételezést ezúttal más módon fogom csinálni, mivel lehetőségem nyílt analóg stúdiófelvételeket készíteni. Tervezem a Dem Tod sei Dank újrakiadását nagylemezen és kazettán. Ezenkívül tagokat is keresek, hogy fellépéseket is tudjunk csinálni, bár a zenét továbbra is egyedül szeretném írni.
A Depressive Suicide Black Metal nem egy túl optimistán csengő stílusmeghatározás, igazán kevés pozitív töltettel. Az olyan tematikák, amellyel a műfaj és persze te is foglalkozol, szerinted tudnak valami szépet is hozzátenni a folyamatosan rothadó valósághoz?
– Ez igen szubjektív dolog. Másképp élem én meg a dolgot és másképp más. Ez teljesen attól függ, hogy mit akar látni az ember, és számára az lesz az igazság, mindaddig, amíg önmaga, vagy sok esetben mások nem győzik meg arról, hogy másképp van. Az ilyen tematikát ismertebb alkotók is használják. Csak olvasson bele az ember például néhány József Atilla-versbe. Némelyből olyan melankólia és pesszimizmus ömlik, hogy az ember megkérdőjelez tőlük olyan dolgokat, amelyek addig talán fel se merültek benne.
A rockzenében általában az angolt használják a szövegek írásához, földrajzi okokból kifolyólag a szerb használata még érthető lenne esetedben, de nemzetiségedből eredően a magyar is természetes lenne. A Joys of Life-ban viszont a német nyelvet használod. A sokat emlegetett rigid hangzása miatt vonzódsz hozzá?
– Ez személyes preferencia. Sokszor írtam magyar, szerb és angol nyelvű szövegeket is, de úgy érzem, hogy lírai formában németül tudom a legjobban kifejezni magam. Ennek semmi köze a nyelv felépítéséhez vagy „hangzásához”, sőt valamely alapvető formákat nekem könnyebb magyarul betartani. Talán amiatt írok németül, mert e nyelv beszélőivel volt a legkevesebb kapcsolatom, és nem léteznek benne számomra semmilyen emocionális árnyalatok, sem emlékek bizonyos kifejezésekhez, szavakhoz, amelyeket például valami személyhez vagy helyzethez köthetek, akár tudat alatt.
A szövegvilág igen komor és zavarba ejtő. Mit használsz forrásként, honnan a merítés?
– Inspirációként szolgálhat az élet szinte minden szegmense. A pesszimizmus és a gyomorfekélyt okozó melankólia nem olyan dolog, ami eltűnik az emberekből, ha lehunyják a szemüket előtte. Én esztétikát csinálok mindebből, azért, hogy ugyanezt kivetítsem magamból. Nem szólok konkrétan senkihez, csak beszélek, aki meghallja az üzenetet és megfelelőképpen megérti, az leginkább becsülni is fogja a dolgot, és legalább kidobja a fejéből az éterbe.
Vajdaságot sokan depresszív térségnek tartják. Ez is szerepet játszik a hangulat kialakulásában?
– A földrajzi behatároltság természetesen kihat az alkotásra. Minden, ami körülveszi az embert, szerintem kisebb-nagyobb mértékben hat rá. Esetemben főleg a természeti adottságok és az emberek mentalitása hat ki, aminek a látott/hallott alkotás a gyümölcse. Ha máshol nőttem volna fel, és abban az esetben is zenélnék, biztos vagyok benne, hogy nem ugyanígy hangzana. Az alkotóban mindenféleképp a környezetének mivolta rezonál, az ő szemén és ajkán keresztül, ez emberi dolog.
Milyen ember az a hétköznapokban, aki ilyen szinten kísérletezik a sötétség végleteivel?
– Egy introvertált, hallgatag személy, aki követi a saját útját és nem fordul sem hátra, sem mások után, aki csupán néhány kiválasztott emberrel osztja meg azt, amit gondol, érez. Olyan, akinek valójában nincs is szüksége rájuk, de bebizonyították neki, hogy ugyanazon vagy hasonló hullámhosszon vannak vele, ezért meg fogják érteni azt, ami a beszélt vagy írt nyelv határait súrolja, és ehhez csak minimális mennyiségű magyarázat szükségeltetik. Olyan valaki, aki nem szól senkihez, csak beszél, és tudja, hogy akinek hallania kell a szavait, az meg is fogja hallani.
Az egyszemélyes zenekar a világhálón:
Facebook: https://www.facebook.com/Joys-of-Life
Bandcamp: http://dir666.bandcamp.com/album/dem-tod-sei-dank
Az album kapható: http://depressiveillusions.com/items/cd-r/black-metal-pagan-metal-blackgaze/joys-life-dem-tod-sei-dank
0 Hozzászólás
Szólj hozzá