: Szenti Lilla
Szenti Lilla

Giovanni és a fekete giliszta

: Szenti Lilla
Szenti Lilla

Giovanni álma a kapálás volt. Amikor nyolc évvel ezelőtt Milánóban lediplomált az egyetemen, és egy cserediákprogramnak köszönhetően Romániába került, még nem tudta, hogy egy albán lány miatt Szerbiában fog kikötni, és télen-nyáron kapálni fog. Sejtelme sem volt arról, hogy az év minden szakaszában feketében fog járni, huszonnyolc éves korára teljesen meggörbült háttal, kopaszon és ősz szakállal. Olaszországban született, magán viselte az okos és tehetséges gyerekek minden problémáját, és amikor eljött az idő, végre ő tartotta el a szüleit. A tanulás mellett részmunkaidős állást vállalt, délután kilépett a katedra épületéből, majd az egyik gyorsétterem kihelyezett részlegébe igyekezett, ahol zárásig megállás nélkül takarított. Miután az utolsó csepp vizet is kicsavarta a felmosórongyból, a raktárba helyezte azt a vödörrel együtt, majd zakószerű, felsőtestére tapadó kabátját vette magára. Felült a Palicsi-tó lecsapolt vizére emlékeztető, szétroncsolódott robogójára, és útközben ugyan egyszer-kétszer be kellett rúgnia a masináját, végül hazaért. Annyira beleszürkült a mindennapokba, hogy a hetek és hónapok feketék lettek, Giovanni pedig rákényszerült, hogy jómaga is feketébe öltözzön. Amikor a szülei megnyerték a karácsonyi lottót, mindenki számára egyértelművé vált, hogy Giovanni ezentúl csak magára számíthat, hiszen anyja vagyonéhsége Kanada legtávolabbi csücskébe repítette az öregeket, ahol lékhorgászathoz szükséges eszközöket árultak újonnan megnyitott boltjukban. A fiuk egyedül maradt Olaszországban. Bentlakásos kollégiumba költözött, ahol hamar hírnévre tett szert egyedi megjelenésével. Szobatársa egy idő után arra lett figyelmes, hogy az ajtó alatt levélben érkező felkérések lepik el a fiút. A lányok ingyen lefeküdtek volna vele, de Giovanni csak aludni járt haza. Az éjszaka közepén állított be, s mire Christian, a derék és nemes lakótárs reggeli tizenegy órakor kikecmergett az ágyából, már hűlt helye sem volt. Christian időnként kihasználta a tudatlan egyetemista lányokat, elhitette velük, hogy ő valójában Giovanni, így bőven jutott neki a jóból. A probléma számára akkor érkezett el, amikor egy meglehetősen duci, csúnya arcú lányt azzal tévesztett meg, hogy ő, Christian Magnolo alakváltó, s amint kilép a szobájából, Giovannivá változik. Christian nem fejezte be az egyetemet, másfél évvel a diplomálása előtt egy taxitársasághoz szerződött, jól meghízott, és hobbiból hackerkedésbe fogott.

Szenti Lilla

Szenti Lilla

Giovanni beiratkozott a mesterképzésre. Ügyesen vette az akadályokat. Mentora hívta fel a figyelmét a kínálkozó lehetőségre, hogy az utolsó szemeszterét külföldön töltheti. Repülőre ült, Bukarestbe került, egy kirándulás alkalmával pedig Szegeden találta magát. Ebben a furcsa, plakátokkal teleaggatott országban, ahol folyamatos a fejlődés, nő a tanárok és az ápolók bére, ráadásul a catenacciót megszégyenítő futballakadémiák tehetségei vezetik győzelemre a nemzeti tizenegyet, Magyarországon ismerte meg Irenát, az albán lányt, akinek apja a régi Jugoszláviában született. Viszonyuk gyorsan lángra lobbant. Olyan szerelem volt ez, mint a májusi reggeleken alkohollal megöntött tábortűz, amely hirtelen fellendülésével még a lombhullató fa leveleit is megperzseli, hogy aztán az ebéd elmúltával csendben kimúljon. Amikor az olasz fiú hazautazott, hogy ünnepélyes keretek között átvegye a milánói egyetemen szerzett oklevelét, a lány végérvényesen kilépett az életéből. Giovanni Szerbiába menekült, az országba, amely ugyan poros és koszos, ám mégis olyannyira magával ragadó, hogy a földi halandó ide vágyik a fejlett Nyugatról. Érdekes módon ebben az országban a megélhetés legfőbb formája a kapálás volt. Rengeteg külföldi érkezett ide, hogy kapálhasson egész nyáron, degeszre keresse magát három hónap alatt, hogy télen a családja biztonságát élvezhesse otthonában. Giovanni a munkaközvetítőn keresztül talált rá a Szabad Kapálók Szövetségére, gyorsan beilleszkedett a társaságba. Az első nyáron rengeteget dolgoztak, pihenésre alig jutott idejük, de senki sem panaszkodott, a fizetés több mint kielégítő volt. Az éjszakák egyre hűvösebbek lettek, a szorgos csapat laza italozásokba kezdett. Giovanni keveset beszélt, bár tökéletesen elsajátította a szerb nyelvet, ritkán szólalt meg. Súlya volt a szavainak, ha résnyire nyitotta száját, mindenki elhallgatott, figyelték, mit mond a mester. Ahogyan minden más, idővel ezek a találkozások is elkoptak, egyre ritkábban csatlakozott a többiekhez. Esténként magányos kapálásba kezdett. Más volt a talaj állapota, de Giovanni élvezte a mozgást. Senki sem értette, mi ösztönzi őt arra, hogy megállás nélkül dolgozzon. Giovanni azonban boldog volt, olyan boldog, mint életében eddig még sohasem. Az emberek távolról figyelték, úgy látták, magában beszél. Az olasz fiú rendíthetetlenül törtetett előre. A vendégmunkások a nyár végeztével pénzzel telepakolt táskákkal indultak vissza hazájukba, ő pedig folytatta. A Szabad Kapálók Szövetsége kitüntetésekkel jutalmazta fáradhatatlan munkáját, de az elnök sem tudta megfejteni Giovanni titkát.

Már javában a tél közepén jártunk, a Duna befagyott, egy lélek sem járt az utcán, de Giovanni kapált és beszélt. A földön egy fekete giliszta kúszott, mindig pontosan mellé csapódott a kapa éle. Különös giliszta volt, aki megértette az olasz fiú minden mondandóját, olyan barátság szövődött kettejük között, hogy idővel hangtalanul, a gondolatok útján tájékoztatták egymást a világ dolgairól. Giovanni beszámolt a megfigyelt emberek különös szokásairól, arról, hogyan szólt hozzá egyik és másik szomszédja, a giliszta pedig a föld alatt végbemenő szerelmi háromszögekről beszélt. Hajnali három órakor, amikor a kapálástól megfáradt, görnyedt, ősz szakállú fiatal minden ereje tovaszállt, szája szeglete lefelé konyult, és mindent felemésztő szomorúság kebelezte be, a giliszta bemászott Giovanni fülébe. Csak ő tudta, micsoda terhet cipel magán ez a fiú, s hogy a boldog külső mögött mennyi minden lakozik. A következő nyáron, amikor a Nyugatról érkezők újra meglátogatták a földeket, hogy degeszre keressék magukat, Giovanni némán mosolygott rájuk. Csupán egy intéssel jelezte feléjük, itt az ideje a kapálásnak, s velük tartott ő is. Mindenki irigyelte az öreg fiatalt, sugárzott belőle az élet szeretete, álmai munkájában lelte örömét.

A fekete giliszta ekkor már nem a földön kúszott. Nem érezte annak rezgését, és a levegő hirtelen áramlása sem figyelmeztette őt a közelgő csapásokra. A giliszta eggyé vált Giovannival, ő tartotta életben. A féreg színes madárrá változott a fiúban. Mindennap azt csicseregte, milyen csodálatos élete lehetett volna Giovanninak. Álomképeket vetített a fiú szeme elé, s elhitette vele, hogy kitartó munkával valóban boldog lehet. Ez tartotta életben az egykori egyetemistát. A madárrá változott giliszta. A remény.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szenti Lilla
Fekete azaz: Make Coffee Not War

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Legalább fekete…? Minden társadalmat emberek alkotnak, akiknek vannak szükségleteik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A FOO FIGHTERS 20 ÉV UTÁN VISSZATÉR BUDAPESTRE JÚNIUS 26-ÁN LÉPNEK FEL AZ ARÉNÁBAN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Depeche Mode bejelentette Global Spirit elnevezésű turnéját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Úton, égetve A Roadburn tarka fekete világa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Haláltánc-szútra (Lars von Trier: Antikrisztus)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete akciós áron Az embereknek többnyire feketeség borul a szemükre, amikor a történelmi eseményeket kell felidézni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szenti Lilla
Giovanni és a fekete giliszta Giovanni álma a kapálás volt. Amikor nyolc évvel ezelőtt Milánóban lediplomált az egyetemen, és e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://theconversation.com
Fekete hallucináció Éjfél van. Csak egy pillanatra hunyom le a szememet, de azt is olyan égető fájdalom kíséri, mint ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 37. 37. rész – Az első fekete pont– A három fekete csirke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete kezdetek „Mert elhagyatnak akkor mindenek.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
4. Úton Online Filmfesztivál - március 31-ig lehet szavazni a legjobb alkotásokra! Negyedik alkalommal rendezi meg a Mediawave Alapítvány az Úton Online Filmfesztivált.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Stevan Lenhart
Fekete szirup Hogy a csöpögő fekete sziruppal szemben hogyan lehetne még akár színes(ebb) is a vajdasági, kiseb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
slakow:
Fekete-fehér szürrealizmus K. Kovács Ákos 1991-ben született Szabadkán, jelenleg pedig Pesten él.

0 Hozzászólás | Bővebben +