:

Fekete kezdetek

:

...

„...virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:”

Pilinszky János: Apokrif

 

Ilyen nincs. Évek óta tervezem ezt az utat. Egy éve motoszkál a fejemben, hogy ha nem csinálom meg, akkor az életem elszalasztott lehetőségek temetője lesz. Hogy egy gyáva disznó vagyok, egy nagyotmondó János, aki mindig csak tervez, és sosem végez. A munkahelyemen, bár rosszallva, de elengedtek öt hónapra. A párkapcsolatom, bár egy kicsit megrepedt, de mégis egyben maradt az után is, hogy megvettem az egy személyre szóló repülőjegyeimet a világ körül. És erre jön egy nátha. Mit nátha! Egy gyilkos kór. Nem tudok felkelni. A láztól feküdni sem tudok. Nyöszörögve mászom el a WC-ig, hogy hányjak, de már nincs bennem semmi. Visszavánszorgok az ágyig. Nem tudok aludni. Nem tudok gondolkodni. És senki nem segíthet.

...

Felhívtam az utasbiztosítómat. Nem tudok így holnap elutazni. Nem pakoltam össze, annyi erőm sincs, hogy a ruháimat összehajtogassam. Napok óta nem ettem. A gyógyszereket nem fogadja be a szervezetem. Nem akarok elmenni, nem akarok egyedül maradni. Az utasbiztosító nem tud segíteni. Minimális az esélye annak, hogy visszatérítenek bármit is a repülőjegyeim árából. És már mindent megvettem, mindent, a teljes ázsiai szortimentet, és a Kanada–Anglia jegyet is. Hogy fogok a világ szemébe nézni, ha nem megyek el? Hogy fogok a saját szemembe nézni, ha nem megyek el?

...

A repülőtéren ülünk, csak ketten. Én órák óta zokogok. A csomagomat már leadtam. Már nincs visszaút. Nem hiszem el, hogy itt hagyom azt a szeretetet, a szerelmet, a családomat, a barátaimat, a kollégáimat, mindent, ami eddig kitöltötte az életemet. Mit nekem Thaiföld, kit érdekel Japán! Eldobom a kincseimet csak azért, hogy műanyag gyöngyöket rakhassak a nyakamba. Nem akarok elmenni, nem akarok elmenni, nem akarok elmenni! Nem tudok elmenni...

plane

...

A repülő felszállt Frankfurt felé. Lázas vagyok, nem kapok levegőt. Kimegyek a mosdóba, elszédülök, és leülök a földre. Kapaszkodom a vécécsészébe, szeretném, ha hányhatnék, de nincs a gyomromban semmi. A repülő turbulenciába kerül. A stewardess kopog a mosdó ajtaján, hogy azonnal jöjjek ki, és csatoljam be a biztonsági övemet. Ekkor a gép hatalmasat rándul, a földön térdelve előbb a vécé ajtajának ütközik a fejem, majd a másik falba. Összekaparom magam, és kijövök. Leülök a legközelebbi üres székbe, és becsatolom magam. A stewardess odajön, és azt mondja, hogy ne mozduljak sehova, mert nagyon nagy légörvénybe kerültünk, nem baj, hogy nem a helyemen ülök. Nem mintha vissza tudnék menni a helyemre, de ezt nem tudom közölni vele, csak bólintok.

...

A gép leszáll Frankfurt repülőterén. Elvánszorgok a mosdóba, leülök a földre, és tovább ölelgetem a kagylót. Az agyamba homályosan belekúszik annak a ténye, hogy egy undorító, piszkos dolgot tartok túl közel magamhoz. De szükség törvényt bont, van az a pont, amikor semmi nem számít. Már nem sírok, nincs rá idő. Tudom, hogy még fél órám van, hogy megtaláljam a szingapúri járatot. A lábaim nem mozdulnak. Alig kapok levegőt, a fejem tüzel, a gyengeségtől remegek. Haza akarok menni!

...

Két stewardess szalad elém a kapunál, és azzal fogadnak, hogy én vagyok-e Miss Suhajda. Már többször bemondták a nevemet a hangosbemondóba, mert a gép készen áll a felszállásra. Én nem hallottam. Mondom, hogy nem érzem túl jól magam, ezért eddig a mosdóban voltam, de már megyek is befelé, minden rendben. A stewardess végigmér, és azt mondja, hogy így nem szállhatok fel. Ez egy tizenhat órás repülőút, azokat is megviseli, akik tökéletesen egészségesek. Zavarnám a többi utast, és nincs orvosuk sem. Megtagadja a beszállást, a saját érdekemben is inkább forduljak vissza Budapestre. Mosolyt erőltetek az arcomra, és halandzsázok, hogy jól vagyok, csak rosszul lettem a gépen, és hogy semmi bajom, csak izgatott vagyok. A stewardess azt mondta, a pilótának kell eldöntenie, hogy felenged-e a gépre. Végül, talán azért, mert már fel kellene szállnia a repülőnek, megengedik, hogy beszálljak.

plane sickness

...

A mellettem levő szék üres, arra kuporodva próbálok meg aludni. A vizesüvegem, amit a vécében töltöttem meg, nem volt teljesen lezárva, és átáztatja a cipőmet és a zoknimat. Fázom. 2-3 óránként ételt hoznak a repülőn, ettől felfordul megint a gyomrom. Haladunk Szingapúr irányába, egyre távolabb azoktól, akik számítanak, és egyre közelebb oda, ahova vágyódtam. A könnyeim elfogytak, egyetlen dologra koncentrálok, a túlélésre. Hogy ne zuhanjon le a repülő a sokszoros turbulencia után sem. És hogy valahogy ne essen össze a szervezetem, hogy még egy kicsit bírja ki, mert most már jobb lesz.

...

Leszállunk Szingapúrban. Összeszedem a tizenöt kilós hátizsákomat. Nem tudom megemelni. Jártányi erőm sincs, nem hogy holmi hátizsákokat cipeljek. Megfogom a fülét, és a padig húzom a földön. Aztán leülök. Nézem a repülőtér berendezését. Azon tűnődöm, milyen nehéz lehet állandóan betegnek lenni, és milyen szerencsés vagyok, hogy eddig nem éreztem ezt a tehetetlen gyengeséget, amikor menni kell, amikor vagy lefekszel és meghalsz, vagy küzdesz tovább. Tudom, hogy túlzás, mert ez nem egy halálos menet, de mégis annak érzem. Több nekifutással felemelem a táskát a padra. Aztán leguggolok, és alábújok. Gyerünk a metróra, és feküdjünk le a hostelben.

blood pressure

...

Gyanús alaknak ítélnek a repülőtéren, és még egyszer átvizsgálják a hátizsákomat. Aztán átjutok minden biztonsági kapun. Kimegyek a terminálból. Visszamegyek a terminálba. Kinn nem lehet lélegezni. Hőség van. Amolyan igazi, fojtó hőség, mint amikor egy gőzkabinba nyitsz be, teljesen felöltözve, egy tizenöt kilós zsákkal a nyakadban, bedugult orral, begyulladt torokkal, 38 fokos lázzal. Átkozom magam, átkozom Szingapúrt, de nem sírok, arra már nincs idő. Találok egy olcsóbb taxist a metrózás helyett, fél órán belül a hostelnél tesz ki. A hostelbe egy hosszú lépcsőn kell feljutni, és nekem ez percekbe telik. Aztán odaérek, és annyira köhögök, hogy nem kapok levegőt. A recepciós lány mandulavizet nyom a kezembe. Mondja, hogy ezt azonnal igyam meg. Nem akarom. Nem ismerem ezt a nőt, és megfogadtam, hogy bontott üvegből nem iszom Ázsiában. Köhögök. Nem tudom elmondani a nevem. Nem tudom kinyitni a táskám. Feladom. Megiszom a vizet. Abbamarad a köhögés. Egy kicsit jobban kapok levegőt, és már nem fáj annyira a mellkasom. Innen már minden csak jobb lesz. De egy hónapig tart még a gyász, és sok könny folyik még azért, amit el kellett vesztenem ahhoz, hogy megkapjam azt, amire vágytam.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szenti Lilla
Fekete azaz: Make Coffee Not War

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Legalább fekete…? Minden társadalmat emberek alkotnak, akiknek vannak szükségleteik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A FOO FIGHTERS 20 ÉV UTÁN VISSZATÉR BUDAPESTRE JÚNIUS 26-ÁN LÉPNEK FEL AZ ARÉNÁBAN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Depeche Mode bejelentette Global Spirit elnevezésű turnéját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Úton, égetve A Roadburn tarka fekete világa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Haláltánc-szútra (Lars von Trier: Antikrisztus)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete akciós áron Az embereknek többnyire feketeség borul a szemükre, amikor a történelmi eseményeket kell felidézni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szenti Lilla
Giovanni és a fekete giliszta Giovanni álma a kapálás volt. Amikor nyolc évvel ezelőtt Milánóban lediplomált az egyetemen, és e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://theconversation.com
Fekete hallucináció Éjfél van. Csak egy pillanatra hunyom le a szememet, de azt is olyan égető fájdalom kíséri, mint ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 37. 37. rész – Az első fekete pont– A három fekete csirke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete kezdetek „Mert elhagyatnak akkor mindenek.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
4. Úton Online Filmfesztivál - március 31-ig lehet szavazni a legjobb alkotásokra! Negyedik alkalommal rendezi meg a Mediawave Alapítvány az Úton Online Filmfesztivált.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Stevan Lenhart
Fekete szirup Hogy a csöpögő fekete sziruppal szemben hogyan lehetne még akár színes(ebb) is a vajdasági, kiseb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
slakow:
Fekete-fehér szürrealizmus K. Kovács Ákos 1991-ben született Szabadkán, jelenleg pedig Pesten él.

0 Hozzászólás | Bővebben +