:

Legalább fekete…?

:

Minden társadalmat emberek alkotnak, akiknek vannak szükségleteik: enni, inni, aludni akarnak, ha ez megvan, akkor szórakoznának, utaznának, élvezeti cikkeket vásárolnának. Azokat a folyamatokat, amelyeknek során az efféle szükségleteket kielégítjük, gazdaságnak nevezzük. A gazdaságot tehát kizárólag az tartja életben, hogy akarunk valamit, és megpróbáljuk megszerezni magunknak.

Hogy ez hogyan történik, azt a gazdasági rendszer határozza meg. A cseregazdaság alapja például az, hogy mindenki termel otthon valamit, amit nem használ (f)el teljes egészében (tojást, pálinkát, szép ruhát), és amit aztán elcserél valami olyasmire, amiből valaki más rendelkezik fölösleggel, neki meg nagy szüksége van rá. Ez azzal jár, hogy mindig meg kell találni azt az embert, akivel nyélbe üthetjük a cserét: akinek abból van fölösleg, ami nekünk kell, és akinek az kell, ami nekünk fölösleg. Ezzel szemben a pénzgazdaságban jelentősen leegyszerűsödnek a dolgok: a pénzt bármire el lehet cserélni.

money

Lehetnek olyan szükségleteink, amiket nem tudunk kielégíteni. Ez például akkor fordul elő, ha valaki megbetegszik, és drága műtétet kellene kifizetnie, de nincs miből; megöregszik, már nem tud dolgozni, de valamiből mégis fönn kell tartania magát; vagy szül egy gyereket, akiről a nap huszonnégy órájában gondoskodnia kell. Az ilyesmire született meg válaszul a társadalombiztosítás: a fizetéséből mindenki befizet valamennyit egy közös kasszába, és akinél éppen bekövetkezett a kockázat (beteg lett, megöregedett, gyereket szült), azt ebből a közösből kifizetik. Ezért jár a betegeknek az egészségügyi ellátás, az időseknek a nyugdíj, és ezért nem kell az anyáknak a szülés másnapján már dolgozniuk.

De nemcsak egyéni, hanem közös ügyek is vannak, amiket szintén finanszírozni kell valahogy. Például fizetés kell az állam alkalmazottainak (rendőröknek, ápolóknak, a közigazgatásban dolgozóknak), meg kell szervezni a közvilágítást, valamilyen minimális életszínvonalat kell biztosítani azoknak, akik a saját fizetésükből (már ha van nekik egyáltalán) erre képtelenek. Ezért fizetjük nemcsak a társadalombiztosítást, hanem az adót is.

Mindennek a vége pedig az, hogy hiába jár valakinek egész normális összegű fizetés, annak a felét ő sosem fogja látni. A maradék meg vagy elég, vagy nem.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére jött létre a feketegazdaság. A feketegazdaság azt jelenti, hogy a szükségletek kielégítése során nem fizetünk sem adót, sem biztosítást, se semmi mást. (És akkor most tekintsünk el azoktól az esetektől, amelyek után akkor sem fizethetnénk az államnak semmit, ha akarnánk, mert már maga a tevékenység is illegális: ilyen például a fegyverkereskedelem vagy az ezzel teljesen egyforma mértékű veszélyt jelentő, és ezért nem kevésbé jogosan illegális marihuánatermesztés.) A feketézésnek megvannak a nyilvánvaló előnyei: mivel nem fizetünk az államnak, így több marad nekünk, vagyis több szükségletünket tudjuk kielégíteni. De a hátrányokat sem szabad elfelejteni: egy nem bejelentett munka azzal jár, hogy nem leszünk biztosítottak, így ha bármi történik velünk, azt magunknak kell megoldanunk.

black economy

Ide kapcsolódó fogalom a szürkegazdaság is: ilyenkor nem teljesen illegális minden, de azért nem is teljesen legális. Ennek tipikus esete az alkalmazott, akit minimálbérre jelentenek be, és készpénzben megkapja a többit. Ez win-win helyzetnek tűnik: jár a biztosítás, mennek a szolgálati évek, mégis nálam marad a pénzem nagyobbik része. Csak hát az sem mindegy, hogy mekkora lesz majd a nyugdíjam.

A fekete- és a szürkegazdaság akkor virágzik igazán, amikor magasak az adók, könnyen kijátszhatóak a jogszabályok, és nagyarányú a korrupció.

Ha sok adót kell fizetnem, nagyobb eséllyel döntök úgy, hogy inkább nem fizetek semmit – és ez még csak a munkavállaló oldala. A munkáltatóknak is pluszban kell még adót fizetniük azért, hogy munkát adjanak valakinek, és ők sem szeretik, hogy sokba kerülünk nekik. Ha ezek az adók alacsonyabbak, akkor nagyobb eséllyel dönt úgy bárki (munkavállaló is és munkáltató is), hogy nem táplálja a feketegazdaságot.

Hasonlóképpen: ha könnyű kijátszani a jogrendszert, miért ne tennénk meg? Ha egyértelmű, kikerülhetetlen szabályokat kell betartani, miközben a feketemunka büntetése elég nagy mértékben szigorú, akkor hajlamosabbak vagyunk rendesen fizetni az adókat. Ehhez társul még a korrupció mértéke: ha bárkit le lehet fizetni kisebb összeggel, akkor ehelyett miért választanánk azt a lehetőséget, hogy az államnak fizetünk többet?

blackmarket

Az a baj, hogy ha feketemunkát vállalunk, akkor azzal nagyon megjárhatjuk. És nemcsak azért, mert adott esetben rájönnek, és küldik a fizetési felszólítást, hanem azért is, mert a munkavállalói jogok csak akkor illetnek meg minket, ha hivatalosan is munkavállalók vagyunk. Egyéb esetben nagyon kiszolgáltatottak vagyunk a munkáltatónak: ha megengedi, elmehetünk szabadságra, ha rábólint, otthon maradhatunk lázasan, ha jónak látja, tarthatunk ebédszünetet, ha úgy gondolja, kifizeti nekünk a megígért bért.

A feketemunka népszerűsége sok embert hoz nagyon kiszolgáltatott helyzetbe. A mostani gazdasági helyzet erre még rátesz egy lapáttal: az embereknek annyira nincs pénzük, és olyan szinten veszélyben van a megélhetésük, hogy majdhogynem bármibe beleegyeznek, csak jusson nekik valami munka. Belőlük lesznek a feketegazdaság áldozatai: akik aprópénzért, méltatlan körülmények között dolgoznak, és ezért nem jár nekik sem egészségügyi ellátás, sem betegszabadság, sem nyugdíj.

A feketegazdaság visszaszorítása az egész társadalomnak érdeke: az állam is szeretne több adót kapni, és az állampolgároknak is jó lenne, ha megfelelő körülmények között dolgozhatnának, és ha a több befizetett adónak látható eredményei is volnának. Ez egy annyira ideális helyzet lenne, hogy még elképzelni is nagyon nehéz. Addig viszont marad a nagyon elterjedt feketemunka, annak minden előnyével és hátrányával együtt. De végtére is, az egykori bolgár gazdasági miniszter szavait idézve: „mégiscsak jobb a feketegazdaság, mint a semmilyen”.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szenti Lilla
Fekete azaz: Make Coffee Not War

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Legalább fekete…? Minden társadalmat emberek alkotnak, akiknek vannak szükségleteik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A FOO FIGHTERS 20 ÉV UTÁN VISSZATÉR BUDAPESTRE JÚNIUS 26-ÁN LÉPNEK FEL AZ ARÉNÁBAN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Depeche Mode bejelentette Global Spirit elnevezésű turnéját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Úton, égetve A Roadburn tarka fekete világa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Haláltánc-szútra (Lars von Trier: Antikrisztus)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete akciós áron Az embereknek többnyire feketeség borul a szemükre, amikor a történelmi eseményeket kell felidézni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szenti Lilla
Giovanni és a fekete giliszta Giovanni álma a kapálás volt. Amikor nyolc évvel ezelőtt Milánóban lediplomált az egyetemen, és e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://theconversation.com
Fekete hallucináció Éjfél van. Csak egy pillanatra hunyom le a szememet, de azt is olyan égető fájdalom kíséri, mint ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 37. 37. rész – Az első fekete pont– A három fekete csirke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete kezdetek „Mert elhagyatnak akkor mindenek.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
4. Úton Online Filmfesztivál - március 31-ig lehet szavazni a legjobb alkotásokra! Negyedik alkalommal rendezi meg a Mediawave Alapítvány az Úton Online Filmfesztivált.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Stevan Lenhart
Fekete szirup Hogy a csöpögő fekete sziruppal szemben hogyan lehetne még akár színes(ebb) is a vajdasági, kiseb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
slakow:
Fekete-fehér szürrealizmus K. Kovács Ákos 1991-ben született Szabadkán, jelenleg pedig Pesten él.

0 Hozzászólás | Bővebben +