:

A halott dolgok életre keltője

:

Rutonić Róbert felöltözteti a színészkollégákat

A Tanyaszínház idén egy Molière-művel kedveskedett a falvak aprajának-nagyjának. A képzelt beteg című előadás igen sok kérdést megfogalmaz az emberben, de a problémák továbbgondolása és a nagy hahotázások közepette a néző szeme kikerülhetetlenül megakad a kosztümökön. A színdarab kosztümtervezője Rutonić Róbert, akit elsősorban a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészeként ismerhetünk, de nem fél megragadni az ollót és a tűt sem, mert egy színész nem ismer határokat, lehetetlent meg pláne nem.

Honnan jött az ötlet, hogy te legyél a Tanyaszínház idei előadásának a kosztümtervezője?

Régi tanyásként kedvet kaptam, hogy a munkámmal idén is a csapat része legyek. 2006 óta kisebb szünetekkel aktív tagja vagyok ennek a számomra nagyon kedves színháznak, amelyben eddig különböző posztokat töltöttem be. Voltam hang- és fénytechnikus, kosztümtervező, színész. Így került sor arra, hogy miután megkerestem Magyar Attilát – Öcsit –, lehetőséget kaptam arra, hogy én legyek az idei előadás jelmeztervezője.

kosztüm

Te voltál a kivitelező is, vagy az már az előadásban szereplő színészek feladata volt?

Igen, tervezőként vállalom a kivitelezést is, sőt élvezem és szeretem, ha mindent magam csinálok. A Tanyaszínházban a szerepén kívül mindenkinek jut még egy szerep. Vannak konyhások, színpadosok, drótosok, kellékesek, kosztümösök. A kosztümöslányok szívesen segítettek volna, nagyon gyakran rámnéztek, kérdezték, hogy kell-e esetleg valami... és ez nekem pont elég volt, jólesett. De, mint említettem, szeretem magam csinálni, és tudtam, hogy lesz a lányoknak elég dolguk a turné alatt (mosás, vasalás, parókák karbantartása).

A Zentai Kamaraszínház színművészeként gyakran nemcsak a színpadon kell alakítanotok, úgymond, „teljesítenetek”, hanem a színfalak mögött is, ti ugyanis nemcsak a társulatot képezitek, hanem a háttérmunka nagyja is rátok hárul. Mennyiben nehezíti ez meg a színészi játékot? Máskor is foglalkoztál már kosztümtervezéssel?

Igen. Tizenvalahány előadás jelmezét terveztem már. 2013-ban kezdtem el ezzel foglalkozni, és ha már a Tanyaszínházról beszélünk, akkor megemlíteném, hogy ott 2014-ben terveztem először, a Lénárd Róbert rendezte Pajzán Históriák című előadás jelmezeit. Mindegyik munkámat szeretem, de külön büszke vagyok a díjra, amelyet a Zentai Magyar Kamaraszínháznak nyertem a Legkisebb boszorkány című előadás jelmezeivel. A darabot Pataki András rendezte.

kosztüm

Használsz-e valamilyen kifejezést arra a stílusra, ami a kosztümökre jellemző? Manapság nagyon divatos az anyagok újrahasznosítása. Te miért nyúltál ehhez a módszerhez?

Azt hiszem, azok, akik követik a munkámat, már felismerhetik a stílusomat. Nem neveztem el, még... Szeretek túlzásokba esni, bizonyos elemeket túlhangsúlyozni, de úgy, hogy egy esztétika (az én érték/ízlés rendemnek megfelelően) jelen legyen. Igen, divatos manapság, bár amikor én kezdtem ezzel foglalkozni, akkor még nem volt népszerű. Egyszerű és sokkal olcsóbb újrahasznosítani. Nekem ez már egy sportűzés, elégedett vagyok és boldog, amikor azt látom, hogy egy régi, csúnya, kopott, „halott” dolgot életre keltek, széppé és funkcionálissá varázsolom.

Mennyi idő alatt születtek meg a fejedben az ötletek? Elégedett vagy az eredménnyel?

Folyamatosan ötletelek, kosztümtervezőként és színészként is gyűjtöm az ihletet. Már több megoldás volt a fejemben az idei kosztümöket illetően, miután értesültem a kiválasztott darabról, a rendezőről, a szereplőkről. Ha csak akkor kezdtem volna el dolgozni, amikor kimegyek hozzájuk, akkor bajban lettem volna, mert nem lett volna sok időm. Körülbelül két hét volt számomra maga a tervezés ideje, aztán amikor kikerültem Kavillóra, már a kivitelezés következett. Persze mindig jön egy-egy új ötlet vagy kívánság, és akkor lehet még gazdagítani az alapot. Mondhatom, hogy elégedett vagyok. Nagyon jól megértettük egymást a rendezővel, a színészekkel, szinte teljes szabadságot kaptam, ráadásul a nézőknek is tetszik. Hát kell ennél több?!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Paulyuk Jenifer
Újra együtt Most majd ismét idejében kell kelni, időre kell elkészülni, és az időnket is egy kicsit okosabban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
77. nap Le vagyok érettségizve, le vagyok nyelvvizsgázva, le vagyok fáradva, de legalább már elkezdődött ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.ecouterre.com
Jogi Kar, te drága! DAY 48: HÚSVÉT AZ EGYETEMEN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lombikbébik Az emberi jogok közé viszonylag későn került be a reprodukciós jogunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ahol minden metál Brutal Assault 2017 – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hiába az útjelző tábla, ha a hegy eltereli a figyelmed
A megvilágosodás útjai hangjegyekkel kikövezve Barangolások a szerbiai rock/metál múltjában és jelenében – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A halott dolgok életre keltője Rutonić Róbert felöltözteti a színészkollégákat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: RaggAti photography
Szabadka – Királyhalom Az idei Malomslam – III. regionális slam poetry bajnokság első helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
OCSKO FERENC:
Sporhetsztori 43. 43. rész – Malomsztori 1.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Védekezni vagy verejtékezni? Ez itt a kérdés! Tisztelt Te, aki most itt kezedben fogod a Képes Ifit! Tisztelt Te, aki testi és lelki egészségre...

0 Hozzászólás | Bővebben +
RaggAti:
IV. Malomfesztivál Ismét öröm Oromon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Folk-Rock-Maraton helyett idén októberben Folk Metal Marathon a Dürerben! Folk-Rock-Maraton helyett idén október 7-én Folk Metal Marathon lesz Budapesten két orosz és két ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom 2017. szeptember 17., Zenta

0 Hozzászólás | Bővebben +
: fotó: Baráth Attila
Aki választ: Celler Kiss Tamás (Celler) Kiss Tamás vagyok, 1995-ben születtem Verbászon.

0 Hozzászólás | Bővebben +