:

Ahol minden metál

:

Brutal Assault 2017 – 1. rész

Kedden, picivel a kísértetek órája után, viszonylag csendesen surran ki három autó Szerbiából, abban a hitben, hogy legkésőbb másnap 11-re Jaromerbe érnek. Másnap délelőtt 11 órakor Magyarországon autószervizt keresünk, délután kettőkor ráébredünk, a cseheknél még mindig zajlik az autópálya-építés, három órakor már a GPS sem működik. Az egyik kocsiban Pain, a másikban Gorguts szól. A harmadikban vidám bánáti és telepi dalokat énekelnek. Délután 4-re csak megérkezünk Jaromerbe, ahol minden METÁL, és ez az, amire nekünk szükségünk van – a hőn áhított dombos/erdős táborhelyünkön és egymás társaságán kívül.

Állítjuk a sátrat, előkerülnek az üvegek, megkezdődik az üvegezés, a távolban valami grindcore banda bömböl, adrenalin a helyén, üdvözöljük a helyszínt, megköszönjük egymásnak a jelenlétet, indulhat az ötnapos bevetés. Első utunk a pénzváltóhoz vezet. A Brutal Barok már tömve vannak, a régi Sepultura-lemezek ordítanak. A kínai faszik az üzletben még mindig Google-fordítón keresztül kommunikálnak a vásárlókkal. A kocsmában minden a régi, folyik a sör, üvölt a zene. Ahogy zuhan az éjszaka, két lósörényes finn manus tekerős cigit kér tőlünk. Túl vagyunk rajta, mehet az ismerkedés, ameddig még látunk. Előkerül az akusztikus gitár, hullámzó színvonalon nyomatják a Paranoidot és hasonló klasszikusokat. Nem, nem értjük meg egymást a saját nyelvünkön, de ők is hallottak a finn–magyar kapcsolatokról. Kissé távolabb, közel a bejárathoz az első nap bandái zúznak a kizárólag erre az egy estére felállított színpadon. Sokan buliznak, szól a nóta, száll az üzenet, reped a hangfal. Megnyugszunk az erődítmény tövében, amely harcot soha nem látott, de annál több metál zenét hallott. Este alvás, viszonylag nyugodtan, ha valaki nem üvöltetne Steel Panthert a hangfalakon keresztül. Na, ilyen legyen a legnagyobb zavaró tényező az életemben!

BA

Aki bevállalós, akár kolbászt is süthet az éjszakában

Szerdán, tehát a nulladik napon már délután kettőkor beérünk a fesztivál első bandájára, ez pedig a God Mother. Örömömben veszek is egy sört. A metalcore ritkán érint meg, elég laposan is szól, nagyon átlagosnak tűnik.

Az utánuk következő Deserted Fear az a tipikus banda, amelyikről nem hallasz, de fesztivál előtt azért leszeded a diszkográfiájukat, ne legyél már hülye, de persze meghallgatni már elfelejted. Tradicionális death metáljuk meggyőzött, és közben nyugodtan szürcsöltem a kb. 220 dináros sörömet. A 100 dinárnak megfelelő benti sörárat sajnos a kapitalizmus szelleme elsodorta a fesztiválról.

BA

Ha nem léphetek fel a színpadon, fellépek a kocsmában

The Lurking Fear fellépésén azt vitatjuk, ez mekkora At the Gates-szellemidézés. Zenéjük az említett banda gyengébb kópiája, és ez még hagyján, de még a fizimiska is le lett nyúlva. Az At the Gates pólós faszi Újvidékről és a Hypocrisys Zentáról együtt puttyog az első sorban, na azért nem olyan rossz ez, habár a finom cseh sör jobban ízlik. Utólag persze kiderült, ez nem kópia volt, hanem Adrain Erlandson és Thomas Lindberg új bandáját láthattuk, habár az egész zenekar kultikus zenekarok romjain verbuválódott, de az anyazenekarokétól messze elmarad a színvonal.

Fleshgod Apocalypse fellépését rekkenő hőségben nézzük, és nem tudjuk olyan gyorsan meginni a sört, amilyen gyorsan ők zenélnek. Profi hangzást igénylő fellépésük szenved, de erősen. A szimfonikus betétek samplerről mennek, ez oké, fele jól szól, a másik felét viszont a keverőpultos tönkretette.

Sport gyanánt nekivágunk a Metal Gate sátornak, alagutakon át, az Oktogon térig. Itt még állítgatják azt a színpadot, ami leginkább különleges produkcióknak ad helyet (sámánszertartás, különböző exkluzív fellépések), beslattyogunk a presszbe, ahol ma még nincs ingyen kávé, de ha már ott vagyunk, megnézzük az idei kiállítást, amitől hideg futkos a hátunkon. A képek mellett több szobor is helyet kapott idén, ez a részleg is fejlődik. A szomszéd alagútban a sörválaszték is bőséges, csak épp az olcsóbbat nem találom...

BA

Az idei italáraktól a pincébe kellett mennünk lehűteni az agyvizünket

A Metal Gate sátorban a Mörkhimmel simogatja a füleinket barátságos crust/grind/thrash zenével. A sok álldogálás után betértünk a Horror Cinema House-ba, ahol épp egy doku filmet engednek a cseh Malignant Tumourról. Ők annak idején Újvidéken is zenéltek, be is szereztem egy kiadványt tőlük, de az sima grindcore volt. Gőzöm sem volt, hogy tíz év alatt celebek lettek az országban.

A BA esztétikája gereblyézi a lelket, nem simogatja

A BA esztétikája gereblyézi a lelket, nem simogatja

A sok le-fel mászkálás után elmegyek a táborba, ahol a helyzet biztató. A francia/marokkói szomszédokkal már megy a nyakbaborulás. Ők igazi művészlelkek. Annyi színű/állagú/fajtájú bódítóanyagot hoztak magukkal, hogy Verlaine és Poe is megirigyelné. Hivatásos művészek odahaza, mindenkinek van négy zenekara, leszámítva a három írót, akik szintén ebből élnek.  A Brutal Assault egyre bővül, egyre nehezebb elkerülni a program ütközést, még akkor is, a délelőtt fél 11-kor kiállsz koncertet nézni és hajnali 4-ig mást sem csinálsz. De akkor is csak két színpadot nézhetsz, és a Metal Gate, Oktogon, Dark Ambient részlegből semmit sem látnál, nem is beszélve a moziról, kiállításokról, merch árusukból. Aztán ugye csak úgy lógni sem ártana kicsit, fent a nyílt lángnál, ahol az előkészített, összeaprított fával egész éjszaka lehet tüzelni, vagy akár valamelyik alagút kocsmába betérni csocsózni, szétnézni a városba, mert ott is akad látnivaló, mindemellett az aláírás és fényképezkedés kedvenceiddel már tényleg felejtős. Aztán ha vannak barátaid akik állandóan azzal eszik a lelked, hogy nem akarsz velük barátkozni, rájuk is kell szánni valamit, mert öt napon keresztül még az eső is miattad ered majd el. Így nem meglepő, hogy én is lekéstem pár koncertet, amit meg szerettem volna nézni a délután folyamán, a Madball, a Root, a Vintersun, a Gorguts (még mindig bőgök) sajnos elúszott.

A szebb napokat is látott Metal Church power/thrash fellépésének végére csöppenek vissza valahol a Badlands dalra. Kedvenc dalomat sikerült meghallgatni, az ezt követő Human Factor és az első lemezes Beyond the Black külön öröm.

The Dillinger Escape Plannek soha nem voltam rajongója, de baráti kérésre megnézem, hátha megtetszik. De már a kezdő dalnál ráunok a sok váltásra. Van valami hipnotikus a zenéjükben, de az igazán jó és fogós dalok nekem hiányoznak, esetükben a mélység nekem a felszín kapirgálása. A zenekar nagyon lendületesen és beleéléssel tolja, nem látszik rajtuk a lelkesedés hiánya, ami sokszor áll egy banda feloszlásának a hátterében. Ez egy maximálisan jó buli volt, komolyan megdolgozták a hallójárataimat...

The Dillinger Escape Plan

The Dillinger Escape Plan – lelkesedésükben majd' kiugrottak a bőrükből

Mindezek után nem is tudtam eldönteni, akarok-e még ma metált hallgatni, de azért csak odaálltam a hazai pályás Masters Hammer kezdése előtt a várakozók közé. A kísérletezős ős black/thrash banda néhány 1980-as években kiadott lemez után visszavonult, de pár éve ismét aktívak, és készítik a lemezeket. A színpadi megjelenés és díszlet nagyon hatásos, kissé feledtette a bandatagok láthatóan előrehaladott korát. Ők az a zenekar, akiken látszik, hogy komolyan gondolják, nekik ez nem vicc, maximális odaadással és tisztelettel űzik ezt az egészet.

Masters Hammer

Masters Hammer – örökkön égő igazi tűz

Az Overkill neve egyenlő a minőségi thrash metallal, kevesen tudnak akkorát ütni élőben, mint ők. Az a magas fokú intenzitás, amivel zenélnek, szinte utánozhatatlan. A közönség tombol, alakul a circle pit, majd jön egy balkáni tuskó, aki az egészet tönkrevágja, és szembeszalad mindenkivel, mert szerinte ezt nem így kell. Ami a koncertet illeti, az új lemezről két nóta hangzott el, a maradék hat dal pedig szinte az önálló fellépéseik ráadás blokkja volt. Bobby Blitz asszonyverő bajuszával szerintem új imázsát próbálja kialakítani, ami jól állna neki hatvanéves korára...

Overkill

Blitz és redneck bajusz

Kíváncsisággal várakozok a lengyel Bathuska fellépésére, hisz óriási a banda körüli felhajtás, sokat hallani róluk, rengetegen hordják pólóikat. Elvárásaim igen magasak, tavaly a szintén lengyel Mgła leszakította fél arcom, és majdnem beszartam a gatyámba. Bathuska viszont már untat fél órája. Középszerű fémzene, ezerszer hallott riffekkel, nagyon drága díszlettel, lengyel asszonykórussal. A koncert inkább hasonlít egy szertartásbohózatra, torzított gitárral, mint bármiféle komoly sötétségre. Nagy füst láng nélkül. Nem azt mondom, hogy szar, de ez egy erősen túlajnározott banda, ami emiatt erős ellenszenvet vált ki belőlem.

Bathuska

Bathuska – a sok füstbe bújtatott veresegyházi asszonykórus álruhában

Lángost a fesztivál vegan részében kapok, lángot füst nélkül pedig a Metal Gate sátorban az éjszaka utolsó fellépőjétől, amely a Wolwes in the Throne Room. A hideg hangzás, befagyott lelkek világa, érzelmek kipusztulása és sivárság megtestesítése magával ragadott. Ez már igazi sötétség, ami nem feltétlen rossz, csak veszélyes. A zenészek szenvedélyesen bűvölték a hangszereket, maguk mögé állították az egész nézősereget. Black metalt előrébb lökni például így lehet...

A táborba vezető utamon összetalálkoztam a többiekkel, ezután következett a hajnali négy órás „beszéljük ki a mai napot” program, majd az „ismerkedjünk tovább a szomszédainkkal” fejezet. 

BA

T. H. Lacus (Szerbia): Harmadszor jövök a Brutal Assaultra. A fő indok amiért itt vagyok az, hogy majdnem mindig elhoznak kocsival.

BA

Nikolas (Franciaország): Ez egy nagyon gyilkos fesztivál, jó zenével, jó arcokkal. Kevés az elitista és pózer gyökér, itt mindenki barát, van ízlése és bulizni akar.

BA

Pierre (Franciaország): Szeretünk bulizni, de csak a jó zenére, és az itt megtalálható. A tavalyi program nekem jobban tetszett, de minden évben találsz valami újat.

XXX (Franciaország): Ez a fickó mellettem azt mondta, ez egy szerethető fesztivál tömegnyomor nélkül és jöjjek el, mert nem bánom meg. Ő soha nem akar nekem rosszat.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Paulyuk Jenifer
Újra együtt Most majd ismét idejében kell kelni, időre kell elkészülni, és az időnket is egy kicsit okosabban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
77. nap Le vagyok érettségizve, le vagyok nyelvvizsgázva, le vagyok fáradva, de legalább már elkezdődött ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.ecouterre.com
Jogi Kar, te drága! DAY 48: HÚSVÉT AZ EGYETEMEN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lombikbébik Az emberi jogok közé viszonylag későn került be a reprodukciós jogunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ahol minden metál Brutal Assault 2017 – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hiába az útjelző tábla, ha a hegy eltereli a figyelmed
A megvilágosodás útjai hangjegyekkel kikövezve Barangolások a szerbiai rock/metál múltjában és jelenében – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A halott dolgok életre keltője Rutonić Róbert felöltözteti a színészkollégákat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: RaggAti photography
Szabadka – Királyhalom Az idei Malomslam – III. regionális slam poetry bajnokság első helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
OCSKO FERENC:
Sporhetsztori 43. 43. rész – Malomsztori 1.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Védekezni vagy verejtékezni? Ez itt a kérdés! Tisztelt Te, aki most itt kezedben fogod a Képes Ifit! Tisztelt Te, aki testi és lelki egészségre...

0 Hozzászólás | Bővebben +
RaggAti:
IV. Malomfesztivál Ismét öröm Oromon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Folk-Rock-Maraton helyett idén októberben Folk Metal Marathon a Dürerben! Folk-Rock-Maraton helyett idén október 7-én Folk Metal Marathon lesz Budapesten két orosz és két ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom 2017. szeptember 17., Zenta

0 Hozzászólás | Bővebben +
: fotó: Baráth Attila
Aki választ: Celler Kiss Tamás (Celler) Kiss Tamás vagyok, 1995-ben születtem Verbászon.

0 Hozzászólás | Bővebben +