Picasa:

Jogi kar, te drága!

Picasa:

DAY 94: MULTIFUNKCIONÁLIS OLVASÓTEREM

Amikor először mentem az olvasóterembe, lényegében több időt töltöttem az emberek fürkészésével, mint tanulással. Nem a koncentrációmmal volt gond, csak szerettem volna jobban szemügyre venni ezen furcsa lényeket – az egyetemistákat – a természetes közegükben. Mondhatni, elsősorban ülve élvezhettem az eseményeket.

Bejött egy csaj, letett az asztalra egy könyvet, egy szőrös kis tolltartót, levetette a kabátját, majd kiment. Nagyjából tíz perc múlva visszajött egy pohár kávéval a kezében, valószínűleg az automatából vásárolta. Gondoltam, most, hogy megvan mindene, amire szüksége lehet, majd megkezdi a tanulást. Nem is tudom, hogy lehettem olyan lökött, hogy azt hittem, valaki elmegy az olvasóterembe, és majd nekiáll tanulni anélkül, hogy azt előbb kiposztolná valamelyik közösségi oldalon. Én kérek elnézést, amiért nincs még olyan albumom a Facebookon, hogy „Mama, u čitaonici sam”.

Szóval, a csaj lefényképezkedett. Megigazította a haját, kent magára még pár kiló sminket, mintha már nem lenne eléggé kikenceficélve, majd csinált még néhány ezer selfie-t, azután persze sorra ki is törölte, vagy tett rá pár filtert. Végül, azt hiszem, bele is lapozott a könyvbe...

Találtam már magam olyan helyzetben is, hogy mindenki az én engedélyemet kérte az ablak kinyitásához, majd a becsukásához. Pedig nem is ültem az ablak mellett. Arra viszont tényleg nem számítottam, hogy majd egy hideg márciusi napon valaki bealszik mögöttem.

A csávó halál komolyan becsukta a könyvet, félretolta, majd kényelembe helyezve magát az asztalon álomba merült. A szemem sarkából időnként rálestem, már csak azért is, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg alszik. Azt hiszem, egyik barátja keltette fel, aki a terem másik felében ült. Ezt onnan tudom, hogy vagy hússzor elment mellettem, valahányszor azért, hogy kihívja a kedves barátját dohányozni. De legalább amíg ez aludt, csend volt. Előtte ugyanis csak valami ilyet sikerült megtanulnom: Propisujući kvalifikatorne – 'oš na cigaru? – okolnosti, zakonodavac propisuje – 'oćemo pušit'? – teže oblike nekog krivičnog dela i – aj' napolje – za njega propisuje strožu kaznu. Ha én ezt a vizsgát lerakom...

 

DAY 95: AZ ÖRÖMÖK ELÉRÉSE A LEGFONTOSABB DOLOG AZ ÉLETBEN, HISZEN AZ ÉLVEZET AZ EGYETLEN DOLOG, AMI JÓ EGY EMBERNEK

Elnézve a generációmbelieket, arra jöttem rá, hogy a fiatalság legnagyobb problémája az, hogy nem értette meg tisztán a hedonizmus fogalmát. Azzal sincsenek igazán tisztában, hogy mit is jelent az, hogy használd ki a fiatalságot, és élvezd az életet. Én bezzeg annak idején simán magamra tetováltattam volna azt, hogy Carpe diem.

A lényeg az, hogy vannak kötelezettségek, amiket meg kell tenni, akár tetszik, akár nem. S pont ez az a lényeg, ami sokaknál kimaradt. Mert élvezetek alatt azt értik, hogy azt kell tenni, ami a fiatalnak éppen „teccik”. A hedonizmust lassan kiegyenlítik a lustasággal, mert nem valamennyien élvezik a semmittevést, ami engem személy szerint felemésztene. De ez nem egészen így működik, hiszen az élvezetekig el is kell valahogy jutni, azaz ki kell lépni a komfortzónából, ami meglepően kényelmes. Szóval ki kell használni a lehetőségeket, amik tulajdonképpen az élvezeteket rejtik. Le kell ugrani egy szikláról a tengerbe. Na, azt lehet élvezni. Nem pont a számítógép előtt ülésre gondoltak, amikor megalkották azt a szót, ami azt a személyt írja le, aki az élvezeteknek él.

Természetesen nem lehet vita tárgya, hogy az élvezet relatív dolog. Van, akiben minden az ízek körül forog. Van, aki a szexet helyezi előtérbe, s olyan is akad, aki a fájdalmat szereti. Ebből kifolyólag a hedonizmus és magának az élvezetnek a fogalma igazán személyfüggő. Valaki viszont őszintén tud örülni annak, ha tanulhat. Én már akkor is boldog lennék, ha végre valami történne, ha kezdetnek, mondjuk, megszűnnének csörögni a telefonok.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Bognár Nóra: Huszár – Ugrás és kiugrás
(F)élünk T.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A Petőfi Sándor Cserkészcsapat törzstisztje Bábi Orsolya a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola gimnazistája volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Jogi kar, te drága! DAY 94: MULTIFUNKCIONÁLIS OLVASÓTEREM

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szurikáta
Az állatoknak is vannak jogaik Néhány héttel ezelőtt a kecskeméti vadasparkban egy kisfiúnak annyira megtetszett egy szurikáta, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: The Heads
Roadburn 2018 2. SZOMBAT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lógjunk együtt a Mátrába! Interjú a Fekete Zaj Fesztivál fő szervezőjével, Varga Balázzsal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Izgalmas zenei utazásra lehet számítani!” Varga Laró Istvánnal, a Narco Polo alapító tagjával beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)
Az improvizáció ravasz rókái Brácsa, zongora, szájharmonika, basszusgitár, citera, orgona, bendzsó, kaval – ezeket mind-mind m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nyárnyavalyák Beköszöntött a nyár, itt a jól megérdemelt pihenő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
MAdT 2018 A Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tizenegyedik Tábora

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha nyár, akkor Everness Fesztivál Van egy fesztivál a Balaton partján, ami egy másik dimenzióba repít.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2018 Már csak a helyszínen válthatók jegyek az idei Brutal Assault fesztiválra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exit – Szabadság Újvidék – Pétervárad 2018. július 12-15

0 Hozzászólás | Bővebben +
: ifj. Kucsera Géza (fotó: Kovács Attila)
Aki választ: Ifj. Kucsera Géza 40 évvel ezelőtt az ikertestvéremmel a természet klónjaiként érkeztünk ebbe a duális világba.

0 Hozzászólás | Bővebben +