: AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)
AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)

Az improvizáció ravasz rókái

: AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)
AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)

Brácsa, zongora, szájharmonika, basszusgitár, citera, orgona, bendzsó, kaval – ezeket mind-mind megszólaltja Brasnyó Antal és Szerda Árpád, az AntiSzerda zenekar két tagja.

Hogyan kezdtetek el duóban zenélni?

Árpi: Körülbelül tíz éve ismerjük egymást, mivel Anti népzenész, én pedig sokáig néptáncoltam. Egyik adai néptáncfellépésünk után az öltözőben elkezdtem játszani egy kisebb pianínón, s ezt Anti is hallotta. Miután befejeztem a muzsikálást, odajött, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen érdekes lenne megszólaltatni együtt a brácsát és a zongorát. Akkor még csak az elmélkedés szintjén volt erről szó, és az utóbbi 2-3 évben merült fel többször az együtt zenélés ötlete. Tavaly volt az első koncertünk. Több zenekarban muzsikáltunk már, és valahogy sehol sem éreztük az emberekben azt a zene iránti alázatot, ami bennünk van meg.

Anti: Ha valakinek van egy olyan elképzelése, mint amilyen egy másik személynek is, akkor azok az emberek akarva-akaratlanul megtalálják egymást. Árpi áthívott a Túrú-tanyára borkóstolóra, ott muzsikáltunk tíz percet, Árpi barátnője, Laura pedig felajánlotta, hogy az ügyintézésben szívesen segít. Így alakultunk meg.

Több hangszeren játszotok, de elsősorban a brácsát és a zongorát/orgonát részesítitek előnyben. Miért?

Árpi: Konkrétan nem volt ilyen elképzelésünk, hanem egyszer felhívott Anti, hogy épp egy templomban van, és ha van kedvem, menjek el muzsikálni. Nekem mindegy, hogy milyen hangszeren játszom, az a lényeg, hogy a bennem lévő dallamot valahogy kiengedjem. Így került képbe az orgona. Természetesen csak olyan helyszíneken tudunk orgonán játszani, ahol van orgona, tehát leginkább templomokban. Van egy hordozható szintetizátorom, azzal „helyettesítem”, amennyire lehet.

Anti: Az emberiség már több évre visszamenőleg úgy foglalkozik a zenével, mintha egy definíció lenne. Az a baj az ilyen hozzáállással, hogy ezzel nem nyitunk a művészet felé, hanem bezárkózunk, és jön a félelem, ami nem viszi az emberi lényt jó irányba. Én azt gondolom, hogy ha szentnek tekintjük a zenét és tiszteljük, akkor inkább az intuícióra támaszkodunk. Számunkra a zene egy annyira szent dolog, hogy nem akarjuk megváltoztatni, hanem átadjuk magunkat neki.

Anti, téged láttalak is egy videóban, amiben basszusgitározol, de nem népzenét. Nem ragaszkodsz mindenáron a népzenéhez?

Anti: Nagyon szeretem a népzenét, és örülök, ha olyan emberekkel találkozom, akik népzenét muzsikálnak. Egyedül a népzene beskatulyázását nem szeretem, mert azzal megölik. A népzene azért népzene, mert a nép hozza létre, és mindenki úgy játszhatja, ahogy akarja. Gyerekkoromban citerán kezdtem el játszani, anyám meg az asztal másik végében gyúrta a tésztát. Eltelt néhány év, és azt mondta anyám, hogy „Jól van, gyerekem, amikor elkezdtél citerázni, akkor végigjátszottál egy nótát, most pedig összevissza játszol.” Már ekkor megjelent nálam az úgynevezett rögtönzés, improvizáció. Olyankor azt se tudom, hogy ki vagyok, csak a hangszerre figyelek. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy gyerek elszórakozik a játékával, aki semmire sem reagál, mert elvan a saját kis világában. Az improvizáció az egyik legőszintébb dolog. Amióta duóban zenélünk, egyre többször beszélünk arról, hogy hogyan kell muzsikálni. A zenélés valamilyen formája annak a gyermeki játszadozásnak, ami régről megmaradt nekünk. Annyira tiszta és egyszerű dolog, hogy ezt az ember nem adja föl, nem hagyja el. Nekünk nincs más választásunk, egyszerűen muszáj zenélnünk, mert évekig ebbe menekültünk, ebbe öltük az érzéseinket. Számomra teljesen homályos, hogy hogyan kezdtem el hangszeren játszani, csak arra emlékszem, hogy egyszer csak ott ültem a zongora előtt.

Jellemző rátok az improvizálás. Hogy kell ezt elképzelni?

Árpi: 3-4 perces dalaink vannak, ezekből eddig 8 született, és 3 dal van készülőfélben. Jelentkeztünk a WOMEX-re (World Music Expo), és arra figyeltünk, hogy rövid, tömör és hatásos dalokat vegyünk fel. Ezek a dalok fent vannak a YouTube-on is. A koncerteken más a helyzet, hiszen ott a pillanat határozza meg, hogy egy zeneszám meddig tart, és milyen irányba visszük. Olyan is megtörténik, hogy időközben hangszert váltunk. Nem kell görcsösen ragaszkodni a dolgokhoz. Szeretünk új dolgokat kipróbálni.

Hogy jött a képbe a WOMEX?

Anti: Kaptam Facebookon egy meghívást az Ugródeszka a nemzetközi színtérre elnevezésű zenei konferenciára, ahol előadásokon keresztül megtudhattuk, hogyan kell jelentkezni a zenei pályázatokra. Egy hétig lehetett még jelentkezni a WOMEX-re, amikor eldöntöttünk, hogy mi is elküldjük a zenei anyagunkat. Rohamtempóban kellett dolgoznunk, felvenni és kikeverni az anyagot, hogy odaérjen határidőn belül. Várjuk az eredményhirdetést, amelyen kiválasztják az ötven legjobb zenekart.

Tudom, hogy szinte lehetetlen rá válaszolni, de mégis felteszem a kérdést: milyen zenei stílust játszik a zenekar?

Árpi: Ezzel már volt gondunk, mert a WOMEX-nél is oda kellett írni a zenei stílust. Ha azt mondjuk rá, hogy világzene, az is igaz, emellett vannak benne népi, jazz, rock és klasszikus zenei elemek. Mi pont arra törekszünk, hogy ne legyünk bekategorizálva, a szabad improvizáció a fontos. Játékzene, talán.

Anti: Én egyszerűen zenének nevezném.

Milyen zenét szeretnétek játszani?

Anti: Nálam ez úgy működik, hogy valami olyat szeretnék csinálni, hogy ha az ember meghallgatja a zenénket, akkor utána pozitív irányban változzon meg a gondolkodása.

Árpi: Nálam ez inkább belső dolog, ha én jól érzem magam muzsikálás közben, akkor nem szokott érdekelni, hogy milyen volt a koncert vagy a hangzás. Ez egy kicsit önzően hangzik, de ez van. Akkor jó a koncert, ha van tartalma az előadásnak. Igyekszem mindig kihozni magamból a maximumot.

AntiSzerda

Egyszerűbb duóként együttműködni, mintha nagyzenekar lennétek?

Anti: Sokkal egyszerűbb, mert ketten vagyunk, ha többen lennénk, nehezebb lenne improvizálni. Leüt az egyikünk egy hangot, majd a másikunk, és az már kész, át van engedve, már utazik az egész.

Árpi: Azért könnyebb, mert csak egymáshoz kell igazodnunk, és azért nehezebb, mert ketten kell, hogy ugyanazt a hatást elérjük, mint egy nagyzenekar. De ezt nem is nehézségnek tekintem, hanem kihívásnak.

Tervek?

Anti: Júliusban lenne egy templomturné, amikor orgonán és brácsán muzsikálunk Magyarkanizsán, Óbecsén és Szabadkán. Most megyünk a pappal beszélni. Tervben van jó néhány fellépés.

Árpi: Szeretnénk idén egy lemezt kiadni, mert már van egy lemeznyi anyagunk.

Avassatok be, hogy a HOPP című dalotok klipjébe hogyan keveredett bele a legendás róka, amiről több helyen beszéltetek már?

Árpi: Az én fejemből pattant ki, amikor dalszerzés közben bemondtam a HOPP szócskát, és megtetszett, hogy milyen jól szól. Hallgattam a számot, és rögtön egy rókát láttam magam előtt, úgyhogy gyorsan kerestem is a neten egy rókát, ami épp ugrik, és beleillesztettem a klipbe.

Jól érzitek magatokat Vajdaságban, vagy szemeztek a külfölddel?

Anti: Tapasztalatból mondom, hogy keserű kenyér csak Vajdaságban koncertezni, és az is benne van ebben, hogy az ember nem lehet próféta a saját falujában. Lényegtelen, hogy hol zenélünk, de vinni kell mindenfelé a zenét. Itt élünk, de utaztatjuk a zenét.

Árpi: Vannak Vajdaságban lehetőségek, én is rengeteg helyen fellépek itthon és Magyarországon is. Az ember azt vonzza be, amit gondol, én ebben hiszek, tehát arra kell gondolni, hogy jó itt.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Bognár Nóra: Huszár – Ugrás és kiugrás
(F)élünk T.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A Petőfi Sándor Cserkészcsapat törzstisztje Bábi Orsolya a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola gimnazistája volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Jogi kar, te drága! DAY 94: MULTIFUNKCIONÁLIS OLVASÓTEREM

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szurikáta
Az állatoknak is vannak jogaik Néhány héttel ezelőtt a kecskeméti vadasparkban egy kisfiúnak annyira megtetszett egy szurikáta, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: The Heads
Roadburn 2018 2. SZOMBAT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lógjunk együtt a Mátrába! Interjú a Fekete Zaj Fesztivál fő szervezőjével, Varga Balázzsal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Izgalmas zenei utazásra lehet számítani!” Varga Laró Istvánnal, a Narco Polo alapító tagjával beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: AntiSzerda (fotók: Szerda Zsófi)
Az improvizáció ravasz rókái Brácsa, zongora, szájharmonika, basszusgitár, citera, orgona, bendzsó, kaval – ezeket mind-mind m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nyárnyavalyák Beköszöntött a nyár, itt a jól megérdemelt pihenő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
MAdT 2018 A Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tizenegyedik Tábora

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha nyár, akkor Everness Fesztivál Van egy fesztivál a Balaton partján, ami egy másik dimenzióba repít.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2018 Már csak a helyszínen válthatók jegyek az idei Brutal Assault fesztiválra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exit – Szabadság Újvidék – Pétervárad 2018. július 12-15

0 Hozzászólás | Bővebben +
: ifj. Kucsera Géza (fotó: Kovács Attila)
Aki választ: Ifj. Kucsera Géza 40 évvel ezelőtt az ikertestvéremmel a természet klónjaiként érkeztünk ebbe a duális világba.

0 Hozzászólás | Bővebben +