Kevin Smith: Shop-stop (Clerks) – 1994
Az ötödik evangélium. (Apokrif, naná.)
Dante: 37!!! A barátnőm 37 faszt szopott le eddig!!!
Vevő: Egyhuzamban?
Amennyiben egy hajnali telefonhívás hangrobbanására a szekrényből esel ki kómásan, viszont nincs időd meghökkenni sem, mivel a főnököd a szabadnapodon keres, hogy be kell ugranod délelőtt melózni a vegyesboltba – hát az baromira gáz. Az adrenalin azonban csodákra képes! Bizonyíték az élő Isten létezésére. (A természet istenérvei.) Hanem a csákó még csak kicsit sem sejti, mi a mókus mogyorója vár még rá aznap... Hová vezetik el Vergilius, Beatrice, Jehova, tengert nyitó Mózes és a végzet fertelmes kacagógerléi.
Anyuka (a videotékában, ölében a gyerekével): Bocsánat, el is ad kazettákat?
Randal (épp telefonál): Igen. Melyiket keresi?
Anyuka: Lefety Lóránt, a jó öleb.
Randal: Á, egy pillanat. Épp most beszélek az elosztóközponttal. Megkérdem, hogy megvan-e. Mi is volt a címe?
Anyuka: Lefety Lóránt, a jó öleb. Imádja.
Randal: Kézenfekvő. (beleszól a telefonba) Á, igen, szia, itt az RST videotéka. Hivatkozási szám 4352. Megrendelést adnék le. Figyelj, egyet kérek mindegyik kazettából. Suttogás a szélben, Te is a tiédet, Tedd oda, ahova nem való, Nyald meg a tilinkómat, Cickó baszás 8. rész, Csak a farkad, Seggbe babám, ha szeretsz, A pinám és 8 nyél, Nyeld le, Gurgulázz pucéron, Dugi nyuszi III., Kamaty zokniban, Hanyatt Helén, Faszimádó lányok, Fehér geci, fekete farkak, Pinaimádó lányok, Botkormányos II: A kéj folyó partján, Rózsás nagyajkak és Minden lukba egy farok. Vége. Ó, várj csak egy percet. (odaszól az anyukához) Mi is volt a címe?
Már 11.00. Randal még sehol. Türelmetlen filmbuzik sorakoznak a téka előtt. James Woods jr. tinédzserek álmaiban. De ő leginkább jó magasról pottyant rá, meg mindenre. Filozófiát kreál a Star Warsból. A perverzitás maximális ellenzője. A real american hero! Megrögzött koporsóborítgató. Szellemi óriás a saját mikrouniverzumában.
***
Miközben ők igazából kibaszott hősök mindketten! A 21. század küszöbénél strázsáló, szájbatoszott arkangyalai a mozi jövőjének. Ezt így: pixelesen! Fekete-fehér. (A vörös perzsa kiscica visszahúzza karmait.) Gyűlölet? Istenítem Kassovitz opusát, de ez a mozi nem „művészkedésből” hagyja ki a színeket. Baszki, ez a csákó, aki abban a boltban húzta az igát, ahol aztán első moziját leforgatta, először is eladta a féltve óvott képregénygyűjteményét: ami engem illet, belepusztulnék, ha meg kellene válnom az Asterix-összesemtől... Első lépés: áldozat. Hogy azután még hitelt vett fel egy dagonyába süllyedt verdára, a többit meg itt-ott összekaparta, mindenféle garancia híján? (És persze napközben a kassza mögött kellett gubbasztania, éjjelente meg forgattak, ugye. Napi 1 órát aludt akkoriban a csórikám.) Ez már a bohóclét kezdete. Mert Smith a legnemesebb értelemben vett bohóc. 27-28 lepedőből összekalapálta – aztán több mint három millát akasztott.
Rángatózó kameramozgás, hatheted mértékig sötét képernyő? Nem sokat számít, mert a maga módján ez a mozi is egy zseniális forgatókönyv erős pillérein támaszkodik. Rokon ebben a szintén első forgatókönyves magyar Üvegtigrissel – azt pedig meg sem próbálom kitalálni, Smith és Tarantino közül melyikük hallelujázott előbb/jobban a másiknak. Mindenesetre a Shop-stop egy hónappal később debütált a Ponyvaregénynél (ami persze Tarantinónak nem az első rendezése, de bocsáttassék meg nekem, én onnan számítom őt a mai napig). Ja, Smith először Linklatertől orgazmált... khm... organizált. Direktorkodott mintegy. De végtére is – mindegy.
Szóval röhögés. A film „komoly egzisztenciális élethelyzeteket” mint pitiáner problémákat röhög ki, miközben kemény társadalomkritikát is gyakorol. Görbe tükröt mutat az (amerikai) fogyasztói társadalomnak – ami persze már a forgatás idején is bőven globális méreteket öltött –, de ezen is csak röhög. Egyre hízik, majd fogy, majd újra hízik, majd szívrohamot kap, ergo újra fogy; időközben meg rendez még vagy másfél tucat mozit, többnyire ennek a folytatásait, oldalhajtásait, de úgy érzem, neki az első volt a mestermű, a többi – bár amit néztem, nem annyira rossz – messze alulmarad. Ami nem feltétlenül az „alulmaradottakat” minősíti alá... Viszont „kultuszklasszissá” csak ez vált. (Meggyőződésem, hogy egy Ponyvaregény egy rendező életében csak egyszer hozható össze. A Shop-stop viszont még fokozható: szóval, kedves Kevin, számodra még akad remény, csak kösd fel a gatya szárát.)
Veronica: Ő Habcsók.
Dante: Habcsók?
Veronica: Silvan találta ki. Az oboázáskor.
Dante: Ezt a Silvant bármire rá lehet venni.
Veronica: Nem. Én habcsókoltam.
Dante: Na, persze...
Veronica: Komolyan.
Dante: Te leszoptad ezt?
Veronica: Igen, mégis mit képzelsz, honnan tudom...
Dante: De hát nekem azt mondtad, hogy csak 3 férfivel feküdtél le, róla egy szót se szóltál!
Veronica: Azért, mert nem feküdtem le vele.
Dante: Csak éppen leszoptad!
Veronica: Jaj, Dante! Csillapodj!
Dante: Hányat!? Hány faszt szoptál le!? Hányat!?
Veronica: Jól van már, megmondom, Jézus! De te sokkal több csajjal voltál előttem!
Dante: Ez egész más, és sokkal fontosabb, hányat? Na?
Veronica: Körülbelül... 36-ot.
Dante: Körülbelül 36-ot? Ezt meg hogy értsem? Benne van az enyém is?
Veronica: Akkor 37.
Here we go! Keep on movin’.
(Angyalokkal társalkodó dublini embereket hallgatok muzsikálni. Van összefüggés? Ördög tudja.)
0 Hozzászólás
Szólj hozzá