: Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás
Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás

Megélni a mélységeket 2.

: Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás
Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás

Fekete Zaj 2019

Kik járnak a Fekete Zajra harmincon felül? Valószínűleg azok, akik sokat beszélnek a megkomolyodásról, a rendes munkáról, a normális öltözködésről, a fekete szín nyugdíjazásáról a ruhásszekrényből, az egészséges életmódról, a sportról, a világbékéről. A gyakorlatban azonban ez egészen másképpen fest. Megbeszélitek az önmegtartóztatást, aztán vodkásüveggel a kezetekben végzitek reggel négykor, megbeszélitek a reggeli túrát, aztán kocsmatúra lesz belőle, megbeszélitek a reggeli thai-chi gyakorlatokat, de a nyújtózkodásig is alig juttok el. Mindezt lelkiismeret-furdalás nélkül, de lazulni jöttél, nem pedig egy olyan rémálmot folytatni, amit nap mint nap megkapsz a normális életedben.

Mindezek ellenére, vasárnap reggel nekivágtam a Kékestető-túrának. Amikor megláttam a társaságot a megbeszélt találkozóhelynél, elkezdtem játszani a hülyét, hogy én épp csak arra sétálok, és semmi közöm az egészhez, amikor letámadott egy tavaly óta nem látott jó barát Siouxsie and the Banshees pólóban, és közölte, nagyon megörült nekem, és igen vidám, amiért én is megyek. Nos, nem lettem ünneprontó, egye fene, nem beszéltünk egy ideje, és ki tudja, mikor lesz rá alkalmunk.

A szervezett túrákkal vegyesek a tapasztalataim, de, mint kiderült, ezek a Fekete Zaj-os túrák leginkább a rekreatív, félig szervezett barátkozásra hasonlítanak. Battyogtok és végignyálazzátok a programot, aztán hogy ki milyen koncerten volt, melyik bandának melyik a legjobb lemeze, ki milyen tanuló volt, és tovább haladtok a személyesebb témák és Magyarország legmagasabb pontja felé. Sétálgattok a természetben, és valamit tanultok is, mert a túravezető igyekszik maradandó élményekkel gazdagítani benneteket. Jó néhány forrás vizét kipróbáltuk, megnéztünk fent egy motoros kegyhelyet, majd felmentünk az egykori rádiótoronyba is. Amikor visszaértünk a fesztiválra, szinte egyben nyeltem le egy burritót.

Az előző estét záró The Eternal Kacsatóniás fellépésének végére értünk oda, épp csak hallottuk a mesteri zárást, és inkább ejtőztünk a tó mellett, és kintről hallgattuk a Devil’s Trade produkcióját. Nekem ez az a bizonyos zene, amit a barátnők hallgatnak, és amikor meghallom ezt az akusztikus gitáron alapuló zenét etno dallamokkal, mindig előkotrok valami Bolt Thrower szintű súlyosságot, az egyensúly megmaradása miatt. Visszatérve a Fanyüvő Színpad elé a Repetitor fellépésére, kissé szomorúan állapítottam meg, hogy a nézőszám igen alacsony, de feltételezem, korábban sokan nem is ismerték a bandát. Egy számomra teljesen hagyományos repertoárt játszottak, plusz stresszel, mert amennyire én láttam, alig estek ki a kocsiból, fel a színpadra, dedikálás, és rohanás vissza Szerbiába. Ott voltak a slágerek, a koszos, zsigeri rockʼn’roll, és minden, ami bennük jó. Sok hasonló bandával összehasonlítva, nekik van tökük, még úgy is, hogy, ugye, két lány van a bandában és egy vézna, Partizan-drukker srác.

Szerintem számomra tavaly nem múlt el nap Lebanon Hanover nélkül, ennek ellenére kihagytam a pesti bulit, de a Qual leány (illetve fiú) vállalatukat nem szerettem volna. Ha azt mondom, ez jobb volt, mint a Kiss, akkor nem egy dologról beszélünk, de William Maybelline tud annyira szórakoztató lenni, mint egy Gene Simons, csak egészen máshogy. Tipikus sötét lelkű grufti, mintha a South Parkban róla mintázták volna a gruftikat, sok-sok humorérzékkel és öniróniával. Mindenkinek van egy haverja, aki így bulizik, nekem is. Szerintem nektek is. Én csak pár dalt ismertem tőle, de azt a darker táncot, amit lenyomott, többen is próbálták követni a rideg synth/dark zenére. A Twilight Sadről sok jót lehet hallani. Tőlük is csak néhány dalt ismerek, de talán túl nagy elvárásaim voltak. A zene nem jött át, sokszor valami középszerű indie-rock ugrott be róluk. Viszont végre lehetőségem volt a Delta színpad megismerésére.

Fekete Zaj 2019

A Delta színpadon végig rideg futurisztikus világgal szembesültünk

A Delta színpad egy közösségi támogatásból megépített színpad, ahol többnyire egyszemélyes produkciókat láthattunk. Maga a tény, hogy ezen a fesztiválon a látogatók is beszállnak a szervezésbe, úgy a munkájukkal, mint anyagilag, ismétcsak egy olyan mutató, amivel nem sok rendezvény dicsekedhet. Mala Herba egy punk és gót maca találkozása egy személyben Ausztriából, aki igen megvadultan tolta nekünk a dark/wave zenét a Delta színpadnál, amely helyszín leginkább egy kis házibuli helyszínére emlékeztetett, a színpad pedig egy delta alakú légmatracra. 30–60 egyén mindig itt volt, és leginkább a dark/wave/synth zenék kaptak főszerepet.

Fekete Zaj 2019

Jo Quail fellépésén pogó helyett a lúdbőr volt terítéken

A Jo Quail fellépésére visszamentünk a Lúdvérc színpadhoz meghallgatni az egyszemélyes cselló produkciót, nem volt egy agresszió bomba, viszont a lány csellójába valószínűleg ördög bújt. Az Oceans of Slumber fellépése inkább a metálrajongókat vonzotta a színpad elé.

Az amcsi banda az elszállós dallamokat keveri doom/goth zenével, egy csipetnyi death metállal, mindezt egy fekete lány előadásában, akinek énekhangja külön karakterisztikát ad az egésznek. Sokaknak tetszett a banda, engem mégis kissé hidegen hagyott, amit nem is értek, mert alapvetően szeretem az ilyen zenét.

Fekete Zaj 2019

Entrópia Architektúra – Rideg és halott itt minden

Az éjszaka utolsó Lúdvérc Színpad-os bandát igyekeztem kihagyni. Entrópia Architektúra névvel én valami kispálos zenét nyomnék, de a zenekar nem így gondolta. Az a kétségbeesett zenei őrjöngés, amit véghezvittek, mágnesként vonzott oda minket, „Uramég, ez olyan, mint a Neurosis volt húsz éve” – mondta valaki mellettem. Sajnos nem voltam ott azon a legendás koncerten, de ez a banda módszeresen szedte le a fejem, majd vihogva a földbe taposott, hogy azután a sátramig is alig találtam el.

A hétfő kissé zavaros volt. Ezt az osztálykirándulásként meghirdetett plusz egy napot sokan nem megfelelően értelmezték, mert többen is elhagyták a fesztivált, miközben ez is egy majdnem teljes értékű nap volt a Mátrában. A sok búcsúzkodás minket is felkavart egy kissé, de valamennyi új arc is jött. A Friends of a Dead Mant néztük meg elsőként, amit zeneileg annyira nem tudok hová tenni, gitáros/alter/súlyosság bizarr dallamokkal, amibe itt nem annyira nehéz belefutni. Szerintem még hallani fogunk erről a bandáról. A szegedi Shot in the Neck punkos lendülettel szántotta végig a délutánt, mi pedig lazán ücsörögtünk a gumiabroncsokból készült fenékpihentetőn. A Clue koncertjére úgy indultam, hogy nézek valami jó grunge metált, de a grunge helyett inkább Autumn Twilight- (a tagok másik formációja) szerű dalokat nyomtak, nem is bántam.

Fekete Zaj 2019

Annamari a Meszecsinkából nem csak szép, de a hangja is kiváló

A Meszecsinka az a banda, amelyet igazság szerint nem szerettem volna megnézni, mert elegem van már az etno ezer árnyalatából. Nem is tudok mit mondani, de a nap egyik legnagyobb meglepetése volt ez a world musicnek is eladható mentális szétesés. Annamari a produkciójával magasan a többiek felett vitte a zászlót, de mindenkinek szépen megvolt a szerepe a fellépésen. Sajnáltam, hogy nem éjszaka léptek fel, a suhanó árnyak között talán még hatásosabb lett volna az emígy is tökéletes fellépés. A nap fő bandája a Pink Turns Blue volt, amely egy kisebb megszakítást leszámítva 1985 óta játssza a post punkot. A már igen tekintélyes korban lévő tagok pontosan és lelkesen játszották a régi dark himnuszokat, amik többnyire visszatekintésből álltak.

Fekete Zaj 2019

A Perihelion épp a nyár slágerét játssza

Az utolsó nap utolsó óráiban már érzed a másnapi indulás kellemetlenségeit, de a Perihelion még mindig el tud vinni más dimenziókba. Lehet, kissé unalmas, mert egy bizonyos hangulattal operál, de ha ezt elcsíped, már visz is magával a zene. Nem értem, miért lehetetlen Gyuláék zenéjét könnyebben eladni, de nem ismerem a magyarországi mainstream szabályait. Ez egyébként nemcsak róluk, hanem több bandáról is elmondható, például a Fetisch Section lendületes dark/post/punk/pop egyvelegét is el tudnám képzelni a rádióban, de, mondjuk, az Omega Diatribe már egyeseknek érthetően nehezebb falat lenne. Ők is egy érdekes színfoltjai voltak a fesztiválnak, akárcsak a nagyszínpadot záró Lajka koncertje, ami igazán súlyos alföldi pszichedélia volt. A fesztivált szinte rituálészerűen a Pornography (The Cure) tribute zenekar zárta, akik ez alkalommal szinte kizárólag a Disintegration lemezt vették elő. Sokaknak ez jó volt, valakiket viszont untatott, mert inkább a slágereket várták. Egy kis győzködés után csak előkerült A Forest dal is, ami stílusos lezárása volt az egész rendezvénynek.

Jó ez a fesztivál, vannak itt jó zenék, de nem egy bulihely, inkább összejövetel, ahol zenét hallgatsz meg beszélgetsz – panaszkodik nekem egy rockʼnʼroll vadállat, aki csak az utolsó napra jött. Ezzel el is mondta a lényeget, mert a Fekete Zaj már stilisztikailag is egy más érzést fogalmaz meg, mint a tudat szétesése, sokkal inkább a tudatosság jellemző rá, mind a látogatók, mind pedig a szervezők részéről. A látogatók száma talán egy picit alacsonyabb volt, mint tavaly, valamennyivel több ember még lazán elfért volna, és remélem, jövőre el is jönnek. A hiányérzetünket pedig a Fekete Zaj Tél rendezvényen, a Dührer Kertben orvosolhatjuk december 28-án.

Fotók: A Fekete Zaj facebook-oldala

(Vége)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Bíró Timi
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Kohanec Enikő
Értem?! Biztosan mindannyian találkoztatok már olyan szöveggel, amely teljesen érthetetlen volt számotokra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Guzsvány Anna
Kupuszina és mákos rétes Guzsvány Anna vagyok. Néhány szó, ami jellemez engem: néphagyományok, Kupuszina, kedvesség, magya...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.careeraddict.com
Jogi Kar, te drága! DAY 174: A VIZSGÁK OLYANOK, MINT A CSERESZNYE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nemzet: kultúra, vagy állampolgárság? A minap volt szerencsém egy távoli, nyugati országból származó ismerősömmel beszélgetni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás
Megélni a mélységeket 2. Fekete Zaj 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A végzet fertelmes kacagógerléi Kevin Smith: Shop-stop (Clerks) – 1994

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Gauguin: Behavazott kert
Hópihék Behavazott. Itt volt már az ideje, január közepén jártunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kovász
Sporhetsztori 80. 80. rész – Kovászkohász

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vashiányos vérszegénység A vas egy nélkülözhetetlen elem a számunkra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Borghesia koncert Újvidéken Borghesia koncert Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Carlos Santana (fotó: Roberto Finizio)
Carlos Santana Budapesten A tízszeres Grammy-díjas, háromszoros latin Grammy-díjas rockikon, a Rock and Roll Hírességek Csa...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Asterix és Obelix először nyomtatásban
Hatvanéves az Asterix és Obelix A francia kiadó egy díszcsomagolásban megjelent dupla kötettel, emlékérmével és új képregényfüzet...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Papp Arnold (fotó: Bodó Zoltán)
Aki választ: Papp Arnold Zentán élek a feleségemmel és az egyéves kisfiunkkal.

0 Hozzászólás | Bővebben +