Biztosan mindannyian találkoztatok már olyan szöveggel, amely teljesen érthetetlen volt számotokra. Tudtátok, hogy adott szöveg magyarul van, azzal is tisztában voltatok, hogy a magyart anyanyelvi szinten beszélitek, mégis, valami akadályozta a megértést.
Vegyük például a szakszövegeket, amivel a középiskolában és az egyetemen, főiskolán egyaránt találkozhatunk. Egyes szerzők úgy próbálnak műveltebbnek, tudományosabbnak, szakavatottabbnak tűnni, hogy a szövegeiket megtűzdelik mindenféle idegen szóval, és a mondataikat is úgy csűrik-csavarják, hogy ember legyen a talpán, aki felfogja, mit is akartak mondani. Az egyszeri diák vagy hallgató pedig átolvassa, mert, ugye, kötelező átolvasni ezen írásokat, és csak bámul, mint borjú arra a bizonyos új kapura. Pedig közérthetően is el lehetne mondani ugyanazt, de nem, a tudomány istene, angyala, múzsája olyan szöveget követel meg, ami nem teljesen érthető mindenki számára, csakis ezen isten, angyal, múzsa híveinek – illetve jövendőbeli híveinek, mert egy idő után, persze, az egyszerű olvasó is megtalálja az ilyen nyelvezetek kulcsát, olyannyira, hogy bizonyos idő elteltével már ő is ugyanúgy fog megszólalni, mint a korábban számára is érthetetlennek tűnő szerző. Mint minden más, ez is megtanulható, és egy kis gyakorlással, bizony, mesteri szintre emelhető ez a nyelvhasználat, így akaratlanul akár mi is álmatlan éjszakákat okozhatunk a jövő nemzedékeinek, amely tagjainak csak azt üzenhetjük, fel a fejjel, és majd az utánuk következő generációkon ők is bosszút állhatnak.
René Magritte: Le fils de l'homme
Eredetileg azonban nem erről a fajta érthetetlenségről szerettem volna beszélni, hanem az olyan jelenségekről, amelyek kiindulópontja a Google mindenki által ismert fordítószolgáltatása. Mint tudjuk, ezen szolgáltatás nem igazán ápol jó viszonyt a magyar nyelvvel, és ha egy más nyelvből származó szöveget próbálunk a segítségével anyanyelvünkre átültetni, bizony, vicces megoldások is születhetnek. Az még hagyján, hogy eltéveszti a jeleket és a ragokat, illetve a sorrendet, de olykor a szavak szintjén is téved – mindezek összessége pedig érdekes végeredményeket produkálhat. És ha ezen fordítások eredményei hivatalos iratokon vagy például különböző reklámanyagokon, szórólapokon jelennek meg, az már nemcsak nevetésre ingerel, hanem talán fel is bosszant bennünket. Ilyennel bizonyára mindannyian találkoztatok. Én éppen ma reggel a YouTube-on találkoztam egy érdekes, ugyanakkor bárgyú és kedves fordítással. Álljon itt zárómondatként, illusztrálandó az imént elmondottakat:
Ez a videó csak az öröm megtekintésére szolgál.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá