: Paul Gauguin: Behavazott kert
Paul Gauguin: Behavazott kert

Hópihék

: Paul Gauguin: Behavazott kert
Paul Gauguin: Behavazott kert

Behavazott. Itt volt már az ideje, január közepén jártunk. A hó nem maradt sokáig fehér, az utcákon szürkére taposták az autók és a rohanó emberek. Biztosan egyikük sem állt meg, hogy gyönyörködjön a tisztaságban, így az szétmállott. Csak a bokrok mélyén, a fák tövében sejlett fel egy-egy fehér kupac.
– Kapj el! – kiáltotta Dávid.

A hógolyó a bal karomat találta el, szürkésfehér, jeges massza csorgott végig a kabátomon. Dávid egy fenyőfa árnyékában álldogált, észre sem vettem, ahogy a házuk felé sétáltam.
Lehajoltam, felmarkoltam egy kis latyakot, és üldözőbe vettem. Fenyőfák, kopasz gesztenye- és tölgyfák alatt kergettük egymást, közben fehér pihék hulltak ránk, és hangosan nevettünk.
– Feladom! – kiáltotta Dávid. Eldobta a hógolyót, felemelte kezeit, az óvoda falának támaszkodott. A fél utcát végigszaladtuk, az óvodáig kergetőztünk.
Az épületből rózsaszín ruhás, kövér kislányok és csillogó szemű, mesehősöket ábrázoló pulcsis fiúk figyeltek minket. Az óvó néni is észrevette, hogy megállt a játék, és amikor kiszúrt minket, erőltetetten mosolygott, majd intett, hogy menjünk el.
A gyerekek utánunk bámultak, ahogy elmentünk, integettünk nekik, és ők boldogan integettek vissza. Az óvó néni idegesen húzta el a napocskás függönyt.
Micsoda paráznaság.
Az óvodában a gyerekek majd építőkockával dobálják egymást, egy fiú egy lányt, páros játék. Azt játsszák, amit a nagyoktól láttak, a rózsaszín hajú lánytól meg a fiútól, akinek egy nagy, mosolygós arc volt a pulcsiján. A fal mellett megállnak, megfogják egymás kezét, és egészen összebújnak, az óvó néni meg csak találgat, hogy vajon a két gyerek mit csinálhat egymással.

– Apuuu, vigyél el szánkózniiii! – kiabálta Marci, apa kabátjába csimpaszkodva. Rángatta a szürke szövetet, és magyarázott. – Látod, esett a hó! Szeretnék szánkózni! Elviszel? Vigyél el, apa, légyszi, szánkózni akarok...
Anya úgy bámult apára, mint egy időzített bombára. Hányszor volt már, hogy Marci így fogadta apát, de apa mindig csak ellökte, lerázta, levetette, mint egy cipőt, és otthagyta, ment tovább, egyenesen a konyhába, a fia pedig ott maradt az előszobában, a kezét lógatva, levetve, otthagyva.
– Marci, nem lehet – mosolygott apa. – Elolvadt az összes hó.
– Elolvadt? – kerekedtek el Marci szemei.
– Nézz ki, ha nem hiszed – felelte apa, és lefejtette magáról Marci kezét. Marci az ajtóhoz lépett, kitárta, és a házunkba benézett a szomorú, pocsolyás-sáros, megszokott utca, ahol híre-hamva sem volt a hónak. Visszanéztünk rá, anya és én közönnyel, apa a konyhában már a vacsorát szedte, csak Marci szája nyílt el döbbenten. Volt hó, nincs hó. Pici könnycseppek csorogtak végig az arcán, ahogy megállt anya előtt, és nyújtotta a karját, mint mindig, ha azt akarta, hogy vegyék fel.
– Lesz még hó, ne félj – vigasztalta anya.
– De mikor? – hüppögte Marci.
– Akár holnap is lehet – vetette közbe apa.
– Holnap? – derült fel Marci. – Apu, holnap lesz hó?
– Talán. Ha jó gyerek leszel – kacsintott apa. Marci az örömtől szinte kiugrott anya kezéből. Anya dühödten nézett apára. Apa értetlenül nézett vissza rá. Marci közben lemászott anya öléből, és átült apához.
– Másnap nem esett hó. Marci reggel csalódottan lépett el az ablaktól, plüsskutyáját húzta maga után a földön, amikor reggelizni ment. A konyha küszöbén megállt, nagy sóhajjal bejelentette: nem esett a hó.
– Nem eshet mindig – mosolygott anya. – Az a jó benne, hogy meglepetés. Nem tudhatjuk, mikor jön.
– De én most akarom – makacskodott Marci.
Egész nap az ablakban ült, az utcát figyelte. Plüsskutyája az ablakpárkányon, ő egy zöld műanyag széken foglalt helyet. Zsírkréták és papírok sorakoztak mellette. Néha rápillantott a tévén levő digitális órára, átmásolta a számokat egy papírra, és rajzolt mellé egy szomorú arcot.
Csak szomorú arcok voltak a papíron.
– Azt hiszem, sosem lesz hó – mondta harmadnap reggel. Ahogy felkelt, megint az ablakhoz rohant, és miután újra csalódott, a szüleink hálószobájába vonszolta magát, megállt az ágyuk előtt, és komor, vészjósló arckifejezéssel jelentette be végzetes felfedezését.
– Hagyd már a havat! – csattant fel apa. A franciaágy szélén ült, szemét dörzsölgetve. – Napok óta folyton csak ezen pattogsz! Majd jön a hó, ha itt lesz az ideje, ha meg nem, akkor nem!

Vincent van Gogh: Téli táj (részlet)

Vincent van Gogh: Téli táj (részlet)

Marci összerezzent, anya reflexszerűen kapta maga elé a kezét, aztán amikor ezt észrevette, inkább felkelt, és Marci felé indult, hogy átvigye a konyhába, hogy apa nyugodtan elkészülhessen a munkába, és így korán reggel ne üssön meg senkit.
Marci már nem ült az ablakban, de kíváncsisága, várakozása nem szűnt meg.
– Flóra – állt meg előttem gondterhelten. Fürdés után, alvás előtt, csak egy Snoopy-s póló és pelenka volt rajta, kedvenc plüssállatját a kezében tartotta.
– Mit szeretnél? – néztem fel a könyvből, amit olvastam.
– Te tudod, mikor lesz hó?
– Anya már megmondta – feleltem ügyetlenül. – A hó meglepetés.
– Nem akarok meglepetést! – csattant fel.
– Akkor képzeld el, hogy esik – vágtam rá.
– Akkor esni fog?
– Nem biztos – tétováztam. – De nagyobb az esélye.
– Köszi, Flóra – mondta Marci, majd eltipegett.
Ám az utca reggelre még mindig nem volt fehér. Marci izgalma elmúlt. Folyamatosan csalódva senki sem tud hinni. Egy hét elteltével már az ablak felé sem nézett reggelente. Durcásan elfordította a fejét, mintha haragudna rá.

Amikor azonban egy reggel apa munkába menet kinyitotta az ajtót, Marci boldog kiáltása rázta meg az egész házat. Alig tűrte, hogy anya felöltöztesse, legszívesebben a Snoopy-s pólójában rohant volna ki a hóba játszani.

Elengedtem a kezét, előreszaladtam, és rádőltem a ragyogó, hideg párnára.
– Gyere, feküdj mellém – nyújtottam a kezem Dávid felé. – Innen minden nagyon szép.
– Jövök! – mondta, és lehuppant mellém a nagy hórakásra a park közepén. Együtt figyeltük a faágakat, a nyújtózkodó kis kezeket, amik behálózták felettünk a fehér eget. A meztelen fákról hópihéket hozott a szél.
– Kár, hogy nem marad sokáig ilyen tiszta – jegyezte meg Dávid.
– Igen, kár – értettem egyet.
– A városban már biztosan széttaposták az autók meg a gyalogosok.
– Szegény hópihék nem tudnak védekezni – feleltem lemondóan.
– Ezért kellene nekünk vigyáznunk rájuk.
– Igen? – néztem rá. – Te meddig tudnál vigyázni egy hópihére?
A kérdésre nem válaszolt azonnal.
Este, miután végighallgattam Marci fáradt, de izgalommal teli beszámolóját arról, milyen jó volt apával szánkózni, ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy Dávid írt:
Jól van, nem tudnék rá sokáig vigyázni, mert gyenge és törékeny. DE megpróbálnám. Mert szeretném, hogy sokáig éljen.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Bíró Timi
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Kohanec Enikő
Értem?! Biztosan mindannyian találkoztatok már olyan szöveggel, amely teljesen érthetetlen volt számotokra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Guzsvány Anna
Kupuszina és mákos rétes Guzsvány Anna vagyok. Néhány szó, ami jellemez engem: néphagyományok, Kupuszina, kedvesség, magya...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.careeraddict.com
Jogi Kar, te drága! DAY 174: A VIZSGÁK OLYANOK, MINT A CSERESZNYE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nemzet: kultúra, vagy állampolgárság? A minap volt szerencsém egy távoli, nyugati országból származó ismerősömmel beszélgetni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Repetitor – Fővárosi dühös pulzálás
Megélni a mélységeket 2. Fekete Zaj 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A végzet fertelmes kacagógerléi Kevin Smith: Shop-stop (Clerks) – 1994

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Gauguin: Behavazott kert
Hópihék Behavazott. Itt volt már az ideje, január közepén jártunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kovász
Sporhetsztori 80. 80. rész – Kovászkohász

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vashiányos vérszegénység A vas egy nélkülözhetetlen elem a számunkra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Borghesia koncert Újvidéken Borghesia koncert Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Carlos Santana (fotó: Roberto Finizio)
Carlos Santana Budapesten A tízszeres Grammy-díjas, háromszoros latin Grammy-díjas rockikon, a Rock and Roll Hírességek Csa...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Asterix és Obelix először nyomtatásban
Hatvanéves az Asterix és Obelix A francia kiadó egy díszcsomagolásban megjelent dupla kötettel, emlékérmével és új képregényfüzet...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Papp Arnold (fotó: Bodó Zoltán)
Aki választ: Papp Arnold Zentán élek a feleségemmel és az egyéves kisfiunkkal.

0 Hozzászólás | Bővebben +