A 10. szabadkai Jazzik fesztiválon Chanda Rule is fellépett
Nemrég került sor Szabadkán a 10. Jazzik nemzetközi jazzfesztiválra. A rendezvénysorozat két napig tartott, és mindkét napon fergeteges koncerteken vett részt a közönség. A vendégelőadók előtt felléptek a szabadkai Zeneiskola jazztanszakos növendékei is, hiszen a Jazzik szervezői már a kezdetektől fontosnak tartják, hogy megmutatkozási lehetőséget nyújtsanak a fiataloknak, akik élő találkozások révén is tanulhatnak világszinten elismert zenészektől, a példaképeiktől. A Jazzik az oktatásra is nagy figyelmet fordít, így a sztárvendégek az idén is tartottak előadásokat a Zeneiskolában. A fesztivált ezúttal is a Jazzik egyesület szervezte, a művészeti igazgató Bunford Gábor, a végrehajtó producer Sanja Bunford volt, a támogatók pedig az Amerikai Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége, valamint Szabadka Város.
Az első nap Bojana Stamenov köszöntötte a jazzkedvelőket. Bojana, ugyebár, 2015-ben Szerbiát képviselte Bécsben, az Eurovíziós Dalfesztiválon, ezúttal pedig Bunford Gábor szaxofonossal, Aleksandar Banjac zongoristával, Ištvan Mađarić basszusgitárossal és Goran Evetović dobossal lépett színpadra. Csatlakozott hozzájuk Zoran Dukić is, meglepetésként pedig Bojana gitárt ragadott, felhívta a színpadra a testvérét, Tijanát, és a közönség nagy örömére együtt is énekeltek.
A jazz kedvelőinek másnap különleges élményben lehetett részük. Ekkor a Chanda Rule Quintet lépett fel. Az együttest Chanda Rule énekesnő mellett Thomas Kugi szaxofonos, Wolfram Derschmidt nagybőgős, Dušan Novakov dobos, valamint a legendás hírű, nyolcvankét éves Kirk Lightsey amerikai jazz-zongorista alkotta.
Chanda Rule énekes és dalszövegíró. Az életrajzából egyebek közt megtudhatjuk, hogy gospel zenei gyökerekkel rendelkezik, a lelkét a soul érintette meg, a szíve pedig a jazzé. Chandának vérében van a muzsika, már gyerekkora óta énekel. Az érdeklődése szerteágazó, újságírást tanult, teológiából is diplomázott, de mindig vonzotta a zene, a színház és az irodalom. Rendkívüli hangi adottságokkal rendelkezik, 2005 óta rendszeresen jelentet meg albumokat. Akkor adta ki a Like Water című lemezét, 2007-ben az I Too Speak of a Rivert, a Rise Up és a Surrender után pedig Nina Simone előtt tisztelgett a Feeling Good: A Tribute to Nina Simone című lemezen. Ezután a Homebound albumon volt hallható a csodálatos hangja, a legutóbbi lemeze, a Sapphire Dreams pedig tavaly jelent meg, és ezen együttműködött Kirk Lightsey-vel. Chanda Rule a fesztivál után osztotta meg velünk az élményeit.
Mit jelent önnek a jazz? Általában véve a zene?
– A jazz nekem a létezés a mindennapokban. A zene a részem, olyan számomra, mint a levegővétel, valami, ami megmozgat. Kicsi korom óta énekelek. Az első emlékeim arról szólnak, hogy anyámmal, a rokonainkkal és a barátainkkal a templomban énekelünk. A zenével fejezem ki magam, a zene nyelvén szeretek, imádkozok vagy nevetek.
Mik a benyomásai a szabadkai Jazzikről?
– Nagyon élveztem a fesztiválon való fellépést. Először jártam Szerbiában, így Szabadkán is. A város nagyon szép, meleg fogadtatásban volt részem, a közönség pedig barátságos. Fontosnak és jónak tartom, hogy a fiatalokat is bekapcsolták a fesztivál kivitelezésébe és a programjába. Rendkívül tehetséges fiatal zenészekről van szó.
Betekintést nyert a szabadkai Zeneiskola jazztanszakának a munkájába. Műhelymunkát is tartott. Milyennek ítéli meg a diákokat?
– Csak a legjobbat mondhatom. Énekesekkel foglalkoztam, de zongoristák is érdeklődést mutattak, és szerintem így lett teljes a műhelymunka. Jelen voltam akkor is, amikor kötetlenül zenéltek. Hallgattam őket a jam session során, és el voltam ragadtatva. Hihetetlennek tűnik, hogy még csak tinédzserek.
Mivel foglalkozik mostanában, és mik a tervei?
– Jelenleg a Távol-Keleten turnézok, és egy új lemez kiadására készülök. Ez nagy izgalommal tölt el. Az album neve Hold On lesz, tartalmaz majd afroamerikai népzenét új hangszerelésben, valamint hallható lesz rajta Hammond-orgona és afrikai ősi hangszerek is.
Miről marad emlékezetes az Ön számára a Jazzik és a Szerbiában való tartózkodás?
– A közönség meleg fogadtatása, a város szépsége és a fiatalok zenéje örökre a szívemben, a fülemben marad.
Fotók: Jazzik, Zdenko Štricki
0 Hozzászólás
Szólj hozzá