: Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)
Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)

A színházkutatás misztikus világában

: Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)
Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)

Oláh Tamás neve több helyről is ismerős lehet, hiszen a magyarkanizsai fiatalember a Gondolat-Jel Társulat művészeti vezetője és rendezője, költő, akinek nagyon várjuk a verseskötetét, a Híd Kör tagja, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen éppen a művészettudományi doktoranduszi tanulmányait folytatja, de lehet, hogy a Malomtáborból ismered, ahol az irodalmi műhely vezetője, nemrég pedig Kristálygömb Díjban részesült a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákon való kimagasló munkáiért.

Hanyadik alkalommal vettél részt a VMTDK-n? Szerinted mit ad ez a konferencia az előadóknak? Miért érdemes a fiataloknak kipróbálni magukat ebben?

– Az elmúlt tíz évben nyolc VMTDK-n voltam jelen, de volt olyan év, amikor több munkával is szerepeltem. Ha jól emlékszem, az első négy évben a művészeti szekcióban performanszokkal vettünk részt, többnyire a tanszékes évfolyamtársaimmal és olyan ismerőseimmel, akik akkor éppen Újvidéken tanultak. Ezek nagyon izgalmas színházi kísérletek voltak, nem tartoztak a hagyományos értelemben vett performanszok közé, mert próbáltuk őket, és igyekeztünk valamennyire kötődni a VMTDK top témájához. Valójában olyan rövid színházi produkciókat hoztunk létre, amiket színházi közegben vagy az éppen aktuális társulatommal nem tudtam volna kivitelezni. Pár évvel később elkezdtem részt venni az elméleti szekciókban is klasszikus konferenciaelőadásokkal, kutatásokkal, és ez gyakorlatilag összekötődött a tanszékes mesterképzéssel, majd a színházelméleti mesterképzéssel, valamint a doktori iskolában folytatott kutatásaimmal. Véleményem szerint rendkívül jó dobbantó lehet ez a konferencia a fiatal kutatók és azok számára, akik kutatói pályára szeretnének lépni. Úgy gondolom, az alapképzésen az egyetemistáknak nincs túl sok lehetőségük megmutatni magukat, ezért nagyon fontos, hogy van egy ilyen rendezvény, ahol emberek előtt beszélhetnek, ráadásul visszajelzést is kaphatnak a zsűriben ülő szakemberektől. Az egyetemi közegben nyilván érkezik a tanároktól valamiféle visszajelzés, de az csak hasznos lehet, ha minél több a szakmai visszacsatolás. Ezenfelül az is nagyon fontos, hogy másképp, strukturáltabban kezd el gondolkodni az ember, ha szakszöveget kell írnia. Végezetül pedig a VMTDK művészeti és tudományos szekciói nagyon sokat segítenek a nyitásban és az önkifejezésben. Azért is érdemes a fiataloknak kipróbálni magukat a VMTDK-n, mert lehetőséget kapnak a további versenyzésre, találkozhatnak hasonló gondolkodású emberekkel, kialakulhatnak olyan diskurzusok, illetve létrejöhetnek olyan barátságok, amelyek meghatározóak lehetnek magánéleti és szakmai szempontból is. Az sem mellékes, hogy a VMTDK egy nagyon jó buli, ami ráadásul közösséget épít.

Rendkívül izgalmas témával készültél az idén. A Tanyaszínház 1993-as előadásán, a Csantavéri passión keresztül azt vizsgáltad, hogy a délszláv háború idején a vajdasági magyarság hogyan definiálta a saját kisebbségi helyzetét. Miért választottad ezt a témát, és milyen következtetéseket sikerült levonnod a kutatás során?

A doktori disszertációm témája a kisebbségi identitás színrevitele, és a kutatás középpontjában bizonyos értelemben a Tanyaszínház áll. Valójában viszont vajdasági színháztörténetet írok, mert nemcsak a Tanyaszínház előadásaival foglalkozom, hanem azzal a kulturális közeggel is, amiben létrejöttek, és ehhez természetesen hozzátartoznak a vajdasági kőszínházak előadásai is. Gyakorlatilag ezt írom végig 1945-től napjainkig. A Tanyaszínház passiójátéka egy rendkívül izgalmas résztéma volt, hiszen Jugoszlávia széthullásának idején jött létre. Egy nagyon izgalmas döntés volt akkor a Tanyaszínház vezetőségétől, illetve a rendezőktől, Soltis Lajostól és Hernyák Györgytől, hogy egy középkori formához, a passiójátékhoz nyúltak azért, hogy a vajdasági magyarság szenvedéstörténetéről, traumáiról beszéljenek. A kutatás és az előadás szempontjából is érdekfeszítő, hogy az előadás nem egy olyan traumát dolgoz fel, ami valamikor a múltban történt, hanem egy valóban jelen idejű problémára reagál, hiszen 1993-ban jött létre, a háború kellős közepén. Azt tudni kell, hogy a Tanyaszínház társulata, illetve az előadásban részt vevő fiatal fiúk ténylegesen veszélyben voltak, ugyanis a katonai behívók elől menekültek. Abban az évben a Tanyaszínház Magyarországon próbált, mert itthon nem kaphattak anyagi támogatásokat, de a próbafolyamat végén visszajöttek Vajdaságba, és bejárták azt a megszokott útvonalat, ami lefedi a többségében magyarlakta településeket a régióban. Tudni kell, hogy annak ellenére, hogy a történet bibliai gyökerű, és a krisztusi szenvedéstörténeten alapszik, a szöveg kilencvenkilenc százaléka Sziveri János verseiből áll össze. Sziveri nem érhette meg az előadás létrejöttét, 1990-ben halt meg, tehát még a háború kitörése előtt, de úgy tűnik, mintha előre látta volna ezt a konfliktust, és a versekben nagyon erősen megjelennek azok a traumák és félelmek, amelyek meghatározták ezt a kort, ezeket az éveket. Hatalmas vállalás volt ez a Tanyaszínház részéről. Soltis azt mondta, hogy ő egy autentikus vajdasági színház felé tartó út első konkrét lépését látta ebben az előadásban, vagyis szerinte a Csantavéri passió egy olyan színházi nyelven szólalt meg, amire azt lehet mondani, hogy tipikusan vajdasági és magyar. Szerinte kiemelten fontos tulajdonsága volt a darabnak, hogy visszatért a tájhoz, amelyben létrejött, és az emberhez, aki létrehozta, mert úgy gondolta, az autentikus vajdasági színház középpontjában a táj és az ember áll. Érdemes megjegyezni, hogy a Tanyaszínház egyik legemblematikusabb előadásáról van szó. Rendkívül kevés alkalommal képes a színház ennyire jelenvaló eseményekre közvetlenül reagálni, és a kutatásomban azt igyekeztem megmutatni, hogy hogyan képes (esetünkben egy kisebbségi) színház közvetlenül reagálni a társadalmi eseményekre, és hatni annak a közösségnek a gondolkodására, amelyről szól és amely számára létrejött.

Csantavéri passió

Részlet a Csantavéri passióból

Véleményed szerint mennyire egyedülálló jelenség a Tanyaszínház egy nemzeti kisebbség berkein belül vagy úgy egyáltalán a színházi világban?

– Azért választottam a Tanyaszínházat a doktori kutatásomhoz mint mintát, mert azt gondolom, hogy nemcsak a szűkebb régiónkban egyedülálló, hanem talán egész Európában. Több szempontból gondolom így. Az egyik az, hogy negyven éve létezik, és folyamatosan képes megújulni, illetve a kis változásoktól eltekintve ugyanolyan rendben és formában tud működni, mint ahogyan a kezdetekben. Nyilván van egy szerves fejlődés ebben a történetben, de ennek a társulatnak ma is ugyanazok a céljai. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés vándorszínház mondhatja el magáról, hogy negyvenéves múltra tekint vissza. A második fontos szempont az, hogy kisebbségi létben jött létre, kisebbségi nyelven szól, kisebbségi közösségnek játszik, és a közönségében minden társadalmi réteg képviselője megtalálható. A harmadik fontos tényező pedig, hogy egy gazdag kulturális közegben és szeszélyes korban fejtette és fejti ki tevékenységét, mert ha megnézzük azt, hogy az elmúlt negyven évben milyen társadalmi és politikai változások történtek Közép-Kelet-Európában vagy akár csak Vajdaságban, akkor azt látjuk, hogy számos, egymással szöges ellentétben levő politikai, társadalmi rendszer váltotta egymást, és nekem az a feltételezésem, hogy minden egyes társadalmi rendszerben megváltozik a kisebbségek viszonya a többséghez, hiszen újra kell alkotniuk a saját identitásukat. Más volt kisebbséginek lenni a titói Jugoszláviában, más volt a kilencvenes években, amikor a Csantavéri passió létrejött, és egészen más ma. Ezek azok a viszonylatok, amelyek mentén fölöttébb izgalmas végiggondolni az elmúlt negyven évet. Azt, hogy hogyan tudta újjáépíteni magát a színház, és egy közösség hogyan tudja felhasználni a színházát arra, hogy megerősítse vagy átalakítsa saját identitását. Az említett három szempont miatt úgy vélem, hogy ez egy teljesen egyedülálló jelenség. A vajdasági magyarság kincse ez, egy lakmuszpapír, ami közvetlenül képes reagálni a kisebbséget érintő társadalmi kérdésekre, és ebből kifolyólag olyan problémákat tud láthatóvá tenni, amelyekről csak évekkel később tudna beszélni a tudomány. Olyan módon szól az emberekhez, ahogyan nem lenne képes a szociológia vagy bármelyik másik társadalomtudomány. Engem nem esztétikai értelemben érdekel a Tanyaszínház, hanem a küldetése és a beszédmódja szempontjából foglalkoztat, de természetesen nagyon örülök annak, ha néha színházi értelemben is gyönyörködtetni tud.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Varga Emília
Várakozunk Már csak néhány napot kell kibírni, és mindenki kieresztheti a gőzt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Horváth Zsolt
A Narkomániáról kicsit másképpen Rendhagyó könyvbemutató részesei lehettek mindazok, akik vasárnap esti ejtőzés, tévézés, vagy épp...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A környezet megreformálásáért Manapság már minden a klímaváltozásról szól – ezt reggelizzük, uzsonnázzuk, vacsorázzuk. A csapbó...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Varga Emília
Egzotikus kultúrák vonzásában Varga Emília vagyok. Céltudatos. Eltökélt. Kreatív. Kalandvágyó. Barátságos. Természetkedvelő. Ma...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: http://www.legalpractice.info
Jogi Kar, te drága! Day 183: Kezdődik a visszaszámlálás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Vígi László
Kapuzárási JELEN-LÉT Devin Townsend elhozta aranyerével az elmúlt évek legszebb életigenlését

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi csak a pénzért vagyunk itt” – énekelte Tusta az életét bemutató dokumentumfilmben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
kutyafuttában Vondie Curtis-Hall: Az utolsó belövés (Gridlock’d) – 1997

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)
A színházkutatás misztikus világában Oláh Tamás neve több helyről is ismerős lehet, hiszen a magyarkanizsai fiatalember a Gondolat-Jel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Almás-zabos kenyér és zsömle
Sporhetsztori 82. 82. rész – Kovászkohász 3.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A hiperszuper tahini bonbon
Sporhetsztori extra Karácsony környéki nyavalya

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újraélesztés – Te is képes vagy rá! Bárkivel előfordulhat, hogy a közvetlen környezetében hirtelen újraélesztést kell végeznie.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fehér télben fekete zaj A sötét zene rajongóinak decemberi sír-dog-ál-lása a Dürer Kertben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter (fotó: Antalovics Zoltán)
Aki választ: Antalovics Péter Születtem '93 februárjában Zomborban, azóta öntudatra ébredek újra meg újra.

0 Hozzászólás | Bővebben +