: Fotó: Vígi László
Fotó: Vígi László

Kapuzárási JELEN-LÉT

: Fotó: Vígi László
Fotó: Vígi László

Devin Townsend elhozta aranyerével az elmúlt évek legszebb életigenlését

2019. 11. 30., szombat, Barba Negra Music Club, Budapest

Nos, amikor kakaskurékolással, pálmaleveles díszlettel, hawaii inges, trópusi koktélos strandpartival kezdődik egy metálkoncert, akkor több mint valószínű, hogy egy Devin Townsend-koncerten vagy(ok). A másfeledik percben érkezik az első metál riff, ezt fingó és apró pici pütyögésszerű hangok, majd lézerpisztoly-vinnyogás vágja át, a negyedik percben jön a kis hableány karibi álma, bálnák, delfinek udvarlása, a tengerpart hangjai... a zenészek mindeközben feljönnek, üdvözlik egymást, imádják az ottlétet, a jelenlétet, egymást, a közönséget, te jó ég, lehet, engem is direkt (?), és tudják azt is, hogy mit és miért csinálnak. Boldogságot adnak és akarnak adni – mindenkinek. Egyszerű. Ez egy vidám metálkoncert. Hála Istennek. Hála a kegyelmes Devinnek, a metálzene – ennek a sötét, borongós, feszítő, komoly(kodó) stílusnak – örökmozgó boldogságcentrumának. Tiszta minden, az agyam, a szemem, a szívem, a lelkem. Úgy érzem, meg tudok nyílni, és teljesen felkészültem, hogy befogadjam az Élményt.

...s ahogyan a koncert kezdődött, abban a minőségben és magasságban ki is tartott végig. Ez nagyon, de nagyon ritka nálam. Koncertek minőségében és az én koncentrálóképességemben is. Két órán át nem gondoltam semmi hülyeségre, rosszra, de jóra se, ami az életem része. A koncerten voltam. Jelen. És itt még tényleg csak az első 5-6 percnél járunk.

Tehát már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy Devin megcsinálta, és hogy ez a koncert ott lesz a szeren. De várjunk még ezzel, mert nem kezdődött minden zökkenőmentesen, tudniillik a koncert előtt megtaláltam életem legszebb strandtörülközőjét, az esszenciális strandtörülközőt, minden strandtörülközők magját – nem hittem a szememnek. De majd... Addig még volt egy ajtó. Belépéskor a főszekus, rögtön, hát, ezt nem lehet szépíteni, leb-szott, hogy szépen megmondtam, az első ajtó balra lesz a bejárat, én meg, persze, hogy a másodikon akartam bemenni, tekintetével utánamnyúlt, megfogta a nyakam, és belökött az első ajtón – a tekintetével, persze, s szájáról, a távolból, még le tudtam olvasni a kedves útbaigazítás ringató kegyelmét, azt a szép hülye vagy bazmeg?-et, ami valahogy minden pesti látogatásom szerves velejárója lesz így vagy úgy, ha nem más, hát én mondom ki a rend kedvéért, mondjuk, a forgalomban. Ó, Budapest. Barba Negráddal és az összes koncertszerveződdel, nekem tulajdonképpen nincs semmi bajom veled, szeretlek, mert ha kebleden nyugodhatok meg egy Devin Townsend-koncerten, akkor ez mindenért kárpótol. Mindig. Maradjon meg így. Jó?

Devin Townsend

Játékpapagájra és bermuda alsóra is költhettek a legnagyobb rajongók (fotó: Berkes Miklós)

NEVER GONNA HAPPEN…

Beértünk. Készültem erre a pillanatra nagyon. Anyagilag is. [Mennyi pénzt viszel? Hát, őőőőőőááááóóóááá (mondj már valamit, mondj már valamit, gyanút fog, gyanút fog, hogy januárban fizetjük ki a novemberi számlákat!), elég lesz x,y ezer forint. Csaaaa-----k egy, khm, CD van, amit, khm, meg akarok venni (dramatizált dialógus Sárival, a feleségemmel)]. Átnéztem a kínálatot, hála Istennek, nem volt minden ott, amit a neten láttam. De ott volt a Szent Grál, Devin mesterműve, a Casualties of Cool dupla digipack super deluxe CD just for the biggest fans kiadásban. A tökéletes bűntény. Fizetés után a kabátzsebembe csúsztattam. Majd a gardrób őrzőire bíztam a csomagot. Ezzel már megvolt a csúcspont. No meg a strandtörülköző. Láttam. De még hagytam.

A metálkoncertek egyik lényeges velejárója, hogy általában kolbászbulikról beszélünk (megj.: ezt a kolbászbulit épp Devintől loptam, és lopom 2006 óta, lásd),

így a férfivécé előtt többméteres sorok nem ritkák. Sűrűn esélytelen kivárnom. Álljunk be előre a nézők soraiba. Aha, gondoltad,…, mi is volt előbb az a szó? Ja igen, esélytelen. Nocsak, nocsak, hát itt így? Ilyenek ezek a Devin-rajongók? Ez egy ilyen koncert lesz? Ebben a szorulós helyzetben, két karomat a mellkasomra szorítva, elbeszélgetek egy olasszal (?), hogy hát haha, megvárom az első pogót, az emberek kifulladnak, és majd be lehet csusszanni az első sorokba, ahogyan azt teszem idestova lassan 20 éve, és már e-bookot is írok róla, erre ő, tudta ő jól, mire gondoltam, azt mondja, Haha, on a Devin concert? Never gonna happen. Igen, pont ez volt a lényeg, értette, mire céloztam. Magas kommunikációs szinteket értünk el 20 óra 57 perckor, a koncert pontos kezdése előtt 3 perccel. Az emberiség egy nyelvet beszél. Csak a szeretet nyelve létezik. Devin-koncertre nagyon jó fej, mondhatni, vicces emberek járnak, s mi egyértelműen azért mentünk, hogy egy ilyen közegben legyünk, és hogy sok pénzt költsünk emléktárgyakra. De pogózni mi sem terveztünk.

EGYSÉG

Szóljon pár mondat a repertoárról és a színpadon történtekről is. A koncert gerincét az idei abszolúte zseniális, kolosszális, eddigi munkásságának esszenciája, az Empath lemez dalai adták. Emellett még volt egy gazdagabb válogatás a Ki lemezről, és még becsöppent egy-egy dal máshonnan is, illetve lényeges részeket töltöttek ki az aranyerét körülíró sztorik (kb. 30 éve üvöltözik a színpadon), pár feldolgozásdal, átöltözés különböző csilivili ruhákba, látványos gitárok cseréje, közönségszívatás, egyperces spirituális motivációs beszédek kapuzárási pánik(já)ról (Genesis), érzékenységről, empátiáról, az öngyilkosság problémájáról (Spirits Will Collide egy szál akusztikus gitárral, női kórussal), a depresszióról, a kommunikáció, a szolidaritás fontosságáról, majd zenésztársait is (jogosan) agyondicsérte, voltak még fantasztikus szólófutamok az összes zenész részéről (Zappával is játszott egy-két tag!), illetve Ché Aimee Dorval és a női kórus bájossága meg még az összes zenész összehangoltsága, mérhetetlen boldogsága is elkerülhetetlenül fontos. Egyben volt minden.

De mire volt jó ez a kirándulás? Miért volt jó újból várakozni a határon, miért volt jó lebukó fejjel a volán mögött hajnali háromkor hazaérni édes Szerbiánk természetpusztító, folyóinkat csövekbe terelő, természeti értékeinket, épített örökségeinket, városképeinket átíró, romboló, bizonytalan jövőt ígérő, szennyezett, elsivatagosodó, önfenntarthatatlan, de azért mégis otthonos, sáros-kátyús, néhol kibetonozott, de meleg, puha, termékeny és ugyebár mindennél jobb, Smoki-morzsákat hordozó földjére?

1. Hogy egy koncert újból a velőmig, minden egyes sejtemig hatoljon.

2. Hogy megerősítse a klubkoncertekbe vetett kizárólagos hitem az arénakoncertekkel szemben.

3. Hogy újból higgyek a zene és a szövegek erejében.

4. Hogy megvegyem életem strandtörülközőjét.

Devin és az együttes megcsinálta. Mire ez a cikk megjelenik*, a helyzet, attól tartok, szerencsére változatlan lesz. Tele mindenem: az agyam, a szívem, a lelkem.

Így várom a karácsonyt! Boldog lesz!

*Közben befutott a hír, hogy 2020. június 15-én ismét Budapesten játszik, mégpedig az A38-as hajón, egy vadabb repertoárral, ami SYL-dalokat is tartalmaz. Jegyinfó: www.a38.hu/hu – aki jót akar magának, az elmegy.

Devin Townsend

… és törülközőre is!

Jöjjék a dallista:

Borderlands (Empath)

Evermore (Empath)

War (Infinity)

Sprite (Empath)

Coast (Ki)

Gato (Ki)

Heaven Send (Ki)

Ain't Never Gonna Win (Ki)

Deadhead (Accelerated Evolution)

Why? (Empath)

Lucky Animals (Epicloud)

Genesis (Empath lemez)

Spirits Will Collide (Empath – akusztikus kiadást kaptunk)

 

Ráadás – totális kiparodizálása a koncertek „ráadáskultúrájának” – „O. K., lemegyünk, eljátsszuk, hogy vége a koncertnek, de ti tapsoltok sokat, hangosan, mi meg meglepődünk, hogy mennyire szerettek minket, és visszajövünk.”

 

Disco Inferno (The Trammps feldolgozás)

The Black Page #1 (Frank Zappa feldolgozás)

Rövid Űrodüsszeia-blokk,


amíg meg nem oldottak valamilyen apró technikai malőrt a pedállal – persze ez is jókedvűen múlt el.

Kingdom (Physicist/Epicloud)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Varga Emília
Várakozunk Már csak néhány napot kell kibírni, és mindenki kieresztheti a gőzt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Horváth Zsolt
A Narkomániáról kicsit másképpen Rendhagyó könyvbemutató részesei lehettek mindazok, akik vasárnap esti ejtőzés, tévézés, vagy épp...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A környezet megreformálásáért Manapság már minden a klímaváltozásról szól – ezt reggelizzük, uzsonnázzuk, vacsorázzuk. A csapbó...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Varga Emília
Egzotikus kultúrák vonzásában Varga Emília vagyok. Céltudatos. Eltökélt. Kreatív. Kalandvágyó. Barátságos. Természetkedvelő. Ma...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: http://www.legalpractice.info
Jogi Kar, te drága! Day 183: Kezdődik a visszaszámlálás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Vígi László
Kapuzárási JELEN-LÉT Devin Townsend elhozta aranyerével az elmúlt évek legszebb életigenlését

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi csak a pénzért vagyunk itt” – énekelte Tusta az életét bemutató dokumentumfilmben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
kutyafuttában Vondie Curtis-Hall: Az utolsó belövés (Gridlock’d) – 1997

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: K. Kovács Ákos)
A színházkutatás misztikus világában Oláh Tamás neve több helyről is ismerős lehet, hiszen a magyarkanizsai fiatalember a Gondolat-Jel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Almás-zabos kenyér és zsömle
Sporhetsztori 82. 82. rész – Kovászkohász 3.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A hiperszuper tahini bonbon
Sporhetsztori extra Karácsony környéki nyavalya

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újraélesztés – Te is képes vagy rá! Bárkivel előfordulhat, hogy a közvetlen környezetében hirtelen újraélesztést kell végeznie.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fehér télben fekete zaj A sötét zene rajongóinak decemberi sír-dog-ál-lása a Dürer Kertben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter (fotó: Antalovics Zoltán)
Aki választ: Antalovics Péter Születtem '93 februárjában Zomborban, azóta öntudatra ébredek újra meg újra.

0 Hozzászólás | Bővebben +