: Fehér Miklós
Fehér Miklós

A sport és az irodalom kiegészítik egymást

: Fehér Miklós
Fehér Miklós

A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normalitás című ifjúsági regényével robbant be a köztudatba, a Magyar Szó sportújságírójaként pedig olyan ígéretesen végzi a munkáját, hogy a közelmúltban a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete neki ítélte az Év Pályakezdő Újságírója díjat.

Miért az újságírás? Így alakult, vagy így képzelted?

– Szerencsésen alakult, de így képzeltem, talán ez a legmegfelelőbb válasz. Ideális kombináció számomra a jelenlegi helyzet, hiszen sportújságíróként valójában két olyan dolog ötvöződik az életemben, amit imádok: a sport és az írás. Mindkettő ad egyfajta fogódzót, hiszen míg az egyikben a végén úgyis az eredmény számít igazán, a másikban szabadjára engedhetem a fantáziámat. Ez a furcsa egyveleg éltet. A hétköznapok valóságában tart, de lehetőséget ad a kreativitásra is.

Ha jól tudom, a gyakorlatban is jelen van nálad a sport. Focizol, ugye? Ez mióta tart?

– Focizni hatéves koromban kezdtem, és egészen az egyetemi éveim közepéig napi rendszerességgel jelen volt ez a sport az életemben. Ma már csak hobbiból rúgom a bőrt, viszont naponta futok és gyakran teniszezek is. Igazából bármi, ami sport, jöhet, előnyben részesítve a labdajátékokat. Még kosárlabdában is ügyes voltam, de az alacsony termetem miatt nyilvánvalóan nem a zsákolâs, inkább az assziszt volt az erősségem.

Mennyire terepi és mennyire irodai/netes munka a sportújságírás? Vannak olyan sportágak, amelyeknek a hazai mérkőzéseit rendszeresen látogatod?

– Változó. Ma bárki elérhető a közösségi oldalakon keresztül. A fiatalabb generáció sportolóit már nem emailben vagy Facebookon kell keresni, hanem az Instagramon és a TikTokon. Írásos interjút szinte bárkivel lehet készíteni, igaz, gyakran több kérelmet el kell küldeni, és hónapokba telik, mire megérkezik a válasz. A helyszíni tudósításnál nincs hasznosabb, fontosak a személyes kapcsolatok, így amikor csak lehet és egy-egy jelentősebb sportesemény a közelben van, igyekszem eljutni. Mindez főként az asztalitenisz-versenyekre, valamint a futballmérkőzésekre jellemző. Utóbbiak közül a Zenta és a TSC meccseit rendszeresen látogatom, mert az élő történések varázsát semmi sem helyettesíti, és itt egyáltalán nem romantikus tévképzetre kell gondolni, mert ez valóban így van. Ha pedig csak tévében tudjuk követni az eseményeket, akkor bent ülünk az irodában, és várjuk az eredményeket.

A fiatalok inkább szépíróként ismernek. Az újságírás nem veszi el a kreatív energiáidat? Marad idő és kapacitás a prózára?

– A kettő inkább kiegészíti egymást. A (sport)újságírás inkább objektív: itt a végén úgyis csak az eredmény számít. Segít a földön maradni, a való világban. A szépírásban aztán szárnyalhat a fantáziám, magával ragadhat a kreativitás. Energiában nincs hiány, a legnagyobb problémám mindig az idővel van, hiszen az sosem elég. De ezért vannak a határidők...

Elképzelhető, hogy egyszer születik majd egy sportregény?

– Kifejezetten a sportregény műfajában egyelőre nem gondolkodom, de a most alakuló prózai munkámban erőteljesen jelen van a sport. Nem allegóriaként vagy metaforaként, sokkal inkább a cselekmények mögötti mozgatórugóként.

Megerősít ez a díj a további munkádban?

– Nem szeretem túlzottan kiemelni a díj jelentőségét. Örülök neki, mert úgy gondolom, az ilyen díjaknak örülni kell. Az ember a munkája elismeréseként kapja, de a díj előtt is igyekeztem a képességeimhez mérten jól teljesíteni, mindez az átvétele után sem változik meg. Azt még mindenképpen kiemelném, hogy – habár egyéni elismerés – rengetegen tettek azért, hogy én bármiféle jutalmat kapjak. A családtagoktól kezdve az összes tanárom, az egyetemi oktatóim, a kollégák, akiktől nap mint nap tanulok, és valószínűleg még olyan személyek is, akik nem is gondolnak arra, hogy valamiképpen hatottak rám, mind segítettek, és segítenek most is. A díj nevében is benne van, hogy pályakezdő, ne higgye senki, hogy én 25-26 évesen a világ összes tudásával rendelkezem, vagy hogy erről így gondolkodom. Tanulni, tapasztalatot szerezni mindig lehet és kell.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Picasa:
A népművészet vonzásában Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A jövő kalandja rátok vár! Középiskolai tanulmányaimat a Nagybecskereki Gimnázium padjaiban töltöttem. A négy év elvégezte u...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Miklós
A sport és az irodalom kiegészítik egymást A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normali...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rasztovác Henrietta
„Sosem telnek el unalmasan a napjaim” Rasztovác Henrietta vagyok. Kishegyesi. Barátságos. Segítőkész. Nyugtalan. Ideges. Családcentriku...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaland és zabolátlanság Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Made in NS
A kétfejű sarkon csinált bosszúja Vajdasági extrém bakeliten – Proslov/Ground Zero split

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lyukérzék Gulisio Tímea: A szatír állatkertje – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha szakad a szalag A térdízület csontok, szalagok, inak és más szövetek összetett szerkezete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (2/2) Podcastvilág 5. rész: Irodalom, nyelvtanulás és meditáció – mind egy helyen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (1/2) Podcastvilág 4. rész: Hírműsoroktól a dokumentum-podcastokig

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes.” (Kosztolányi Dezső)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás az Énekelt Versek XXV. Zentai Fesztiválján való részvételre A nemzeti összetartozás éve és az erős magyar közösségek éve, valamint Herceg János író halálának...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bru-tál is lesz az Assaulton A nevek 66 százaléka már kegyetlenbiztos

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Dína (fotó: Pocsay Renátó)
Aki választ: Brestyánszki Dína Szabadkán nőttem fel, jelenleg Londonban élek. Hétéves korom óta foglalkozom zenével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szalma László: Dada – akció, Szabadka, 1972
Számításoktól mentes A hetvenes években a jugoszláviai művészet igen népszerű volt és meghatározó jelleggel bírt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Roncsák Marcell (fotó: Ács Péter)
Aki választ: Roncsák Marcell Szeretem a nevem. Szabadkai vagyok, nem tudok elszakadni ettől a várostól. Gitározom, régen dobol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gubik Korina (fotó: Saša Prudkov)
Aki választ: Gubik Korina Gubik Korina, 1983, 154 cm. Ezzel a 154 centivel sokáig problémám volt, de most már nem tudom mag...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2020 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +