Faith No More: Angel Dust – 1992

Robinak.

– Hallod, Stedzs, ez a ti énekesetek normális? – Egy olyan koncertünk (Greed) után tette fel ezt a kérdést a dobosunknak egy haverja, amikor aztán szigorúan józan volt a bandában minden tag. Legalábbis ami a kábító-, bódító- (screemers, laughers) és egyéb szereket illeti (baromira ritka alkalom). De betépni a zenétől, a zenéléstől, ember! Ahhoz hasonló nincs is!

Véháká Atilla úgy mondja, elröpülsz a bolygók között, és egyenesen belezuhansz a napba. Szerintem meg ha jól csinálod, közöd nem marad napokhoz és holdakhoz, elvegyülsz az alapenergiával, azzá válsz magad is, nincs mese.

Önmagad válaszává válsz.

Végigtapostam egynéhány zenekart, egy idő után aztán megtanulgattam pár hangszeren is játszani, elértem odáig, hogy a vállamról lógó gitár csupán egy végtagommá lényegült, amitől aztán nyugodtan vinnyoghatok a mikrofonba – de láb alatt alkalmatlankodó végtagommá. A mikrofonba kapaszkodni! Vagy az állványába! Rohangálni fel-le, ki és be, belebukfencezni a hangok isteni hullámaiba! A hosszútávfutás utolsó hétszáz métere egy jó koncert alapfeltétele. Baszki, hogy hiányzik...

...ez a szenvedély, ahogy ezek – mint pölö Patton és Rocha – táncolnak, dalolnak és üvöltenek! Vagy Iggy, vagy a régi W.A.Rose. ...csak így van értelme csinálni ezt a kibaszott popzenét, sóbizniszt a sóbányában! F.U.C.K. Robbanni és robbantani, azt!!

Faith No More. Tényleg ez lenne a kedvenc albumom tőlük? Azzal persze egyetértek, hogy itt érték el az alkotói zsenialitásuk abszolút csúcsát. Hozzáértőbbek is megerősítenek ebben a véleményemben. ...amúgy meg kurvára bírom a Chuck-érát is – nyugodjék békében a tag! –, mindkét lemezt (ami kábé ugyanaz), az első találkozásom a bandával meg valahol a The Real Thingnél esett meg, a From Out of Nowhere a zsigereimben azóta is vágtázik... nem is tudom. Igazándiból, ami hozzájuk kötődik, az mind mentésre érdemes – és szorul is, attól félek. Epikusan elhaláloznak lassanként. Nagy-nagy kár lenne.

Angel Dust? PCP. Azért ez, mert itt úgy tapossák a még meg nem ásott sírodat, hogy kipattansz belőle – ha benne sem voltál, akkor is! –, és ördögpogót csapsz öreganyád nagyon is valósan megásott és betemetett hantja fölött: SURPRISE! YOU’RE DEAD! Csak hogy egy kicsit jobban ellazuljon az öreglány odalent. (Akit egyébként a világon a legjobban szerettél. Mert az egyetlen volt az életedben, aki hagyta magát szeretni.) ÁÁÁ, póóógóóó, faszooom!! ...vagy mert Patton itt ért be igazából, itt teljesedett ki, és éppen itt találtak egymásra a zenekar meg ő? Valahol amúgy azt nyilatkozta, hogy a Faith-nek nincs szüksége frontemberre, csak egy vokálra mint a hangszerek egyikére. Csak semmi egyéniség! (Ezért rúghatták is ki az alkoholizmus és narkománia – nagyon is jogos – vádjával szegény Chuckot is, mivel a vegyes kábulat ragasztott rá néhány egyéni vonást...) Hát... mr. Patton nem erről szól... Markánsabb a fokhagymás kecskesajtnál! Ő aztán odabaszott. És leginkább a Dust lemez vége felé. A fullosan betépett Frank Sinatrát a Morbid Angel kíséri. Flexszel, betonkeverővel, ütvefúróval és légkalapáccsal. Jizzlobber, dzsízösz...

(Hogy jót tett-e ezzel a társaságnak? Fene se tudja. Ő karakter – de a banda is az. Olyan, mintha egy csárdában dudálnának, de egymás ellen. Ez után az anyag után voltak még remek közös pillanataik, de egy idő után kezdett ellaposodni a buli, a legutóbbi, asszem, ’15-ös anyagukat csak tegnap hallgattam végig, hogy mégiscsak, na... hát... aranyoska, langyoska. Egészében. Mert részleteiből ott is kicsillannak a zsenik szikrái.)

Vagy csak azért szeretem ennyire, mert egy régi jóbarátom is szereti? Caffeine.

Angel Dust. Monsterpiece. Az együttes negyedik stúdióalbuma – albuma, albuma, alabumalama, allboomma, yeah, right!

1. And look for the dream that keeps coming back

Dreem, that’s weepin’ cats and dogs, legutóbb az álomkutyám felnőtt, s ahelyett, hogy állatkölyökként elvérzett volna szétmarcangolt tenyeremben, finoman megragadta agyaraival a lábszáramat, és visszafogott, hogy ne lépjek vissza a lakókocsiba a narkóért. Amikor ennek ellenére a kilincs felé nyúltam, hegyes orrát a seggembe nyomta. Mondo bizarro.

2. Hide your face in the curtains – There's always one thing: do you have something to tell me?

Love me or leave me, Iesus Nasareticus, ahol nincs nap, nincs föld és hold és csillagok – ott nem nagyon lengenek már függönyök sem az ablak előtt a napszélben. Aki bújt, aki nem: széttárom a spalettát. Szívem kitárom, pengetem repedt gitárom.

3. You’re perfect yes, it’s true, but without me, you’re only you

Only yuo exist: my sweet One – but where is the wine, the new wine, meghalok a Te véredért, tárd elém minden nyílásodat, táplálj a véreddel, hogy én is táplálhassalak, emlőim duzzadnak, az egekhez imádkozom, hogy tejemet magokhoz vegyék.

4. A drink needs me, I don't

I don’t, I don’t, szaglik a lábam, nyelvem rőfös kötél húzza, vérem lassan csorog a végenincs alagútba. Alagút vagy, anyám, a fény a végén keringőzik. Szikrát szór az ég felé, a gyűjtőangyalok alig győzik.

5. Someday the rains will come

And the rains will stay and stay and stay along this goddamn riverside. De mégsem eshet örökké. Az idő és a folyó megoldják – csak nézz vissza, angyal!

6. We're like ink and paper, numbers on a calculator

Inka, inka, a bottle of ink. Tintám viszont kifogyott, és amikor a csészém üres, testvér, és egy fitying nincs nálam, hogy egy targyit leguríthassak, akkor ideje hazaballagnom.

7. Cover my mouth, while I'm staring into bright lights

Cover my ears, my nose, my sense, my ass. Nem hall, nem szagol, nem beszél. Dmitrij kézzel-lábbal legendát regél. Makacs mámorában mindörökkön megél. A legény.

8. Return to my own vomit like a dog

And tremble like a fog. Mert mindannyian visszatérünk a tett színhelyére. Dideregve, mint a sarkkörre tévedt árva macskacápa. Uszonya értékes. Sápadt cápa. Tépett, vézna. Fehér bőröm olcsó préda.

9. Reach down my throat, you filthy bird

You’ll be the third! Elég mély már a torkom a sok etetéstől. Unom a rizsát, unom a banánt, de unom már a kukacokat is. Adj valami újat, ha lehet.

10. Yelling with my mouth shut

Next moment you’ll screem, like a butt. There’s buttman on the road. Take a long holyday, let your children play. And pray. And pay – of course! No, a pofánkat azt soha az életben nem tudtuk befogni. Az már hótt zicher.

11. Bodies float above from the bottom of the river, like bubbles in fine champagne

Or in filthy rumwine. „God is dead” – Nietzsche. „God is Dad” – Freud. Most akkor baszd meg. Sétálj keresztül a csukott üvegajtón, vagy csapd az utolsó kiürített korsót a homlokodhoz.

12. My time is spilt milk

Sweet silk. Sweet-sweet silk! Öntözd körbe tejeddel a világot! Selymesre simítod a sárgolyódat. Idő? Mint a kender. Locsold szét azt a tejet, azután meg

13. ...rest in silence.

Képgaléria: