96. rész – Céklás macska l'amour

A jövő télre szánt előételek és saláták ötletei kavarognak a fejemben. Jó volna mindenből egyszerű, de nagyszerű megoldás, mely akkor is fantasztikusan kivitelezhető, ha a konyhában épp kisbalták és boszorkányok potyognak vagy bagzás körüli harcba vetült kandúrok.

Egy átlagosnak mondható, megszokottan stresszes és folyamatosan rohanós délelőttön a cukrászüzemben landolt két egymást kergető macska. A mennyezet elmozdítható, mozaikszerű lapjain keresztül robbantak be, miközben egymást kergették nagy nyávogás közepette, a plafon felett húzódó, szint közti csöveken rohangászva, majd ugyanott ki is röppentek, mintha ott sem lettek volna. Villámlátogatásukról csak az itt-ott heverő „ledene kocke” darabok és a cukrász csajok felháborodott, csapzott feje tanúskodott. Épp a ciccek tovaszállta után léptem be hozzájuk, és rácsodálkoztam villámló idegbajukra, mire beavattak az eseményekbe. Nagyon jót röhögtem, de egyidejűleg szörnyülködtem is, hogy a fenébe történhetett ilyesmi. Egyébként köszönik szépen, jól vannak, a sütikből sem veszett kárba sok. A munkások idegei pedig már egyébként is pattanásig feszültek. A macskákat azóta valószínűleg likvidálták. Elmondásuk szerint szinte minden évben elszaporodnak a nyávogók, és valami úton-módon megtalálják a csövekhez vezető utat a gazdasági bejáró környékén, majd jókat lakmároznak a szemetesből, amikor nyugodt a terep, és mennek vissza melegedni, ha elkezd fázni a tappancsuk. Február tájékán pedig jön a buli: a szaladgálás, verekedés, tüzes szerenád a dolgozó emberek feje felett. Néha a fejükön is... Áprilisban azonban renoválni fogják a hotelt, így valószínűleg ezen a tavaszon tombolnak utoljára az üzemben.

De jöjjön egy laktató saláta, amely most is megtalálható az étterem étlapján, és amely valószínűleg pici metamorfózist követően fel fog kerülni a következő szezonra készülő kínálatba is. Egy kicsit időigényes az előkészület, de nem bonyolult, és nem követel különösebb szakértelmet sem. Az egyedüli dolog, ami nélkülözhetetlen, egy jó mixer.

KECSKESAJTOS CÉKLASALÁTA

Hozzávalók négy személyre:

A sült céklához:

• 4+1 közepes cékla (nyers)

• 1 csokor kakukkfű

• só

• olívaolaj

A páchoz:

• 0,35 l balzsamecet

• 0,15 l borecet

• 0,22 kg cukor

  Az öntethez:

  • 0,225 kg sült cékla (ez az a + 1)

  • 0,1 l frissen facsart narancslé

  • 0,025 l borecet

  • ½ evőkanál méz

  • 0,1 l olívaolaj

  • 0,1 l napraforgóolaj

  • só, bors ízlés szerint

  A karamellizált dióhoz:

  • 2-3 marék dió

  • 0,2 kg cukor

  • 0,2 l víz

  • porcukor

  • olaj a sütéshez

  A többi hozzávaló:

  • 0,2 kg félkemény, közepesen érett kecskesajt

  • 2 fej zöldsaláta

    Elkészítés:

    A megmosott céklákat kettesével-hármasával helyezd a megfelelő méretű alufóliára. Oszd szét a kakukkfüvet, sózd, és locsold meg olívaolajjal. Tekerd bele a fóliába, ami mindenhol takarja, és egy tepsire helyezve dugd be a 180 fokra előmelegített sütőbe, körülbelül 1 órára. Tűpróbával ellenőrizd, hogy megsült-e. Ha könnyen belemegy a fogpiszkáló, jöhet ki. Míg sül a cucc, készítsd el a pácot: az eceteket rottyantsd össze a cukorral. Nem kell hosszan forralni, csak míg felolvad a cukor, folyamatos kevergetés mellett. Hűtsd. Mikor kész a cékla, szabadítsd ki őket a fóliából, hagyd hűlni. Ezt követően pucold meg, vágd cikkekre vagy a neked tetsző, egy falatnak megfelelő darabkákra, és tedd bele a pácba. Hűtőben tárold tálalásig (jó ideig eláll, de ne feledd: mielőtt fogyasztanád, legalább 24 órát pihentesd a lében). Készítsd el a dresszinget: a mixerben daráld abszolút krémesre a céklát a narancslével és az ecettel, majd apránként öntsd hozzá az olajat, és ily módon készíts emulziót. A végén add hozzá a mézet és a sót. Kellemesen krémes, édeskés, selymes állagú öntetet kell kapnod. Míg a cékla hűl, készítsd el a ropogós, karamellizált diót. A cukorból és vízből főzz szirupot, dobd bele a diót, és enyhén forralva rotyogtasd 15 percig. Nagyon óvatosan szűrd le –rettentően vigyázz, mert komoly égési sérüléseket tud okozni a szirup! Hagyd a szűrőben a diót. Óvatosan, rázogatás közben szórd rá a porcukrot, míg mindenhol be nem lepi, majd óvatosan borítsd bele az előzőleg felforrósított olajba (ha van fritőzöd, az tökéletes, ha nincs, akkor végy egy megfelelő méretű lábast, annyi olajjal feltöltve, hogy a dió lazán tudjon úszni benne). Süsd 1-2 percig, és borítsd ki egy akkora sütőpapírral bélelt tepsibe, amekkora elég ahhoz, hogy szétterítve gyorsan ki tudjon hűlni.

    Mikor minden hozzávaló elkészült és kihűlt, jöhet a tálalás. A zöldsaláta legszebb, legkisebb, roppanós leveleire helyezzük a lecsepegtetett cékladarabkákat. Erre helyezzük a rusztikusan szétcsipkedett kecskesajtot, a vékony csíkokban, mértékkel locsolt céklás dresszinget és a karamellizált, ropogós diót. Voilà! Majdnem mondtam, hogy Valentin-napra is tökéletes fogás, de rájöttem, hogy az már elmúlt. No mindegy.

Képgaléria: