97. rész – Az „vén” birka
Öregszem. Határozottan öregszem. Pedig a 35 az még nem is olyan sok. A legtöbb kollégám a húszas évei közepén jár. Irigy vagyok rájuk, főleg az életvitelükre, a szabadságukra. Szinte minden este buli van valakinél – összeülnek, beszélgetnek, lazulnak együtt. Persze alkalmanként spontán „engedd el a hajam” féle zúzások is becsúsznak, de hát ez a munkásszálló előnye/átka, mindenki ott van egy rakáson, pár üveg sör, néhány kupica pálinka után igazán könnyen kerekedik fergeteges házibuli. Velük dolgozva, barátkozva elkezdett mocorogni a seggemben a giliszta. Türelmetlenkedek, bosszankodok, szomorkodok, amiért nekem nincs lehetőségem velük lazulni, szórakozni néhanapján (eddig is voltak kríziseim, de nem ennyire komolyak – véleményem szerint azért, mert nem ennyire fiatal gárdával dolgoztam, az összetartás sem volt ilyen szintű). Nincs szabad percem-időm magamra, nincs hol leeresszek, általában egy meghitt beszélgetés is a megvalósíthatatlan álom kategóriába tartozik. Elég nyomasztóak így a mindennapok. A gyerekek persze feldobnak, de igazán szükségét érzem már annak, hogy ki tudjam engedni a fejemből a gőzt, és egy rövidke időre csak azt csináljak, amit én akarok – hallgasd meg a Tankcsapda Nem kell semmi című dalát – az én igényeim/vágyaim sem sokkal emelkedettebbek pillanatnyilag. De beleférhetne még egy kis szerelmi szabadság is, hülyeség ez a klasszikus házasság. Talán csak azért gondolom így, mert az enyém gyakran elég szar. Remélem, majd változik ez is. Mikor megköttetett a frigy, azt hittem, valóban örökké tartó boldogság vár. Naiv voltam – akkor is. Mindig is. Dupla ennyi idős koromra, lehet, okosabb leszek.
A hétvégén hatalmas vendégsereg várható a „högyön”. A hó megállás nélkül szakad napok óta, emellett az egész ország zárva. Akinek pénze van és megteheti, biztosan leblitzel egy hétvégi túrára, és a hotel éttermében A-tól Z-ig elfogyasztja az étlapon szereplő cuccokat, miután fáradtan lecuppan a sílécről, -deszkáról. A hotel vendégeként ezt persze megteheti, csak külsősöket nem engednek be. Ma érkezett egy orosz csoport is, végre volt egy kis pörgés a konyhán (a hétköznapok pár hete elég laposak már). Viszonylag sok levest esznek, fogy a carpaccio, a cékla- és a marhasaláta, a marhaborda és a báránycsülök is (a burgerről, pljeszkáról ne is beszéljek). Ez utóbbi az eddigi kedvencem. A minap éppen jelen voltam, amikor a friss túra előbújt a sütőből. Annyira éhes voltam, olyannyira csorgott a nyálam, hogy mind a 40 darabot be tudtam volna falni. Végül megelégedtem eggyel is – mások még ennyit sem kapnak (nem igazán tartozik azon ételek közé, amit a munkások nyugodtan elfogyaszthatnak munkaidő alatt). Most elmondom, hogyan is készül ez a finomság. Akár húsvétra is csodálatos ünnepi fogás, de bármely napra megfelelő ebéd/vacsora.
BÁRÁNYCSÜLÖK BURGONYAPÜRÉVEL
Hozzávalók két személyre:
-
2 db báránycsülök
-
só ízlés szerint
-
olaj/zsír a sütéshez
-
2-3 evőkanál paradicsompüré
-
2 közepes fej hagyma
-
4 db sárgarépa
-
¼ közepes méretű zellergumó
-
5-6 db közepes méretű csiperkegomba
-
pár gerezd fokhagyma
-
pár ágacska friss kakukkfű
-
1 kisebb ág friss rozmaring
-
1 babérlevél
-
szemes bors
-
½–1 dl minőségi, száraz vörösbor
-
2–2,5 dl alaplé (optimális esetben bárány, ha az nincs, jó lesz a csirke vagy marha alaplé is)
A püréhez:
-
4-5 db nagyobb krumpli
-
1dl tej
-
0,5 dl tejszín
-
2-3 evőkanál vaj
-
só ízlés szerint
A kelbimbóhoz:
-
3 marék bimbóskel
-
só, bors ízlés szerint
-
1 ek mustármagos dijon
-
1 ek vaj
ELKÉSZÍTÉS:
A csülköt sózzuk, és 24 órát állni hagyjuk. Ezt követően vékonyan bekenjük paradicsompürével, és forró zsíron megpirítjuk minden oldalán, majd félretesszük. Ugyanabban az edényben gyorspirítjuk a héjában hagyott, félbevágott hagymát, a hámozott, durvára szeletelt répát, zellert, gombát. A fokhagymát és a fűszereket a végén dobjuk bele. A maradék paradicsompürét is belekeverjük, 1-2 perc után felöntjük a borral, majd pár perc után jöhet az alaplé, és miután felrottyant, öntsük a báránycsülökre, amit előzőleg egy megfelelő nagyságú tűzálló tálba helyeztünk. Mehet a sütőbe kábé 2, 2 és fél órára, 160 fokon. Amíg sül, elkészítjük a többi hozzávalót. A hámozott, kockákra vágott krumplit megfőzzük sós vízben, majd leszűrjük, áttörjük, beletesszük a vajat és annyi tejet, tejszínt, hogy megfelelő állagú pürét kapjunk. Amíg fő a krumpli, megtisztítjuk a bimbót a külső leveleitől, majd félbevágjuk. Sós vízben blansírozzuk, maradjon roppanós. Jeges vízben hűtjük, aztán szűrjük. Mielőtt tálalnánk a csülköt, felolvasztjuk a vajat egy serpenyőben, megforgatjuk rajta a bimbót, és lehúzva a tűzről belekeverjük a mustárt. Szükség szerint sózzuk, borsozzuk. A kész csülköt kivesszük a léből, leszűrjük, és redukáljuk a levét. Figyeljünk a sósságra, nehogy végül ehetetlen szószt kapjunk.
Tálalási javaslat: a tányér közepére halmozzuk a kelbimbót, eköré koszorú formában nyomkodjuk a pürét habzsák segítségével. A bimbóra tesszük a csülköt, és meglocsoljuk egy kis szósszal. Jó étvágyat!
0 Hozzászólás
Szólj hozzá