– Itt mindenki hülye?

– Itt? Mindenki…

Ha nem is szó szerint, de valahogy így néz ki az ismert jelenet a kultikus Üvegtigris című trilógia valamelyik részében, és valami oknál fogva éppen ez jutott eszembe, amikor végiggondoltam az elmúlt napokat, és csak az időjárás maradt meg bennem, az, hogy amikor eljöttem otthonról, meleg ruhába bújtam, amikor beértem a városba, már futottam az eső, sőt a jég elől, majd mielőtt hazaindultam volna, levettem a sapkát, plusz a pulóvert is begyömöszöltem a táskába, mert a hőmérséklet ekkorra már kellemesnek mondható szintre emelkedett, vagyis az időjárás is hülye lett, minden évszak hülye lett, a reggel is, a délelőtt is, a délután is, de még az alkony és az este is, az éjszakáról nem is beszélve.

Talán ez az áprilisi szeszélyes időjárás az oka annak, hogy mindenki egy kicsit idegesebb, türelmetlenebb, ingerlékenyebb, hogy mindenki siet, kapkod, fut, rohan, és közben megzavarodik, bekattan, és csak fárad, fárad, fárad. Az időjárás úgy jön-megy, ahogy nem szégyell, mintha csak szórakozna velünk, mintha csak azon dolgozna, hogy minél jobban kimerítse az embereket. Egészen különleges humorérzékkel rendelkezik, ha ez számára vicces és jó, de ki fogjuk bírni, még ha belerokkanunk is (nem fogunk). Kibírjuk ezt a pár hetet, és irány a május és a nyár, már csak néhány napot, talán hetet kell elviselni, hogy ránk köszöntsön a strandidő, és akkor majd a vízpartokra, medencékbe, egzotikus és kevésbé egzotikus nyaralóhelyekre futunk, sietünk – és persze majd akkor is türelmetlenkedünk, ingerlékenyek leszünk, és persze abba is belezavarodunk – szép kilátások ezek. Felül kell bírálnom a korábbi kijelentésemet: talán nem az időjárás teszi mindezt, hanem mi magunk, talán mindennek az az oka, hogy ilyenek vagyunk, függetlenül a külső körülményektől, a lehetőségektől és korlátoktól, mi ilyenek vagyunk, a végtelenségig türelmetlenkedésre, ingerlékenységre, belezavarodásra hajlamosak, és ha a mindennapok elkezdik birizgálni agyunknak az ezekért az ingerekért felelős részeit, akkor mi úgy reagálunk, ahogy az várható, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és utána hajlamosak vagyunk mindezt az időjárás számlájára írni, vagy éppen a koronavíruséra. Az elmúlt egy évben hozzászoktunk ahhoz, hogy minden jóért, rosszért a járványt tesszük felelőssé. Az időjárás és a járvány, kéz a kézben, azon dolgozva, hogy minket megőrjítsenek – gondoljuk, de pironkodva azért bevallhatjuk, hogy mindennek mi vagyunk az oka, ne verjük nagydobra, csak így egymás között valljuk be, valljuk meg, kicsit szégyenkezve, de azért legyünk rá büszkék.

– Itt Mindenki megbolondult?

– Itt? Mindenki…

Képgaléria: