: Az eredeti kiadvány borítója
Az eredeti kiadvány borítója

Az apokalipszis túlélői

: Az eredeti kiadvány borítója
Az eredeti kiadvány borítója

Jugoszlávia első igaz metál bandája továbbra is aktív

1992-ben Macedónia kikiáltotta a függetlenségét, majd csakhamar Bosznia-Hercegovina is követte a példáját. A három vallású, három nemzetiségű Szarajevó igen gyorsan puskaporos hordóvá alakult. Az ilyen események a fegyverkereskedelem és a feketegazdaság feléledésén kívül általában semmire sincsenek jó hatással, ha a traumákat nem számítjuk kedvező művészeti inspirációnak. A többnemzetiségű Bombarder zenekar Szarajevóban várta az őrület végét, az ép elméjüket megőrizni igyekvő, addigra már inkább ex-yu polgárokkal együtt.

 

A LEGFEKETÉBB NAPOK

Senad „Samčo” Ljubunčićnak, a Bombarder egykori basszusgitárosának elmondása szerint 1992 elején a harmadik lemez anyagán dolgozott a zenekar, az utolsó simításokat végezték Nenad „Nešo” Kovačević szövegeivel. Áprilisban már tanácstalanok voltak, várták, mikor lesz vége a zavargásoknak. A dolgok viszont rosszabbra fordultak.

– A harmadik lemezünk anyaga készen állt, a tervek szerint Szarajevóban vettünk volna fel, Zele Lipovača (a Divlje jagode zenekar gitárosa) irányításával. A kiadást és a terjesztést is megbeszéltük, és komolyabb turnéötleteink is voltak. Ez egy picit összetettebb thrash anyag lett volna, persze az előző két lemezen lefektetett alapokkal. Aztán jött a káosz, a háború. Minden elmehet a fenébe, azt se tudtuk, mi történik holnap. Akik tudtak, leléptek a városból, én ott ragadtam, akárcsak a zenekar többi tagja. Mindenki az ostrom sújtotta állapotok között várta a békét – mondta Nešo.

Bombarder

A második lemez felállása 1991-ből: Jasmin Lamadžema, Senad Marava, Maho Šiljdedić (R.I.P.), Nenad „Nešo” Kovačević, Senad „Samčo” Ljubunčić

A Szarajevóban dúló polgárháború ideje alatt Maho Šiljedić, a zenekar gitárosa és egyik alapítója életét vesztette. A békeszerződés megkötését követően az állapotok lassú rendeződése kezdődött, ami akkor egy végeláthatatlan folyamatnak tűnt. Mivel úgy látszott, itt egyhamar semmi sem tér vissza a kerékvágásba, Nešo az első adandó alkalommal emigrált Belgrádba.

– Kerestem a társaságot, de valójában önmagamat is. Találkoztam a régi ismerősökkel, eljártunk koncertekre, aztán érkeztek más vidékekről is olyan menekültek, akiket már ismertünk. Összekovácsolódott egy felállás, eldöntöttük, Bombarder név alatt felveszünk egy új anyagot. A Crni dani lemez nagyon olcsó körülmények között készült, programozott dobokkal. Nekem lelkileg is szükségem volt arra, hogy kiadjam magamból azt a sok borzalmat, amit az alatt a négy év alatt átéltem. A lemez szövegei nagyon sötétek, mindegyik igaz történet, az emberi gonoszságról szólnak – mesélte Nešo.

A Crni dani a hangzás tekintetében stagnálás vagy zenei előrelépés helyett visszaesés volt, tudtommal a kazetta rendes terjesztést sem kapott. A dalok az addigra már karakterisztikus Bombarder-világot képviselték, de sokkal nyomasztóbb hangulattal. Instrumentális mivolta ellenére a lemez egyik legizgalmasabb tétele a Thrash symphony.

– Az átvezető részeket mindig is nagyon szerettem a lemezeken, úgy gondoltam, kell egy szerzemény, ami ellensúlyozza azt az ocsmány képet, amit a dalok lefestenek. Nem vagyok vallásos, soha nem is voltam, és már nem is leszek, de a hangulat és a koncepció szempontjából úgy éreztem, attól semmi sem lehet morbidabb, ha elhívunk vendégeskedni egy pravoszláv papot. Ezt a szerepet Pavle Aksentijević vállalta el, aki egyházi szerepe mellett az eredeti népzene terén is jelentős kutatásokat végzett. A neve persze nem volt feltüntetve a lemezen, sőt, az információ a közelmúltban lett nyilvános, szerintem érthető okok miatt – mesélte Nešo.

A következő Bombarder-kiadvány 1997-ben érkezett Ko sam ja címmel. Ez az év egy lélegzetvételnyi nyugalmat hozott az országba, de nem többet. Az egykor sokszínű Belgrád (és a legtöbb szerbiai város) utcáit ekkor már egy ideje két részre osztott csoportok uralták: a dizelások és a többiek. A fémzenei színtér a lakosság jelentős részével és az életszínvonallal együtt az országot sújtó szankciók miatt jobb napokon stagnált, rosszabb napokon zuhant. A sötét időkben is jöttek létre agresszív zenék, művészi alkotások, de minden szférát az egy helyben toporgás őrölt napi szinten. A Ko sam ja? szintén egy igen meredek hangulatú kiadvány lett. Az egyik legérdekesebb dal a nyitó Molitva, amelyben Nešo szinte egybe hadarja rá a szöveget a zenére, gyakran nem is követve a ritmust. Ezzel elég pontosan tükrözi az akkori hangulatot. Szétesés, félelem, gyűlölet, káosz. Amit ennél a lemeznél fontos megjegyezni: a frontember ekkoriban kezdte már megtalálni helyét új hazájában, de ami még ennél is fontosabb, megbízható zenésztársakat is talált az Abonos, gothic metál zenekar tagságában, akik persze az anyazenekaruk szekerét is tolták tovább.

– Ekkor már egyértelmű volt számomra, a Bombarder sokakra hatott, és egy generáció felnőtt a korai lemezeken. Ahogyan lassan kialakult egy stabil felállás, nem tudtuk már, ki van megilletődve és mitől. Én attól, hogy a zenésztársak a régi kiadványainkon nőttek fel, a többiek a csapatból pedig azon, hogy velem zenélhetnek – mondta a zenekar énekese.

 

HALÁL UTÁNI ÉLET

A fémzene Jugoszláviában akkor lett népszerűbb, mikor az életszínvonal is emelkedett, az 1980-as évek végén. Az 1992-ben megszakított normális életvitel és a nagykapun berontó, maximálisan anómikus társadalmi viszonyok a lakosság egy részét más éghajlatok felé küldték, sokaknál pedig a józan észt nyugovóra. Zenei kísérletek születtek, több zenekar (Atheist Rap, Obojeni Program, Eyesburn, Block out, Darkwood dub, Goblini stb.) akkori lemezei sokkal jobban festik le a szerbiai hétköznapokat, mint az akkori híradó és média. Az underground bizonyos mértékben létezett, lehetőség, pénz viszont nem, és igen gyakran áram és víz sem.

Érdekes világ volt, de jó nem. A NATO-bombázások megsürgették a tenni akarást a kormány tíz éve tartó destruktív munkája ellen. A rockzenei alapokon nyugvó tüntetések egy idő után a fővárosból vidékre vándoroltak. A 2000 októberében lezajló tüntetéssorozat összehozta a lakosságot, végül megdőlt a hatalom, egy optimistább világ köszöntött be, a csapból is ígéret folyt. A rendszerváltást követően a metál zenekarok, hangszerüzletek, koncertek, klubok gombamód szaporodtak.

Bombarder

Az élő fellépések alkalmával a zenekar lebombázza a negatív energiákat (Igor Stanić fotója a Srpski Metal Portalról)

2000-ben megjelenik az első Bombarder-válogatás és -cédé a One Recordsnál, Bez Balads címmel. A rengeteg rossz minőségű felvétel után rajongók új generációja is felfedezi a bandát. A 2003-ban megjelent Ledena krv című új anyagot mindenki elégedetten fogadja. Könyörtelen apokaliptikus thrash zene, amit érezhetően egy összeforrt csapat készített, normális feltételek között. A lemez nem hagy kívánnivalót maga után, lendületes, jó hangzással, jól feljátszva, tehát megfelel a korkövetelményeknek. Ezzel megindul a zenekar másodvirágzása. Az egyre aktívabb koncertteljesítmények közepette 2010-ben megjelenik az Ima li života posle smrti? album, amely már egy finn kiadó, a Metal Warning gondozásában jelenik meg. A lemez sikeres, a zenekar ismét járja az egykori köztársaság államait, a fellépéseket érdeklődve várják a rajongók és az egykori zenésztársak is.

A Bombarder egykori tagjai sem tétlenkednek. Bosznia-Hercegovinában Zlatko Zlaja Slatinac, a korai idők gitárosa a New Religion tagja, majd Senad Marava egykori dobossal létrehozzák a Rapid Fire zenekart. Zlaja később elindítja az Enemy Inside thrash csapatot. Az egykori tagok érdeklődve követik egykori zenekaruk útját.

– Van, aki azt mondja, ez már nem az a Bombarder, de szerintem ez nem igaz. Nem azok zenélnek benne, akik régen, de attól még ugyanaz, sőt, jobb is. Nešo ugyanazzal az energiával nyomja a koncerteket, a szövegei ugyanolyan őrültek, ez a zenekar egy tipikus balkáni metál fenomén. Ahogyan én látom, a Bombarder titka most is ugyanaz, mint régen. Ez egy őszinte zenekar, őszinte arcokkal – mondta Zlajo és Semčo a Bosnian Metal riporterének egy korábbi interjú során.

Bombarder

Rakić Milan és Nešo Kovačević a Hail To Bombarder bakelit verziójával, a borító Németh Csaba munkája

JUGOSZLÁV METÁL A VILÁG KÖRÜL

Rakić Milan 2006-ban kezdett dolgozni az Exit Fesztivál Explosive színpadán. Az egyik első zenekar, amelyet meghívott, gyerekkori kedvence, a Bombarder volt. Miután szóba elegyedett a zenekarral, és aláíratta a lemezeket, lassan kibontakozó baráti viszony alakult ki közte és a tagok között. Milan amikor csak tehette, népszerűsítette a Bombardert, akkoriban még viszonylag új kiadója, a Grom Records segítségével is. Eközben viszonylagos rendszerességgel járta Európa különböző részeit The Stone zenekarával.

– Portugáliában zenéltünk egy metál fesztiválon, ahol több nagy banda is fellépett. A koncert után, mikor a backstage-ben voltunk, odajött az egyik szervező, hogy keresnek. Ez eléggé meglepett. Odakint a Nifelheim svéd black metál banda tagjai vártak rám. Azt hittem, valami koncertlehetőség érdekli őket Szerbiában. Erre megkérdezik, jól tudják-e, hogy én ismerem a Bombarder zenekart, mivel a zenekar nagy rajongói, szeretnének pólókat és cédéket küldeni a tagságnak. Harmadjára akkor lepődtem meg, amikor elkezdték nekem énekelni a Speed metal című dalt. Átdumáltuk az éjszakát, és megkérdeztem tőlük, miért nem dolgozzák fel ezt a szerzeményt. Ők azt mondták, gondoltak már rá, de nem illene bele a lemezeik koncepciójába – mesélte Milan.

A turné után pár héttel egy levél várta Milant a Nifelheimtól, benne többek között a Bombarder Speed metal dalának átirata is mp3-ban. Pár héttel később Milan a németországi Black Sun fesztiválon járt, s ott régi ismerőseinek, a norvég Koldbrann zenekarnak elmesélte a nifelheimos sztorit, és ezekről szintén kiderült, hogy Bombarder-rajongók.

– Ekkor tudatosult bennem, hogy a Bombarder, különféle underground utaknak köszönhetően, kultikus státuszt ért el az északi országokban. A koldbrannos beszélgetés után úgy mentem haza, hogy össze kell hoznom egy átdolgozásokat tartalmazó lemezt. Írtam a hazai zenekaroknak, hogy kit érdekelne a dolog, majd hamarosan jelentkezett a cseh Avanger, valamint az Edain zenekar is. Meglepő módon több partner cég is jelentkezett, így a kiadás is biztosítva volt. Egyszer Nešónak említettem a dolgot, azt hitte, viccelek, ezt követően titokban tartottam előtte.

A Hail to Bombarder emlékalbum végül 2013-ban jelent meg, az említettek mellett többek között olyan zenekarokkal mint a Nadimach, Kuga, Space Eater, Awaiting Fear, Infest, M.A.D. Goya. 2016-ban pedig bakeliten is megjelent. A forgalmazás nagy sikert aratott, és az amerikai Nuclear War Now! is beszállt a terjesztésbe. Rövid időn belül újra kiadásra kerültek az újabb anyagok is, minden létező hangzó formátumban. A 2016-os Okot iz pakla című lemez szintén megélt több kiadást, és nem okozott a rajongóknak sem csalódást, sőt, egyre fiatalabbak zárkóztak fel a zenekar mellé.

ŐSZRE ÚJ LEMEZ

– Örülök, hogy van érdeklődés külföldön a zenekar iránt, de már nem vágyok nyugati kiadókra. A technológia miatt leegyszerűsödött az élet, akinek kell valami, Szerbiából is megvásárolhatja. A koncertek, persze, jól jönnének, de már teljesen reális elvárásaim vannak a zenéléssel kapcsolatban. Örülök, hogy a fiatalabbak is elfogadtak, boldog vagyok, hogy zenélünk, és nagyon élvezzük ezt az egészet. Imádjuk a próbákat, a dalírást. Nálunk mindig is így volt, szerettük mindig, amit csinálunk – mondta Nešo.

A rock, punk, metál, hardcore és egyéb zenei műfajokon alapuló csoportokba verődést nagyon sokáig ifjúsági jelenségnek tartották a pszichológusok és a szociológusok is. Tény, hogy van egy vonulat a tinédzserkorban, amikor az egyén keresi az identitását, de manapság ezek a régi megjelölések egyértelműen élüket vesztették. Erre utal az is, amit Nešo mesélt a régi és a mai közönség közötti különbségről.

– Amikor elkezdtünk zenélni, kizárólag fiatalok jártak a fellépéseinkre, de nemcsak fémzenehívők, hanem a legőrültebbek, punkok, alterosok, hardcore-rajongók is. Mindenféle szélsőséges ízlésű embereket vonzottunk. Ahogyan az idő múlt, a közönségünk egyre nagyobb és korosztály tekintetében is változatosabb lett. Ma már nem lepődök meg azon sem, ha egy teljes családot látok eljönni Bombarder-koncertre. A szülők elhozzák a gyerekeket, s ők aztán később visszajárnak – mondta Nešo.

A régi tagság háromnegyede továbbra is aktív zenész, aki pedig nem, mint Semčo, szinte minden koncerten ott van. Zlajo, a korai felállás gitárosa jelenleg a Foxy Head zenekarban zenél, amelyről hamarosan egy dokumentumfilm is napvilágot lát. A Bombarder pedig a következő albumra összpontosít, amely a tervek szerint idén ősszel jelenik meg.

Bombarder

A legfrissebb felállás: Milan Janković – dob, Luka Matković – gitár, Nenad Kovačević – ének, Igor Lazić – gitár, Predrag Šarić – basszus

– Ezen a kiadványon is lesznek meglepetések, amik természetesen titkosak, de azért szivárogtatok ki neked infókat. Kitaláltam , hogy csináljunk egy hegedűvel felvértezett thrash számot. Nagyon izgatott vagyok, hogy tetszik majd a közönségnek, én imádom. A másik meglepetést tényleg nem mondom el, így is sokat fecsegtem – nevetett Nešo a telefonbeszélgetés alkalmával.

Ha visszapillantunk a történelembe, rájövünk, isten, a politika, a nemzet fogalma megosztja az embereket, és ezt hétköznapi szintű gyűlölködés kíséri, szélsőséges esetben pedig háborúk. Városok, országok, családok estek már áldozatául a megosztottságnak. A Bombarder távol állt a megosztástól, pedig a zenekar korai egységét a politika meg akarta törni, a későbbi szerbiai állami kultúripar pedig folyton rájuk taposott. Eddigi karrierjük során kortól, nemzettől, kultúrától függetlenül egységet hirdettek, és azt népszerűsítették, amiben hittek, a számukra legfontosabbat, a kultúrát, ami egyesít. Legyél te is Bombarder! Nézz azok mögé, akik uszítani próbálnak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Mandić Kornél – MK Forma
Hátsó oldal: globalnews.ca
Mindenki... – Itt mindenki hülye?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Juhász Rebeka 2018-ban a KMV-n, még versenyzőként
„Gyere el, éld át, káemvézz, és tudni fogod, hogy milyen!” Juhász Rebeka vagyok, Szabadkán születtem 22 évvel ezelőtt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kétélű kard Az előző írásomban reményeim szerint sikerült kifejtenem az egész online oktatás megjelenését és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: orfonline.org
Jogi Kar, te drága! DAY 291: EGY NAP EZ LESZ A TANANYAG

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az eredeti kiadvány borítója
Az apokalipszis túlélői Jugoszlávia első igaz metál bandája továbbra is aktív

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A drogfüggőség könnyen végzetes lehet
Eltemetett Legendák 5. Depresszió, függőség és halál – van kiút

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A legendás Pep-csapat Take the ball, pass the ball (2018)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jesua, az emberfia Amint a földön, úgy a regényben is

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 99. 99. rész – A feromonok és a kompatibilitás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Minden pillanat számít! A 21. század embere nap mint nap számos olyan tényezővel találja szemben magát, amelyek rendkívül...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Télapó tengerparti kirendeltsége Kemiben
A Télapó, a rockbanda és a szellemlakó Murmanszkból, az északnyugati csücsökből még elhagyni sem annyira könnyű Oroszországot.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rózsa Zsombor (fotó: Maletaški Krisztina)
Aki választ: Rózsa Zsombor Játékalkotó, sakkmódszertan-oktató, tanár, fesztiválszervező, építőmérnök vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +