:

Jesua, az emberfia

:

Amint a földön, úgy a regényben is

 

„...ha létezik pokol, tömve van Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett utakon.”

(A Sátáni versek fülszövegéből)

 

Most is odafent függeszkedik. Maga a feszület régen elenyészett – szálkáiból meg, miket a búcsújárásokon árusítanak, lassanként az esőerdőket is újjá lehetne éleszteni –; ő pedig még mindig ugyanott. Csontjait az ízületek sem tarthatják össze, két évezred, testvérem!, lelkével az Eget a Földdel összekötötte, elvégeztetett, mondotta utoljára – ám e képet földi helytartói kimerevítették, mert: mea maxima... Meddig még? Isten tudja.

Isten? Ahogyan én most a mirha füstjét, feltehetően ő is mindig maga felé tereli a teljesen elégő áldozatokét. Mi van, ha Káin tüze idején épp idelent időzött, a közelben?

Isten nem tévedhet. Az egyház még kevésbé. Az Első Kísérlet nem sikerült. Kiűzettetés, lángoló pallos. Noé mint intermezzo. Közelít... de még mindig nem az igazi. Öltsünk emberi testet, nosza, vagy inkább bárányit, tapasztaljuk meg az anyagba süppedt, a lélekbe beleszerelmesedett szellem káprázatát a saját irhánkon. A bárány makulátlan marad – noha már nem kóser –, szívét felmutatja, nyakát, a fehét bundát rajta széjjelhajtva, az oltárra odahelyezi. Nem múlik el tőle a keserű pohár, de: ELVÉGEZTETETT!

Utána? Néhány röpke század tovaillan, példás magaviselet, mártírok ezrei a kereszteken – kerékbe törve, lenyakazva, kibelezve, koponyalékelve, szurokban elégetve etc., etc. –, csurran az égi malaszt... Majd egyszerre csak, hopp!, a hit elgyengül, de, hallelúja!, vallás lép a helyébe. Jótékony ópium a népnek. Isten meg..., ki tudja?, köt egy legújabb szövetséget; ami nagyjából megfelel az elsőnek. Finomabb az égő hús illata, mint a megtisztult lélek ózondús kilégzése.

Istenkáromló vagyok?

...kezdjük csak (cseppet megkésett) in medias res Dosztojevszkij középső Karamazovjának nagy inkvizítoros „poémájával”. Fjodor Mihajlovics persze római katolikus példával áll elő, századokkal az egyházszakadást követő időben, ráadásul Ivan szájába helyezve meghatározó gondolatát: Amint befejeződött a keresztényüldözés, a vallás földi helytartói azonmód világi hatalomra törtek, birtokot, korlátlan befolyást, egyéb földi javakat harácsolva. Ha ennyiből nem értenénk meg, kimondja azt is, hogy az egyház a hatalmas szellemmel, értsd: az ördöggel kötött üzletet. Kevés az Óriás, és milliárd a törpe. Égből hulló manna kell nekik, földi szemmel látható bálvány, melynek ragyogása előtt leborulhatnak.

Krisztus utolsó megkísértése

De hát mi is ebben a rossz? A pokol, a mennyország egyforma, az ördög meg az isten született ikertestvére. Egymás sarkába kapaszkodtak, akár Jákob és Ézsau. Hopp! Megszülettek? Nem sántít itten valami?! (Az ördög sánta, jól tudjuk már ezt régi mesékből; Jákobnak csak a csípeje ficamodott, amikor a lajtorja legalján az angyallal viaskodott. De túl nagy baja nem eshetett, tekintve a szép szaporulatát...)

Visszatérve picit Fjodor Mihajlovicsra, Jézus valóban példa nélküli áldozatára: Ábrahám lendülő kezét lefogta az angyal, a Golgotán semmi ilyen nem történt. Nem csupán az ember, Jézust az isten is elárulta/elhagyta. Miért? Éli? Éli? Lama sabaktani? Krisztus a példa. (Minden lélek lehet Krisztus, ahogyan Buddha is.) Jézus az Ember, aki ezt a példát felmutatja. Képes vagy rá (ember, kő, növény, nap, fény, sötét, víz, szél, univerzum és dimenzió, menny és pokol). Nyilván sokaknak böki ez a csőrét. A lusta kőbe, a rettegő fekete lyukba kapaszkodó egyedeknek, tartozzanak bármely létformához. Vagy nemlétformához.

Megérett-e az ember, ha már a nemlétformáknál tartunk, a szabadságra? Meg fog-e rá érni valaha is? Egyáltalán: akarja-e igazán? Ezek is Ivan Karamazov kérdései. Ami engem illet, hm, hatalmasak, de igazán!, ezek az egeket ostromló művészi erőfeszítések. Kalapot emelek. Egyetlen a kifogásom: minden földi-égi létforma közül szinte kizárólag az ember szemszögéből szólanak. Mért ne lehetnének ennek a Jehovának, Elóhimnek, vagy nevezzük bárhogyan, másféle szempontjai? (Pláne ha csupán egy befuccsolt démiurgosz...) Miért más az, ha ő hagyja „választott népeit” a pusztában elhervadni, mint amikor a kertész lepermetezi levéltetvekkel meglepett ágyásait?

Beszéljünk Bulgakovról? (Akár az alliteráció kedvéért?) Nem fogunk. Majd valahol máskor, majd valaki más. Majd valaki mást.

Inkább: Három másik regény. Költői intuíció. Meg nem alkuvó, szintén teremtői gondolat. A testbe zárva, onnan mégis kiszabadulva. Amennyire azt az emberlét fájdalma csak megengedi. Kétkedők vagy gondolkodók? Vagy a kettő ugyanaz? Még a „szentséges” Bibliában is tetten érhetőek árulkodó példák az ember erkölcsi fölényére az istenséggel szemben. Jób könyve, teszem azt. Mindaddig nem kötelező tisztelni a vallásokat, ameddig azoknak földi képviselői nem viselkednek tiszteletreméltóan; a hit persze teljesen más kategória. A hit Jézusé, az emberfiáé, a (keresztény) vallást megalapozó Krisztus (messiás) a földi „hatalmat” képviselő egyházatyáké.

És hogy hol van mindeközt az igazság? Odaát.

Jézus Krisztus Evangéliuma

Ez a három könyv pedig: Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése; José Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma; valamint Benedikty Béla: Názáreti. Időrendben.

Idő? Mint a kender.

(Júdás szerepe mindháromban kiemelkedő, mondhatni: kulcsfontosságú, és a kanonizált evangéliumok dohos pinceszagával ellentétben frissítő, mint üde hajnalokon a harkály kopácsolása a szomszéd diófáján.)

Az elsőt – melyben a Fiú perlekedik az Atyával – igazából a filmadaptáció tette botrányossá, noha ott még a transzcendencia „jóságos” mivoltában vonultatja fel erőit; épp csak „picit” hagyja földre testesült önmagát a porban fetrengeni, megcsömörleni a hús és lélek egymásnak feszülésében. A második – melyben a szerző perlekedik az istenséggel – már kevesebb figyelmet kapott, hiszen, tudtommal, nem készített belőle senki számottevő mozit (mily kár!). No, Saramago ennek ellenére hazája elhagyására kényszerült...

Benedikty regényét – amelyben Jézus már valóban hús-vér valójában jelenik meg, a transzcendencia pedig feltételezhetően végleg a felhők mögé rejtezett – szinte a macska se nyaúgatta meg. (Még nagyobb kár!) Azért jegyezzük meg csendesen, hogy még „csak” öt éve született... Na ja, vannak ilyen sajnálatos „vakfoltok” a magyar irodalom peslogó szemének peremén. (Ki vette például észre, hogy ebben az új ezredben megszületett a világirodalom legújabb óriása Babics Imre Gnózis című énekének alakjában? Pedig igen.) ...de vissza Benediktyhez: következzen néhány olvasói gondolat (nem feltétlenül csak az én korpás kobakomból; válogasd ki! Ocsút a búza közül!)

Az evangéliumok írói Jézus halála után vetették papírra a történeteket. Az Újszövetséget alkotó 27 könyvet és iratot először 367-ben rendezték egybe. Pontosabban az egyház emberei válogatták össze egy csokorba azokat az írásokat, melyek megfeleltek az akkori elvárásoknak, és kihagyták azokat, melyek olyasmiket tartalmaztak, amik nem feleltek meg az egyháznak. Aki olvasta a Bibliát, és gondolkodó ember, abban a kételkedés ver tanyát. A Biblia egy gyűjtemény, amit emberek írtak embereknek. Mindezek tetejére ott vannak még a félrefordítások is – pedig tudjuk, hogy egyetlen betűnyi eltérés egyházszakadáshoz vezethet... Ne higgyük, hogy válaszokat is kapunk, hiszen a názáreti vagy kérdez, vagy hallgat. A válaszokat nekünk kell tudnunk. Vagy ha még nem tudjuk, akkor legalább gondolkodjunk el még egy kicsit rajtuk. Érdekessége a regénynek, hogy a történetben nincsenek kitalált személyek, és egyszer sem jelenik meg Jézus neve. Sajnos azt látom, hogy a könyv nem kelti fel az emberek figyelmét (félelem? közöny?). Ezt gondolkodó embereknek írta Benedikty Béla. Azoknak, akik kételkednek, de nem hitetlenek.

Názáreti

Mert:

Az ember nem növeszthet szárnyakat, hacsak előbb el nem éri a mélység peremét!

– Mi szél sodort a sivatagba?

– Isten! – felelt Mária fia mély, reményvesztett hangon. A szerzetes megrettent, soha nem hallotta, hogy ember ajka ekkora rettegéssel ejtse ki Isten nevét.

És mert:

...hogy valaki hazudik-e vagy igazat mond, igencsak kétséges megítélnünk, azért jobb, ha nem bocsátkozunk meggondolatlanul szigorú erkölcsi ítéletekbe, mert ha van türelmünk kivárni, mindig eljön az a nap, amelyen az igazság hazugsággá alakul, és a hazugság igazsággá lesz.

Sem Isten, sem az ördög nem mozdult ültő helyéből, Jézus gúnyosan megjegyezte, szeretnétek csónakázni egyet, nos, jól van, elviszlek titeket a partig, hogy végre mindenki láthassa, hogy néz ki Isten és az Ördög, milyen jól megvannak egymással, és mennyire hasonlítanak egymásra.

És mert:

– A törvénycsináló erő és hatalom a ház sarkába szorított patkány félelmét érzi, visít és támad, mikor pedig kirontott a sarokból, még jobban fél, mert már nincs mögötte a ház fala sem. Akkor törvényt csinál, a patkányember törvényét.

– Ha kérdezni akartok, már nem vagytok szolgalelkűek. Ha mertek is kérdezni, már nem vagytok gyávák. Akkor sem, ha nem tudjátok a választ. Az ember törvénye nem isten törvénye, mert isten törvénye az élet, az emberé a csalás, a rablás, a megalázás, a halál. Kérdezzétek istent, mert isten nem a templom kövében és a papok szavában van, hanem ott van tebennetek.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Mandić Kornél – MK Forma
Hátsó oldal: globalnews.ca
Mindenki... – Itt mindenki hülye?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Juhász Rebeka 2018-ban a KMV-n, még versenyzőként
„Gyere el, éld át, káemvézz, és tudni fogod, hogy milyen!” Juhász Rebeka vagyok, Szabadkán születtem 22 évvel ezelőtt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kétélű kard Az előző írásomban reményeim szerint sikerült kifejtenem az egész online oktatás megjelenését és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: orfonline.org
Jogi Kar, te drága! DAY 291: EGY NAP EZ LESZ A TANANYAG

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az eredeti kiadvány borítója
Az apokalipszis túlélői Jugoszlávia első igaz metál bandája továbbra is aktív

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A drogfüggőség könnyen végzetes lehet
Eltemetett Legendák 5. Depresszió, függőség és halál – van kiút

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A legendás Pep-csapat Take the ball, pass the ball (2018)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jesua, az emberfia Amint a földön, úgy a regényben is

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 99. 99. rész – A feromonok és a kompatibilitás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Minden pillanat számít! A 21. század embere nap mint nap számos olyan tényezővel találja szemben magát, amelyek rendkívül...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Télapó tengerparti kirendeltsége Kemiben
A Télapó, a rockbanda és a szellemlakó Murmanszkból, az északnyugati csücsökből még elhagyni sem annyira könnyű Oroszországot.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rózsa Zsombor (fotó: Maletaški Krisztina)
Aki választ: Rózsa Zsombor Játékalkotó, sakkmódszertan-oktató, tanár, fesztiválszervező, építőmérnök vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +