Nyitott szemmel 1. – „Az igazi forradalom az, ami bennünk virágzik”

A rockbandáknak mindig is volt egy olyan szerepük, hogy kimondjanak dolgokat, amiket nem merünk kimondani, hogy bírálják a politikai helyzetet, vagy éppen rávilágítsanak a társadalom hiányosságaira, hibáira. Manapság sincs ez másként, hisz rengeteg zenekar választ olyan témákat a dalaihoz, amelyek igazán elgondolkodtatóak minden ember számára. Első alkalommal ismerkedjünk meg a Gojira új lemezével.

Április végén jelent meg az 1996-ban alapított, méltán híres zenekar, a Gojira hetedik stúdióalbuma Fortitude névvel. A banda az elmúlt két évtized egyik feltörekvő és egyedi stílussal rendelkező csapata. A korai albumokra jobban jellemzők a nagyon technikás, progresszív és groove-os, helyenként daráló death metálos dallamok. Olyan zenekarok voltak hatással rájuk, mint a Metallica, Death, Sepultura, Morbid Angel, Tool vagy épp a Led Zeppelin. A korai lemezeken jobbára a bizonyítani akaró banda minden kétséget kizáró súlyos hangzását élvezhetjük. De mint ahogyan az előző Magma című albumon is érezhető, hogy a zenei letisztultság irányába indultak el, ez a Fortitude albumon is egyértelműen hallható. A zenekar immár nagyobb súlyt helyez a dalok mondanivalójára, befogadhatóságára. A számok témája az élet, halál, a spiritualitás és a minket körülvevő természethez való viszonyunk. Bátorságot és erőt sugároz, hogy szembenézzünk a mindennapok szürkeségével.

A lemez nyitódala, a Born For One Thing egy nagyon erős, energikus dal. Igazi headbangelős, súlyos riffekkel. A mondanivalója filozófiai jellegű. A dal címének jelentése, hogy „Egy dologra születtünk, hogy…”. Sajnos nem derül ki a szövegből pontosan, hogy mi az az egy dolog, csak egy utalás van rá a refrénben, hogy „Born to face the greatest fear of all” azaz arra születtünk, hogy szembenézzünk a legnagyobb félelmünkkel. Ez pedig feltehetőleg nem más, mint a haláltól, az elmúlástól való félelem. Mondanivalója épp az, hogy a halandóság az, ami minden embert összeköt. Arra ösztönöz, hogy ebben a materialista világban megfelelően töltsük el az időnket, ne halmozzunk fel felesleges dolgokat, hisz ezeket a túlvilágra nem vihetjük magunkkal.

A francia bandának kiemelten fontos a természet- és a környezetvédelem, a Föld ökológiai egyensúlyának megőrzése. Az album második dala az Amazonia, ami nem pusztán egy remek, törzsi hangzásokkal megtűzdelt szám, hanem egy figyelemfelhívás is az amazóniai esőerdő kiirtására, az ott élő őshonos törzseket érő erőszakra. Ezzel együtt összefogásra buzdítanak, adománygyűjtő aukciókat szerveznek, hogy támogassák az ott élő bennszülött közösségeket, akiket rendszeresen zaklatnak, erőszakoskodnak velük, felgyújtják a földjeiket. Lényegében az Amazonia című dal egy jótékonysági kezdeményezéssé vált, ami a The Articulation of Indigenous Peoples of Brazil (A bennszülött brazil népek hangja) nevű szervezetet támogatja.

A következő szám a Fortitude-on az Another World, ami egy elég borús világképet mutat be. A dal felhívja a figyelmet az ártatlan állatok kiirtására, a klímaváltozásra, a globálisan, mindenkit érintő járványokra. A szöveg szerint ez a bolygó már halálra van ítélve, és az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha egy másik bolygót keresünk magunknak.

A Hold On egy remek akapellaszerű énekkel kezdődik, miközben bekapcsolódnak a hangszerek, majd jön a lelket bizsergető, súlyos riff. A dal felemelő, lelkesítő üzenete, hogy tarts ki, légy erős a depresszióval, a függőségekkel szembeni harcban.

A New Found egy gyöngyszem. Dallamos, klasszikus és súlyos Gojira-riffekkel. Igazán különlegessé és szinte fennköltté teszi a szám közepén a tempóváltás.

Az album címadó dala, a Fortitude egy bevezető a következő számhoz. Visszafogott gitár és basszus némi csörgődobbal és énekkel. Kellemes kétperces kikapcsolódás és ráhangolódás a következő dalra: a The Chantra. Ez a szám lényegében a Fortitude dallamát viszi tovább. Laza, többnyire tiszta ének jellemzi. Mondanivalóját tekintve arról szól, hogy egy veszélyes világban élünk, ahol a félelem és a megtévesztés uralkodik. Arra ösztönöz, hogy egyénileg emelkedjünk ezeken felül, fordítsuk figyelmünket egy kicsit a spiritualitás felé, hogy túlléphessünk a félelmeinken. A zenekar a dalhoz készített egy videoklipet is, amely a tibetiek helyzetéről szól a kínai megszállás után, hogy hogyan csempészték át a gyerekeket a határon, hogy kultúrájukat megőrizhessék. Az énekes, Joe Duplantier elmondása szerint a dal egy „gyógyító rituálé”, amit Tenzin Tsundue tibeti költő és aktivista versei ihlettek, aki megírta népe szenvedését. A zenekar fontosnak tartja a tibeti kultúra és filozófia fennmaradását, és tagjai reményüket fejezték ki az iránt, hogy Tibet minél hamarabb visszakapja a szabadságát.

A következő két dal a Sphinx és az Into The Storm, amelyek inkább a klasszikus Gojirára emlékeztetnek. Mindkét dal technikás, vad riffekkel megtűzdelve. A Sphinx azt a feltételezett témát járja körül a szövegében, hogy milyen lehet a Szfinxnek Egyiptomban, hogy évezredek óta figyeli a civilizációnk fejlődését, és lehet, hogy a bukását is. Az Into The Stormról Joe Duplantier így nyilatkozott: „Ez a dal az egyén lázadása. Arra buzdít, hogy a bennünk élő bölcsességre hallgatva álljunk ki azokért a dolgokért, amik jók ebben a világban. Az igazi forradalom az, ami bennünk virágzik. A változást az egyének fogják meghozni. A törvényeket úgy kell kialakítani, hogy a létfontosságú szükségleteinkhez igazodjanak. A törvények igazodni fognak ehhez!”

A The Trails egy elég érdekes dal. A hangzásából kifolyólag misztikum veszi körül. Visszafogott, a refréneknél a suttogó énekkel kissé kísértetiessé teszi a dalt. Mondanivalóját tekintve arra figyelmeztet, hogy elvesztettük azt a képességünket, hogy lássuk a valóban fontos dolgokat, hogy azt az ösvényt járjuk, amit követnünk kellene.

Az album a Grind című dallal záródik. Brutálisan erős, technikás szám, tempóváltásokkal, zúzással és Joe energikus énekével. Mindez szinte észrevétlenül szelídül meg a dal és az album végére. Mondanivalója kétes, kissé talán provokáló, hisz arról szól, hogy ha beállsz a sorba, egy darálóba kerülsz az életeddel, ami monoton, és nem hoz semmi örömöt. Provokatívan arra buzdít, hogy engedelmeskedj, és akkor ez a szürke élet lesz a sorsod. Természetesen a zenekar pont az ellenkezőjét várja el a hallgatótól.

Joe Duplantier azt nyilatkozta az album kapcsán, hogy: „Erő és bátorság az, amit most mutatnunk kell. Erősnek és bátornak kell lennünk, főleg most, amikor minden bizonytalan, még a közeljövő is. A zenekar alapítása óta népszerűsítettük az együttérzést a versengéssel és a szeretetet a gyűlölettel szemben. A Fortitude album lényege, hogy inspirálja az embereket, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, és hogy legyenek erősek, bármi legyen is.”

Képgaléria: