:

Kozma Szabolcs

:

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Értekező próza, 2. hely

 

Embertől embernek

Esszé az emberiségkölteményekről

 

Mi nagyobbat is vihetne végbe egy költő, mintsem, hogy megírja a mindenséget, így téve kísérletet arra, hogy mindannak, ami létezik, értelmet adjon. Értelmet adni minden egyes lépésnek, amit megtett, leírni, honnan jön, hol van, és hová tart az ember. Mit szór el, mit talál és mit keres azon az úton, amiről jómaga sem tudja, hová vezet. Dante, Goethe és Madách írásai büszke képviselői az emberiségkölteménynek mint olyan műfajnak, amely az emberlét alapvető filozófiai kérdéseit tárgyalja, segítségül híva különféle vallási, mitikus és természetfeletti elemeket.

A 16. századi firenzei Dante Alighierit az egyház elfogult, nepotista és korrupt cselekedetei, a szülővárosában zajló, szánni való politikai status quo és az Itália-szerte vívódó világi és egyházi hatalmak látványa ösztönözte arra, hogy elkezdje Commedia c. művét, ami manapság magyar körökben Isteni színjátékként ismeretes. Művével a (sötét) középkor emberének szemét próbálta felnyitni és az elkövetkezendő szellemi áramlat, a humanizmus felé irányítani.

 

„Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,

mivel az igaz útat nem lelém.”

(Pokol, I. ének, 1–3. sor)

 

Ha jobban megfigyeljük az akkori olasz társadalmat, észrevehető, hogy e sorok nemcsak az elbeszélőről, de embertársairól is szólnak, akiket Dante megszánva próbált ösztökélni a jómódú keresztény életre. Mély vallásossága nem állt útjában annak, hogy ugyanúgy korlátozza az egyházi, mint a világi hatalmakat is. Humanista jelleme ebben rejlett: a középkori kereszténységgel ellentétben korántsem volt olyan elfogult; kiválóan gondolkodott, kiemelkedve az egyszerű emberek tömegéből. Az Isteni színjátékot joggal nevezhetjük az emberiség egyik legnagyobb költeményének, hisz Dante belesűrítette az emberiség addig megszerzett tudását – olvasása közben nem is csak a keresztény túlvilág Dante szerinti felépítése, de olyan összetett életfilozófiai kérdések és válaszok tárulnak elénk, amelyeket Dante olasz köznyelven írt, nem is egyházi méltóságoknak vagy földesuraknak, hanem a mindennapi embernek.

400 évvel később a felvilágosult Németországban Johann Wolfgang Goethe a Faust című művén dolgozott, mely később a következő emberiségkölteménnyé lett. A középkor óta eltelt több évszázad alatt az emberiség graduálisan fejlődött, élet- és egyéb filozófiáit érlelgetve. Goethét, és a műben szereplő Faust doktort is, olyasféle kérdések foglalkoztatták, hogy mi is az emberi lét célja. Az emberi lét egyetemes kérdései után kutatva a főszereplő lepaktál az ördöggel. Abban egyeznek meg, hogy ha az öröm után áhítozó Faustot csak egyszer is sikerül az ördögnek boldoggá tennie, az halála után megkapja a lelkét.

Habár keresztény elemeket sorakoztat fel, Dante alkotásától eltér, hisz a felvilágosodás korában korántsem voltak olyan mértékben vallásosok (emellett ebben a korszakban fogalmazódik meg az ateizmus gondolata is). Az „emberiség” előtag nem véletlen: Faust válaszainak a kutatása során több földi kort és helyet bejár, még az alvilágot is. Az egész mű remekül tükrözi a felvilágosodás filozófiáját, miszerint az irracionalitás és a babonák csak gátolják az emberiséget a fejlődés útján. Faust doktor egy nagy tudású és racionálisan gondolkodó egyén, aki a világ minden sarkán csak az emberi lét kínjaival találkozik. A mű végén az emberiség segítése és a vele való közös tevékenység miatt érez először igazi, önfeledt boldogságot. A központi kérdésre goethei választ kapunk, miszerint csakis az egyéni életünkben elvégzett, az emberiséget szolgáló tevékenységünk és az eljövendő nemzedékek számára biztosított jövő az, ami rövid földi ittlétünknek értelmet adhat.

Félszáz év elteltével Németországtól keletre, Magyarországon Madách Imre épp az ő emberiségkölteménye, Az ember tragédiája kiadásával foglalatoskodott. Goethe Faustja hatalmas ihlet volt a számára, elsősorban a szerzeményben kiteljesedő küzdés és remény, amely még Faustban fogalmazódott meg, másodsorban pedig a legszembetűnőbb hasonlóságok igazolják ezt: az ördög (jelen esetben Lucifer) és Isten között köttetett fogadás, valamint az ördög és a főhősök (az első emberpár: Ádám és Éva) különböző történelmi korokon és helyszíneken átívelő közös kalandja. Pár szállóigévé vált mondata mellett Madách műve a legkiemelkedőbb és legfontosabb darabja a magyar drámairodalomnak. Az alkotás a romantika és a (majdnem mágikus) realizmus között képez átmenetet, miként mindkét korstílus elemei felfedezhetőek (az érzelem és az értelem középpontba állítása).

Madách Ádámon keresztül teszi fel az egész emberiséget felölelő kérdéseit, mint: mi is az ember helye a világban, az idő ciklikussága, a lét értelme és célja, a szabad akarat létezése, valamint mibe (mint pl. a sors alakulásába) és milyen fokig szólhat bele az ember. A mű során (Fausthoz hasonlóan) Ádám azt tapasztalja a történelmi korokon keresztül, hogyan buknak meg ideái, mire a tragédia végére jómaga is reménytelenségbe torkollik, látván az ember sorsát. Ádámnak is feltűnik, miként ismétli önmagát a történelem, és habár kérdései többször is elhangoznak, egyenes választ sosem kapunk, még Istentől sem (véleményem szerint Madách szándéka ezzel a gondolkodásra való ösztökélés volt).

 *

 Mindegyik gondolkodásra készteti az embert, ami egy olyan emberi erény, ami már nehezen fellelhető a mai társadalomban. Nem is sejtik az emberek, hogy az efféle gondolkodás juttatta az embert oda, ahol most tart: a teremtés csúcsára, ahol meg is koronázhatta önmagát. A nagy dicsőségben pedig elfelejtjük néha azt, mi is a szerepünk ebben a világban. Úgy gondolom, e művek a legnagyobb támaszaink abban, hogy megértsük: mit is jelent embernek lenni.

Több évszázadnyi folyamatos elmélkedés és fejlődés áll e művek mögött, ami teljességgel elképzelhetetlen, leírva talán még értékét is veszti. Az emberiségköltemény szerintem a legfontosabb irodalmi műfaj, abból a szempontból is, hogy az élet minden területét érinti. Nem csak a korra jellemző életmódot és filozófiát tárja fel előttünk, de ugyanúgy megfigyelhető az emberiségnek és gondolkodásának fejlődése is bennük. Továbbá az is, miként változott az ember és Isten (vallásossággal és kereszténységgel való) kapcsolata. Danténál az egyetlen helyes válasz volt, míg Madáchnál inkább csak egy közlési eszköznek tűnik, mintsem magának a válasznak. Hitük ellenére kétségkívül e becses műfaj nemes alakjai: Dante, Goethe és Madách is, akik olyan gondolkodók voltak, akik kortársaik előtt jártak, és vátesz-szerűen írták meg az emberiség sorsát.

Irodalmi és élettani jelentésük miatt nélkülözhetetlenek, mivel senkinek nincs szüksége jobban az általuk szavakba öntött eszmékre, mint a XXI. századi embernek. Eddigi gimnáziumi irodalomóraim közül a legemlékezetesebbek azok az órák voltak, amikor ezekkel az emberiségkölteményekkel foglalkoztunk (hozzátenném, hogy életemben meghatározó volt az Isteni színjáték, és talán örökre a kedvenc könyveim egyike lesz). Borzasztóan alulértékeltek, és megannyi ember nem is sejti (így megbecsülni sem tudja), mekkora tudást tartalmaz és mennyi munkát fektettek ezekbe a művekbe.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Magosi Máté
Hátsó oldal: Gutási Lukács
Durr bele! Sziasztok!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Petrovity Ádám Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021., humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tóth Szilárd Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021., humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Barna Léna Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Értekező próza, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kozma Szabolcs Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Értekező próza, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +