A nyár és a kora tavasz az az időszak, amikor több időt töltünk kinn a szabadban. Ebben a periódusban van jelen a legnagyobb populációja a különféle vérszívó rovaroknak, közülük is a szúnyogok, amelyek a legnagyobb számban jelen vannak mind az emberek, mind pedig az állatok körében. A szúnyogok fontos szerepet játszanak különféle betegségek terjedésében. A mai cikkben a nyugat-nílusi vírusról, annak előfordulásáról, tüneteiről, kimutatásáról és kezeléséről lesz szó.

A nyugat-nílusi vírus (WNV) a flavivírusok törzsébe tartozó zoonotikus RNS vírus, amely emberek, madarak és lovak szervezetében idéz elő idegrendszeri megbetegedéseket. Átviteléért legfőképpen ízeltlábú vektorok, elsősorban szúnyogok a felelősek. A felnőtt szúnyogok a vérszívás során oltják madarakba vagy más gerinces gazdába a kórokozót.

A vírus szaporodási ciklusa az ember közelében élő madarak és szúnyogok között zajlik. Bizonyos szúnyogok a ciklus első felében csak madarakon, majd később, a nyár folyamán emlősökön szívnak vért. Ennek oka, hogy augusztus elején jelentős változás történik a madarak viselkedésében. A költési időszak végével a madarak szétszélednek az országban, a lakott területen élő madarak kihúzódnak a külterületekre, és lassan megindulnak a költöző madarak is, így a szúnyogok jóval gyakrabban kénytelenek emlősökön (lovakon, embereken) vért szívni. A vírus sokszorozódása függ a hőmérséklettől és a páratartalomtól is, és meleg időjárás esetén körülbelül két hét alatt lezajlik. Az ízeltlábú vektorok aktivitásának és a kórokozó replikációjának megfelelően a lovakban és emberekben kialakuló megbetegedések előfordulásában is szezonalitás figyelhető meg. A legtöbb megbetegedés augusztus és november között fordul elő.

Az emberek és az állatok fertőződése nem minden esetben nyilvánul meg észlelhető klinikai tünetekben. Emberekben a WNV legtöbbször csak náthára emlékeztető, influenzaszerű tüneteket okoz, és az esetek mindössze 1 százalékában vezet idegrendszeri megbetegedéshez.

Jelen álláspont szerint a szúnyogok nyálával a bőrbe beoltott vírus a csípés helyén kezd replikációba, majd a Langerhans sejtek (dentritikus sejtek) segítségével jut el a helyi nyirokcsomóba, azon keresztül a nyirokáramba. Miután egyre több szövetben van jelen a vírus, a kórokozó eléri a központi idegrendszert. Ekkor, körülbelül egy hét elteltével figyelhetők meg az idegrendszeri tünetek. Az elváltozások a központi idegrendszer részeit, a gerincvelőt, az agytörzset és az agykérget érintik. A legáltalánosabb tünetek a bőr túlérzékenysége, a koordinálatlan mozgás, izomremegés, a végtag gyengesége. Gyakoriak a viselkedésbeli zavarok, az agresszió és esetlegesen akár nyelési zavar is.

A nyugat-nílusi vírus, illetve láz előfordulása ma már nemcsak a távoli országokban, hanem hazánkban is jelen van. A nyugat-nílusi láz nagymértékben elterjedt Afrikában, Európa déli részein, a Közép-Keleten, Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az utóbbi években Magyarországon és Szerbiában is regisztráltak eseteket. A járványok szezonális megjelenése párhuzamos a szúnyogok életciklusával.

Kórokozója, mint már említettük, egy falvivírus, amelyet a Culex szúnyogok – Culex pipiensek terjesztenek madárról emberre, szúnyogcsípés révén. A maláriát terjesztő szúnyogokkal ellentétben ezek a szúnyogok nappal aktívak.

A nyugat-nílusi vírus által okozott fertőző betegség 80–85 százalékban tünetmentesen zajlik. 15–20 százalékban enyhébb tünetek tapasztalhatók, amelyek nem jellegzetesek, ezért a klinikai kép alapján nehezen különíthetők el más vírusbetegségektől.

A lappangási idő 3–6 nap. A betegség bevezető tünetei: hányinger, láz, fényérzékenység, izomfájdalom, kötőhártya-gyulladás, arcpirulás. Egyidejűleg testszerte nyirokcsomó-duzzanat mutatkozik, bőrkiütések jelennek meg a törzsön és a végtagokon. Ez az állapot körülbelül hat napig tart, aztán gyors javulás következik. Idős személyek esetében a betegség második periódusában agyhártya- vagy agyvelőgyulladás alakulhat ki, így a halálos kimenetelű szövődmények is náluk gyakoribbak.

Kimutatása különféle klinikai vizsgálatok segítségével lehetséges. A vírus a betegség első hat napján kimutatható a vérből. Később szerológiai vizsgálattal – a vérben jelen lévő ellenanyagok bizonyításával lehet igazolni a fertőzést.

A betegséget egyelőre csak tüneti kezeléssel lehet gyógyítani. Az emberi megbetegedések megelőzésére még nem fejlesztettek ki oltóanyagot.

Megelőzéskén ajánlott a rovarriasztók használata, a szúnyogcsípések elkerülése.

Mindenképp fontos az emberek tájékoztatása. Mint ahogy minden betegség esetében, itt is a legfontosabb a megelőzés, így nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy használjunk szúnyogriasztót a szezonban, és figyeljük oda, hogy mely országokban bizonyított a fertőzött szúnyogok jelenléte.