Miután az ember elér egy bizonyos érettségi szintet, elkezdi magát önreflexíven, kívülálló személyként vizsgálni, és nagy általánosságban felteszi magának a kérdést, hogy vajon mi és mennyire hatott a személyisége fejlődésére.

Előjönnek olyan témák, mint az oktatás, média, család és a kortársak, valamint a barátok hatása jellemükre. Ez utóbbival szeretnék most behatóbban foglalkozni.

Az értelmezhető változások az általános iskola felső tagozataitól vehetőek észre, de egyáltalán nem itt kezdődik a gyerekek szocializálódása.

Már óvodában is fellelhető a gyerekekben egy „csordaösztön” nevű jelenség, amit az alábbi példával lehet a legegyszerűbben szemléltetni.

Tegyük fel, hogy az összes óvodás fiú kedvenc meséje a Verdák című Pixar-alkotás – egy gyermek kivételével. Miután körülötte mindenki erről fog beszélni, és azt hallja mindenhonnan, hogy mennyire jó ez, akarva-akaratlanul csatlakozni akar majd ehhez a csoporthoz, és esetleg úgy is csevegésbe elegyedik ebben a témában, hogy fogalma sincs róla, majd ő is „megszereti” – ezt a fogalmat hívjuk csordaösztönnek, eredete az ember társas lény mivolta.

Ezek mind hatással vannak a személyiségfejlődésre, habár itt még elhanyagolható a jelentősége.

A következő állomás egy gyermek életében az általános iskola alsós évei, amikor felerősödik az óvodáskorban részben már definiált csordaszellem, és valójában itt kezdődik meg a klikkesedés, a különböző gyerekek csoportosulása bizonyos szempontok szerint, ami lehet valaminek a szeretete, külsőségek, ugyanakkor sajnos már itt is fellelhető az anyagi helyzet alapján történő megkülönböztetés – ezt sajnos a saját szememmel láttam egy évvel ezelőtt, amikor egyik általános iskola előtt sétáltam el, és kiszúrtam egy ismerős arcot. Egy fiú volt, aki köztudomásúan szerényebb anyagi körülmények között él, akkor épp negyedikes volt, és tudtommal tornaórájuk volt. Beszéltem már vele, tudom, hogy szereti a focit, él-hal a labda kergetéséért, és hát mi mást is csinálnak a fiúk tornaórán, mint fociznak, még azok is, akik nem szeretnek... Tudjátok: csordaszellem. Az összes fiú elkezdett játszani, kivéve őt. Jó hallással rendelkezem, így elég messziről is hallottam, ahogy azt mondták neki, hogy ő nem játszhat, hisz még rendes lábbelije sincs, és csak rontaná a játékot. Ekkor tudatosult bennem, hogy már alsóban is megfigyelhető az anyagi javak alapján való kirekesztés.

Az ehhez hasonló élmények nagy hatással lehetnek a gyermek további fejlődésére mindkét oldalon. Annak, aki nem engedte meg, hogy a társa részt vegyen a játékban, erősödött az elnyomó és kirekesztő énje, a másik oldalon pedig a gyermekben elültetheti a gyűlölet magvát, ami, ha a helyzet nem változik, később hatalmas növénnyé fogja kinőni magát.

Majd jön az általános iskola felsős része, és itt szabadul el igazán a pokol.

Ahogy én tapasztaltam, itt a gyermek már meg van bélyegezve, és tudja a helyét az osztály hierarchiájában.

Általában olyan klikkesedések vannak, mint a „menők” csoportja, „kockák” csoportja, és mindig van egy-két gyerek, aki egyik csoportba sem sorolható be, ők a „semlegesek”.

A három csoport között, de a csoportokon belül is sok esetben figyelhető meg a kirekesztés, és már leginkább az anyagi javak alapján.

Az általános iskola vége felé már mindenki tapasztaltnak és érettnek érzi magát, s csak idősebb fejjel válik nyilvánvalóvá, hogy még csak fogalmunk sem volt a világról akkortájt.

Az alsós korral kapcsolatban említett gyűlölet magva pedig felsős korban kezd fejlődni igazán, ilyenkor kezdődik a lázadás időszaka.

A gyerekek elkezdik utálni a tanáraikat, a szüleiket és mindenkit, akivel kapcsolatban azt érzik, hogy köze van az egyén sikertelenségéhez.

Itt kezd igazán fontossá válni, hogy az ember kikkel veszi magát körül, elkezdik egymást influálni, hisz inkább a kortársakra hallgatnak, mint bárki másra.

Ilyenkor jutnak a gyerekek először szenvedélybetegséget okozó készítményekhez, legyen az cigaretta vagy kábítószer, kialakul a „dohányosok” csoportja, ami akár átmenetet is képezhet a korábban említettek között.

A csordaszellem itt is megjelenik: ha négyen vannak egy társaságban, és hárman közülük előszeretettel szívnak el egy-egy cigarettát, szinte elkerülhetetlen, hogy a negyedik is belekezdjen, hogy ne érezze magát számkivetettnek.

Az igazi tudatosodás kezdete valószínűleg a középiskolás évekre tehető, ekkor már kevésbé fellelhető a csordaszellem jelensége, a klikkesedés viszont természetesen marad, sőt erősödik.

Itt válik a legfontosabbá, hogy valaki milyen emberekkel veszi magát körül, ez a négy év fogja meghatározni a jövőbeli személyiségünk egy meghatározó részét.

Megjelennek az anyagi javakat hajszoló személyiségek, illetve az ezzel ellentétes, teljes dekadenciában élő személyek.

Ilyenkor válik igazán fontossá a személy külseje, szép emberek általánosságban szép emberekkel társulnak, és ez fordítva is igaz.

Itt kezd igazán teret nyerni a szerelem, és az előző állítás teljesen igaz ennél a jelenségnél is.

A középiskola végére kialakul az ember személyiségének oroszlánrésze, és a személyiség, bizony, visszavezethető lehet akár az általános iskolában történt kirekesztésig.

Ha azonban bárki azt gondolná, hogy a felnőttek érett, megváltoztathatatlan, kifejlődött egyének, hatalmasat téved.

Főleg a húszas és harmincas éveik elején járó személyekről mondható el, hogy ezek az emberek nagyra nőtt gyerekek, rengeteg társadalmi elvárással és felelősséggel a vállukon.

Most is megjelenik minden, ami korábban, de ekkor már moderáltabb formában – a csordaszellem, a kirekesztés, tényleg minden marad.

Nekem egyszer egy idősebb ember azt mondta, „ha négy sikeres ember társaságában tengeted a napjaid, elkerülhetetlen, hogy te légy az ötödik, ha négy élete értelmét vesztett ember között, te sem találod majd a jelentőségét”.

Véleményem szerint a mai világban még mindig hatalmas szerepük van a kortársaknak, viszont a média kezdi átvenni ezt a „megtiszteltelő” feladatot – ma már az vezeti a fiatalokat.

Képgaléria: