Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 2. hely

tetves

Édesanyám kék fésűvel

lassan de erősen, nedves hajamból

szedte ki a tetveket. Én a körmömmel

apró testüket a fehér lepedőn

szétnyomtam. Negatív csillagköröket

rajzoltunk egész délután.

Ismertünk egy nőt, aki

sebesre kaparta a fejét,

hajszálai közt mellékágakra

töredezett a vérfolyam, majd

hajtövében megalvadt.

Pár hónapra rá meghalt, létezése

nem is tűnik igazinak. A haj- és

fejhigiéniára intő mese hőse

boldogtalan házassága miatt

költözött a túlvilágra.

A tetvek ellen azóta nejlonzacskót

használunk, hogy befojtsuk őket

a hajunkba, és hamis gyengédséggel

szeretünk méltatlan embereket.

Oblomovról

1

a csend valamit meglökött

azóta pontok tánca minden

a hullámverés szüneteiben

megszólal a zene

2

ásításba vesző szavak

forgolódásban kifulladó tettek

vele álmodik a semmittevés

egész nap – de foglaltsága véges

mert estére az akarat feszültséget kelt

izmaiban: ébrenlétre kényszerül

létszükséges gondolkodás közben

elalszik – az elszigeteltség nyálas

párnájába süpped könnyű feje

hajnalban énekesmadarak dalára ébred

ágyában megfordul

visszaalszik

majd tovább álmodik a jövőről

3

nyugatra néz az ablaka

hogy a napfény ébressze délután

nyugatra néz az ablaka

hogy ne legyen ideje semmire

nyugatra néz az ablaka

hogy a reggel ne jöjjön be rajta

nyugatra néz az ablaka

mint az alvó élet emberének

nyugatra néz az ablaka

hogy izzadtságától elválva

gyenge lábizmaival

elaludt hajával

gyűrött ingjében

a vágy végzetes hiányával

gondolatok nélkül

időben leragadva

szürke szobája

poros íróasztalának

szinte új karosszékéhez

ne felejtsen vánszorogni

4

ritka ha dolga van: ma este várnia kell

percek ahogy élete

a szótlanság jegyében

csak telnek

vágy és akarat kopog ablakán

az éjszakai fülledtségben

valamit megalkot

ébredő élete dalára

táncolni kezd a mindenség

arcáról eltűnnek

a párna ráncai