A szabadkai Népkör MMK idei Interetno fesztiváljának első napján, vagy ha úgy tetszik nulladik napján – mielőtt a táncosok megérkeztek volna –, a zenekaroké volt a főszerep. Amíg zajlott az Interetno, a város központjában igazi fesztiválhangulat uralkodott, de amikor befejeződtek az esti programok, a későbbi órákban még zenés-táncos mulatozás várta a fáradhatatlan közönséget a Népkör klubjában, illetve udvarában. Az első klubesten a szabadkai Red Corner zenélt, visszarepítve bennünket a múltba, fergeteges pop-, funk-, diszkóbuliba invitálva mindenkit, aki elég merész ahhoz, hogy ellazuljon és átadja magát egy jó kis partizásnak. A zenekart Albert Réka (gitár, harsona), Savić Dijana (ének), Lévay Boglárka (billentyűk, ének), Bacslia Albert (basszusgitár) és Bíró Goran (dobok) alkotja.

A Red Corner egy éve működik, egy korábbi együttesből alakult meg, miután az feloszlott. A zenekar különlegessége, hogy mindannyian szabadkaiak, mégis különböző városokban élnek vagy tanulnak, Réka Belgrádban, Boglárka Budapesten, Albert Szegeden, Goran Újvidéken, Dijana pedig maradt Szabadkán. Nehéz így összehozni a próbákat, de a tagok elmondása szerint mindenki megpróbál időt találni rá. Általában havonta egyszer, egy hétvégét erre szánnak. Felléptek már lakodalmakon, különböző partikon, néhány klubban és fesztiválon, de szeretnének többet koncertezni, több klubban, több városban, akár Magyarországon is. Átdolgozásokat játszanak, de van egy merész álmuk is, hogy jövő ilyenkorra saját dallal és hozzá tartozó videoklippel is előrukkoljanak.

A Red Cornerről Albert Rékával és Savić Dijanával beszélgettünk, elmondásuk szerint elkezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni a diszkószámokra, a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéjére.

– Azt szeretnénk, ha jobban jelen lenne a repertoárunkon, amivel több generációnak tudunk kedvezni, több generációt tudunk megfogni. A mai fiatalok is szeretik a régi zenét. Meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy a nálunk fiatalabb korosztály is táncol, ugrál ezekre a dalokra. Olyan visszajelzést is kaptunk, hogy végre van egy olyan zenekar, amely a diszkót is visszahozza, ugyanis a legtöbb együttes főleg popot és rockot játszik, a diszkózenét pedig hanyagolják. Azt mondják, jól áll nekünk a diszkó – hallottuk Rékától.

– A diszkó mindig visszatér, most újabb fénykorát éli, visszaköszön a divatból, az öltözködésből és a filmekből is – tette hozzá Dijana.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a zenekar együtt dönti el, melyik dalok kerülnek a repertoárra.

– Akinek az adott pillanatban megtetszik egy szám, azt beküldi a Facebook-csoportba, ahol megvitatjuk, hogy illik-e az hozzánk, és egyáltalán képesek vagyunk-e eljátszani. Ha igen, akkor a következő próbára megtanuljuk, és amikor találkozunk, együtt is gyakoroljuk. Egy héten akár több dalt is beküldünk – tudtuk meg Rékától.

– Szeretjük a változatosságot, nem akarjuk minden koncerten ugyanazokat a dalokat játszani. Változatosak, színesek akarunk lenni, nem pedig unalmasak és egyhangúak. Általában a többség dönti el, hogy egy dalt játsszunk-e vagy sem. Előfordul ugyanis, hogy eleinte nem tetszik valakinek egy dal, de később megszereti. Megpróbáljuk a zeneszámokat úgy alakítani, ahogyan nekünk megfelel. Nincs lehetetlen, ezt tartjuk szem előtt – fejtette ki Dijana.

A koronavírus-járvány alatti bezárkózás mindenkit érintett, beleértve a fiatalokat, a zenészeket és a fiatal zenészeket is.

– Megcsappant a koncertjeink száma. Próbálunk visszatérni ahhoz, hogy havonta legalább kétszer fellépjünk, de nem könnyű. A nagy, híres zenekarok sem lépnek fel oly módon és olyan gyakorisággal, mint korábban, ők is próbálnak visszatérni. Akkor egy fiatal együttes mire számítson? A közönség sem tudja magát úgy elengedni, mint a járvány előtt. Az emberek sokáig voltak bezárva, elválasztva egymástól és még mindig félnek kimutatni az érzésüket, hozzáérni a másikhoz. Néha úgy látom, attól is félnek, hogy jól érezzék magukat. A koronavírus-járvány nagyon kihatott az emberekre. A fellépéseinkkel azt is szeretnénk elérni, hogy mindannyian kicsit lazábbak legyünk. Ne féljünk egymástól, és ha nem is ölelkezünk önfeledten, de legalább ne féljünk táncolni, jól érezni magunkat – hallottuk Rékától.

– Nekünk se volt egyszerű két év bezárkózás után színpadra állni. Addig otthon gyakoroltunk, úgymond otthon léptünk fel, egymásnak vagy szűk baráti körnek zenéltünk. Amikor végre ismét kiállhattunk a színpadra, mi is nagyot nyeltünk – mondta Dijana.

A Red Corner tagjait arról is kérdeztük, hogy mit jelent nekik az Interetno fesztivál.

– Jó itt lenni, szeretjük ezt a fesztivált, ez a nyár vége, amikor az őszi teendők előtt még lazulhatunk egy jót – válaszolta Réka.

– Tetszik az, ahogy a hagyományápolás találkozik a bulizással. Fiatalos a fesztivál és fiatalos az energiája. Így jó hangulatban telik a nyár vége. Számunkra minden fellépés nagy boldogság, és ezt az érzést igyekszünk átadni a közönségnek is – hallottuk Dijanától.