Fercsik Bence-Máté vagyok Péterrévéről. Az általánost a péterrévei Samu Mihály Iskolában fejeztem be, utána pedig az óbecsei Gimnáziumba iratkoztam be. Gimi után mindenképpen Újvidéken szerettem volna folytatni a tanulmányaim. Végül a Műszaki Tudományok Karára esett a választásom, ahol számítás- és vezérléstecnika szakon tanulok. Jelenleg másodéves hallgató vagyok.

Miért esett a választásod erre a szakra?

– Mindig is nagyon vonzott az informatika, de több egyetem is megfordult a fejemben. Gimnázium elején érdekelt a földrajz, utána a magyar nyelv és irodalom, aztán pedig a kémián is gondolkodtam. Végül az informatikára esett a választásom, mert rájöttem, hogy matekos típus vagyok. Ez az, amit szeretek, és úgy gondolom, ezt egész életemben tudnám csinálni. Újvidéket azért választottam, mert nagyon sok jót hallottam a Karról, és jól döntöttem, mert tényleg magas szintű és színvonalas oktatás folyik itt. Nagyon rendezett egyetem. Harmadévtől lehet szakosodni, én valószínűleg a számítógépes technikát és számítógépes kommunikációt fogom választani.

Sokan külföldön tanulnak tovább, te miért döntöttél úgy, hogy itthon maradsz?

– Általában azért mennek külföldre, mert azt gondolják, ott több lehetőség van, főként álláslehetőség. Én úgy gondolom, hogy itt is el lehet helyezkedni. Lehet, hogy egy kicsit találékonyabbnak kell lenni, de munkába lehet állni. Egyébként meg nagyon vonz ez a balkáni mentalitás. Itthon sokkal nyitottabbak az emberek, mint külföldön.

Hogy tetszik Újvidék? A szülőfalud után nehéz volt eligazodni a nagyvárosban?

– Nem sokszor voltam Újvidéken, mielőtt beiratkoztam volna az egyetemre, ezért fura volt a forgalmat megszokni. Kellett idő, míg megtanultam, melyik busz merre közlekedik. Ez volt talán a legnehezebb. Néha kicsit elnyomva érzem magam, mert olyan sok ember van itt, illetve az egyetemi városban is mindig nyüzsgés van.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója? Mi az, ami tetszik itt, van-e esetleg valami, amit nem tudtál megszokni?

– Három éve élek a kollégiumban, valójában a második otthonomnak tekintem, mivel nagyon sok időt töltök itt. Általában hétvégén is itt maradok, csak két vagy háromhetente járok haza. Nem sok más kollégiummal tudom összehasonlítani, mert most lakom először diákotthonban. Nagyon élvezem, tetszik, hogy ilyen sok fiatal vesz körül, mindig van közös témánk. Tetszik, hogy közös nyelvet beszélünk, ami egy nagy előny. Ketten vagyunk egy szobában, jóban vagyunk a szobatársammal. Meg tudjuk beszélni a dolgokat, ha adódna egy probléma, nagyon gyorsan megoldjuk. A nevelőtanárokkal is jó a viszonyom. Vannak olyan időszakok, amikor kicsit feszültebb a légkör, de ez gyorsan elmúlik. Nagyon rendesek velünk, ők is kötve vannak a szabályokhoz, de amiben csak lehet, segítenek nekünk. Közéleti esteket szoktak szervezni, például palacsintasütést, vagy karaokét. Ezenfelül pedig színházba, koncertekre és kiállításokra szoktunk látogatni. Idén például voltunk egy drogellenes előadáson, amit egy volt rendőr tartott. Valamint nekem nagyon tetszett egy előadás az utópiáról, mely keretében arról volt szó, hogy milyen utópia felé haladunk. Számomra nagyon érdekesek a kollégiumban a műhelymunkák is. Ez vett rá, hogy kutassak más témák után. Az egész rendszert úgy alakították ki, hogy mi pluszban is fejlesztjük magunkat.

Mivel töltöd a szabadidődet?

– Tagja vagyok a Vajdasági Magyar Diákszövetségnek, pontosabban én vagyok a HR-koordinátoruk. Ez elvesz valamennyi időt az életemből, de úgy érzem, hogy nem megy kárba. Mindig is szerettem programokat szervezni, ez volt az ok, amiért beléptem. Most azt érzem, kicsit formálni tudjuk a közeget magunk körül. Például azzal is, hogy elmegyünk középiskolákba és tájékoztatjuk a diákokat arról, hogy milyen felsőoktatási lehetőségek vannak Vajdaságban. Szabadidőmben rengeteget röplabdázom, de szeretek egyszerűen kimenni az udvarra és beszélgetni a többi kollégistával, akik mindig tudnak valami újat mondani.