Tartalmas évnek érünk lassan a végére, ami zeneileg is igazán tartalmas volt. Új arcokkal ismerkedtünk meg, és sorra érkeztek a jobbnál jobb albumok. Hallgatni való zenékben nem volt hiány.

Az év elején megismerhettünk egy elég egyedi zenekart. Az Ann My Guard zenekar énekesnője, Baumann Eszter Anna párjával, Davy Knobellel közösen alakított egy zenekart, ami a Light By The Sea nevet kapta. Egy igazi zenei különlegességet kaptunk tőlük, rögtön az év elején, hisz a klasszikus rock, folk, avantgárd és pop különös olvasztótégelye lett az ő debütáló albumuk.

Mindezek után egy feltörekvő budapesti zenekarral találtuk szembe magunkat. A leginkább indie és alternatív zenét játszó The Neverlandings nevű banda készséggel állt rendelkezésünkre, és meséltek a zenei ipar nehézségeiről, amivel egy fejlődő bandának szembe kell néznie.

Alig kezdődött el az év, a finn melodikus death metál kiemelt képviselője, az Amorphis érkezett új anyaggal. Egy nagyon kicsiszolódott bandáról van szó. A Halo című albumuk egy nagyon progresszívra sikerült korong lett, amit élvezet hallgatni.

Bár gőzerővel turnézott az újra összeállt Guns’N’Roses, Slash mégis egy szólólemezzel érkezett a szokásos felállásban Myles Kennedy és a The Conspirators társaságában. A 4 egy igazi örömzene lett, egy laza rock album.

A történelmi csatákat és háborúkat feldolgozó svéd Sabaton zenekar új lemeze elég kényelmetlen időszakban látott napvilágot, hisz amúgy is mindenki száján a háború volt. Ennek ellenére az I. világháború történeteit ismerhettük meg jobban a zenekar által.

A Korn egy nagyon érdekes koronggal érkezett. Arcátlanul őszinte és kellően súlyos lett a Requiem című lemez, ami többek között Jonathan Davis öngyógyító zenei terápiája. Hihetetlenül jól sikerült album, aminek van egy magával ragadó hangulata.

A brutálisan súlyos, svéd Meshuggah is kijött az Immutable című lemezzel. Az album az alternatív, technikás, kísérletezős death metál stílusirányzat kedvelőinek ajánlott elsősorban. Az, hogy valami súlyos és zúzós, azt a Meshuggah egy új szintre emelte ezzel a koronggal.

A Trivium énekesének, Matt Kiichi Heafynek a rég várt black metál albuma is befutott. A japán mitológiát feldolgozó lemez nemcsak a témaválasztás miatt lett különleges, hanem zenei választékossága és a progresszív elemek beépítése miatt is.

Az ex-In Flames tagok debütáló albuma, a Days Of The Lost egy kiváló korong lett. A The Halo Effect ezzel visszahozta az életbe az igazi göteborgi, melodikus death metált, sokunk örömére.

A svédek itt meg sem álltak, hisz az Arch Enemy is egy új lemezzel jelentkezett, amit már régóta vártak a rajongók. Igazán igényes, jól összerakott, nagyon ütős anyag lett. Jeff Loomisék kitettek magukért.

Az északi vikingek sem voltak restek. Az Amon Amarth kiadta a The Great Heathen Army című lemezét. A viking metál szerelmesei örülhettek, hisz ez egy igazán erős album lett. Menetelős, döngölős és könyörtelen.

Ősszel az iowai Slipknot érkezett a The End, So Far című albumával. Annak ellenére, hogy a kiadó sürgette, és az album megírását a pandémia, és egyéb személyes problémák hátráltatták, napvilágot látott, és megállta a helyét. Egy kevésbé dühösebb, mégis Slipknot lemez.

Az olasz Lacuna Coil is újragondolta az idén húszéves Comalies című albumát, amit remekül dolgoztak fel. A daloknak így teljesen más hangulata lett. A rajongóknak érdemes végighallgatniuk, nem pusztán nosztalgiából.

Az év végéhez közeledve, teljesen váratlanul, a Metallica bejelentette az új albumának megjelenését. Mindezt egy új dal és a hozzá tartozó videoklip kiadásával tették. Izgalommal várhatjuk a tavaszi megjelenést.

Eseménydús évet zárunk. Neves zenekarok, remek lemezeivel volt tele. Mindezek mellett egy kicsit bepillantottunk a metaverzum világába is. Bár még gyerekcipőben járnak a virtuális világban rendezett zenei fesztiválok, de ez is egy olyan jelenség, ami az idő és a technológia fejlődésével csak nagyobb teret fog hódítani.

Bízzunk benne, hogy a következő évben legalább ennyi remek zenében lesz részünk!