: pixabay.com
pixabay.com

Anya leszek!

: pixabay.com
pixabay.com

Az idei Podolszki József Publicisztikai Pályázat különdíjjal jutalmazott írása

Sokszor már gyerekkorban ábrándozunk a felnőtt éveinkről. Elképzeljük a társat, aki egy életen át elkísér, a fehér ruhát, amiben a szüleink az oltár elé vezetnek bennünket, a verandás kis házikót, amely az otthonunk, amit a benne lakó szeretet tesz igazán különlegessé számunkra. A hintát az udvar végében, ahonnan gyermeki kacaj és mosoly köszön reánk. A nappali szobában széthagyott játékokat és azt is, hogy lesz idő, amikor bár mindennek megvan a maga helye, semmi sem kerül majd oda, ahová való, és ez lesz számunkra a legkellemesebb bosszankodás az életben. A pillanatot, amikor a család körül üli az ebédlőasztalt, és hevesen dobogó szívvel bejelentjük, hogy a kapcsolatunk új szintre lép. A szüleid nagyszülőkké válnak, te pedig anya leszel! Ezután pedig meglesz mindened, amire egész életedben vágytál, és a tornácon ülve együtt megöregszel azokkal, akiket igazán szeretsz.

Körülötted mindenki, aki szülő, arról beszél, hogy az élet valódi értelme a család és a gyermek, hogy ott, akkor, abban a pillanatban minden megváltozik. Ez kellően izgatottá tesz, és még inkább várod a pillanatot, hogy családot alapíts. Sokszor hallani arról is, hogy a nőkben bizonyos korban már jelentkeznek az anyai ösztön jelei. Arról nem beszélve, hogy a társadalom szinte a fülünkbe üvölti, hogy mikor kellene házasodni ahhoz, hogy harmincéves korodig legalább egy gyermeket szülj. Nincs nap és beszélgetés, hogy valaki ne emlékeztetne rá, hogy a biológiai órád igenis ketyeg. Szinte szúró tekintettel mérnek végig az ismerősök, ha két-három év házasság után nem hordod a szíved alatt szerelmetek gyümölcsét. Sok esetben a szúró tekintet talán még jobb is, mint a kérdések, miszerint: „A lagzi már rég megvolt, mire vártok?”, és persze akad olyan is bőven, aki nem téged kérdez, csak a hátad mögött megjegyzi: „Hová akarsz már negyvenévesen szülni, ha eddig nem tetted?”, vagy a „Túl sokat stresszelsz, azért nem jön össze” és társai.

Nincs nő, legalábbis azt hiszem, nagyon kevés, akinek az álma ne az volna, hogy feleség, majd édesanya váljék belőle. Utóbbihoz azonban az elmúlt néhány évtizedben sokkal nehezebb út vezet. Sajnos a meddőség manapság már világszerte népbetegségnek számít, ami a lelki nehézségeken túl nagyon komoly fizikai fájdalommal és küzdelemmel jár. Annak ellenére, hogy ez már egyre több párt érint, mégis nagyon kevesen beszélnek róla nyíltan. Talán úgy érzik, ez a magánéletük legintimebb részlete, talán szégyellik mindazt, amin keresztülmennek, hiszen ilyenkor a legnagyobb mumus a fejünk felett: oly sok mindenkinek sikerül, akkor nekünk miért nem? Ezek a párok és ezek a nők hősök a hősök között! Saját egészségüket kockáztatva, nem ismerve fájdalmat és félelmet, küzdenek a végsőkig, elbuknak és újra felállnak, oly sokat csalódnak, és mégis hisznek. Tűszúrások hadával küzdenek meg a végeláthatatlan vérvételek és hormoninjekciók során. Telesírják párnáikat, mégis mosollyal az arcukon gratulálnak, amikor valaki a környezetükben bejelenti, hogy gyermeket vár. Újra és újra bizakodva várják a második csíkot a terhességi teszten, az orvosi rendelőben ülve legszívesebben torkuk szakadtából üvöltenék a világnak: mikor jövök már én? Ehelyett a vizsgálatot követően egy újabb probléma felfedezésével távoznak, melyet még az este tüzetesen A-tól Z-ig átolvasnak a világhálón, válaszokat keresve kérdéseikre. Ekkor már a „Mi jöhet még?” kérdés napi szinten felemészti őket, mégis minden reggel felkelnek, bemennek dolgozni, és helytállnak a munkájukban úgy, hogy mindeközben a szívük majd kettészakad. Nemrégiben volt alkalmam egy ilyen párral beszélgetni, akiknek a történetét mi sem tette szívet melengetőbbé, mint a nappaliban játszó gyermekeik látványa. Miközben a történetükről és az idáig vezető útjukról meséltek, a szemükben olyasmit láttam, ami a lelkemig hatolt. A libabőr futkosott a hátamon, miközben hallgattam őket, a fájdalom, a kitartás és a hit olyanfajta egyvelege volt kézzelfogható körülöttük, amelyet még sohasem tapasztaltam eddigi életem során. Az ő történetük valóban sikertörténet, csakhogy nincs mindenkinek ekkora szerencséje, ezt ők is többször hangsúlyozták.

Sokan már egészen fiatalon szembesülünk különböző betegségekkel, amelyek még inkább csökkentik az esélyeinket a szülővé válásra, ilyen például a manapság igen elterjedt PCOS, azaz a policisztás ovárium szindróma és az endometriózis is. Egyik pillanatban még gondtalanul éljük a húszas éveinket, a másikban pedig már ott motoszkál a fejünkben a gondolat: vajon ezt a nehéz utat mindenki képes végigjárni? Akik megtették, mind azt mondják, hogy igen, akik pedig még csak most lépnek rá erre az útra, el sem tudják képzelni, hogy honnan és miből fakad ez az erő, és hogy egy nő mi mindenre képes azért, hogy anya legyen. Olyan mélyről jövő erő lehet ez, amely mindent felülír. Sokan kifutnak az időből, és ez jelenti számukra a legnagyobb problémát, azonban egyre többen vannak olyanok is, akiknek viszonylag korán kell felnőni mindehhez. Ezért kellene többet beszélnünk erről, sokkal többet. Mindenkinek joga volna érezni, hogy nincs egyedül, hogy bár az út rögös, mégis oly sokan bejárták már. Minden nőnek joga volna egyszer az életben hangosan és teli torokból, az égre nézve azt kiáltani: „Végre én is anya leszek!”

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: pixabay.com
Anya leszek! Az idei Podolszki József Publicisztikai Pályázat különdíjjal jutalmazott írása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: rtv.rs
Megőrült a világ? Az elmúlt hetekben rengeteg olyan szörnyűségről szóló hírrel találkozhattunk, amelyek Szerbia ter...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pletikoszity Gábor
„Szeretek segíteni az embereknek” Pletikoszity Gábor vagyok, Csantavérről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A zújvidéki lány esete Pesten VÁLASZTÁSI BULI NO. 2.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szentjánosbogarak és kísértetek éves összejövetele Rtanjban (de mi is megyünk) A Mount of Artan rendezvény ismét megidézi a völgy szellemeit

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.facebook.com/BellWitchDoom
Roadburn 2023 1. Fejezet: Az élet nem több, mint egy mulandó görcs, de mégis a legmagasztosabb rejtély

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
72 évszak Április 14-én jelent meg az új Metallica album 72 Seasons címmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Depeche Mode ismét Magyarországra látogat Ismét turnézik minden időnk egyik legnépszerűbb zenekara, az angol Depeche Mode.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Brujeria visszatér Újvidékre A régebbi olvasóink valószínűleg még emlékeznek arra a legendás koncertre, amit az egyesült állam...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dedovity Tomity Dina (fo: Szerda Zsófi)
Aki választ: Dedovity Tomity Dina Dina vagyok. Dedovity Tomity Dina. Így szoktam bemutatkozni

0 Hozzászólás | Bővebben +