Bizonyára sokatoknak ismerős a Fekete normalitás című ifjúsági regény, ami a zentai születésű Fehér Miklós debütkötete. A szerző második kötete az idén jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában Minden rendben lesz címmel. Beszédes a cím, amiből sejthetjük, hogy a történetek valamilyen feszültségről, problémáról szólnak.

Fehér Miklós a regénytől most a novella világa felé fordult, ami már csak amiatt is bátor dolog, mert a statisztikák azt mutatják, hogy kevesen olvassák ezt a műfajt. A rövidprózákat tartalmazó kötet három ciklusból épül fel, és ahogy haladunk benne előre, a színek egyre sötétebbek, több az árnyék, keserűbb a hang, nagyobb a kétségbeesés és a kiábrándultság. Mintha ez a felnövéstörténet egyben lemondás is lenne a harmonikus életről, a lehetőségekről, a reményről, hogy egyszer majd tényleg minden rendben lesz.

A ciklusok előtt a Kupola focizni szeretne című novella olvasható, a foci pedig többször visszaköszön a kötetben. Az első ciklus címe Gyerekjáték, a második ciklus a Kételkedés címet viseli, a harmadik, vagyis az utolsó ciklus neve is önmagáért beszél, az Irtózat címet kapta. Mintha ezek is az elképzelt kép összetörését, egyfajta elidegenedést sugallnának. A rövidprózákban ugyanúgy megjelenik a kőkemény valóság, mint az álomszerű képek, az elmosódások, a tudatalattiba utazás, és a képzelet szárnyalása. Aki belekóstolt abba, hogy milyen Újvidéken egyetemistának lenni, az nagyon otthonosan érzi magát a Teszerinted című szövegben. Ez az egyik legerősebb hangulatú novellája a könyvnek, de általánosságban az egész kötetről elmondható, hogy a szerző ügyesen fűszerez a humorral, az iróniával, a filozófiával, az odamondós mondatokkal. A Teszerinted nem csak hitelesen rajzolja fel Újvidéket egy egyetemista szemével, hanem ismerős szituációkat is felvonultat: „A taxisnak megmondod az utcát, a házszámot, belebújsz a mobilodba, hogy ne beszélj vele szerbül. Azért kérdez ezt-azt, de helyesen, akcentus nélkül válaszolsz.

A szavak végét, ahol nem vagy elég magabiztos, inkább lenyeled, hogy ne hallja, mennyire helytelenül dumálsz, de belegondolsz, hogy a szerbek is ezt csinálják és egyébként is összekeverik a padežokat, tehát lehet, te is szerb vagy.” Néhány szöveg kimondottan az identitáskeresést és olykor annak válságát állítja középpontba, de helyet kap a szenvedélybetegség, a koronavírus, a háború, és a halál is. Míg a könyv első felének néhány történetében ott van a lázas kamaszos hangnem és izgatottság, az akcióra éhség, a kötet vége felé egyfajta tompaság, közömbösség, belassulás hatalmasodik el az elbeszélőkön. Ezt a befelé fordulást Nagy Abonyi Dávid – Davie fotói is megerősítik. A fotózással és performansszal foglalkozó fiatal, fekete-fehér alkotásai az eltávolodást tükrözik. A borító kiemelten jól harmonizál a kötet címével, A fénybe emelt alma az ígéret szimbóluma, hogy majd valamikor minden rendben lesz, de egyre több évet a hátunk mögött hagyva ezt már kevésbé hisszük el.

Fehér Miklós második kötetének huszonnégy novellája rendkívül sokszínű könyvvé állt össze, és épp ez a változatos stílus, ritmus, a kiszámíthatatlanság teszi a Minden rendben lesz című kötetet izgalmassá.