A 2023-as ARTmania fesztivál a skandináv mitológia árnyékában telt

Az idei nyár sem múlt el az Erdély déli szélén, a festői Nagyszebenben (immár 16. alkalommal) megrendezésre kerülő ARTmania fesztivál nélkül. A progresszív (fogjuk rá) rock-/metál zenéknek otthont adó rendezvény központi témája az idén a skandináv mitológia volt. Ennek oka valószínűleg az, hogy a fellépő együttesek jelentős része ebből a jóléti régióból érkezett. Ezzel összhangban skandináv tematikájú kiállítások is várták az érdeklődőket.

A nagyszínpad az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a város szívében volt, körbeágyazva az ősrégi, leginkább szász építési stílust tükröző épületekkel. Már a félhomályban fürdő város képe is hangulatos, ezt pedig még inkább fokozza az éjszaka, amikor a rockzene zászlóvivői muzsikát szórnak szét az éterben.

A lezárt rész tövében, található a város központi sétánya és tere. Ide bárki bemehetett, és itt voltak megrendezve az esemény kísérőprogramjai, amelyek a már említett skandináv mitológia, a szokások és a kulturális termékek bemutatására összpontosított. Egy átlag fesztiválozó a zárt és a külső tér között ingázott.

Mi az idén átugrottuk a kísérő programot, és inkább meglátogattuk a Transzfogarasi utat. A Fogarasi-havasokon áthaladó országút Kelet-Európa egyik legcsodálatosabb, ám kihívásoktól nem mentes országútja. A hegységben kacskaringózó úton találkoztunk medvékkel és gyönyörködtünk a tájban. A következő nap meglátogattunk néhány vízesést a város közelében, a vasárnapot pedig a gasztronómiának és az craft söröknek szenteltük. Éjszaka persze a koncerteket néztük.

A pénteki napot a svájci Samael nyitotta, amit lekéstünk az útépítési munkálatok miatt, amikről persze nem tudtunk. Őszintén szólva, ezek ugyanazok a munkálatok, amik miatt tavaly is lekéstük az első nap első fellépőit. Szerencsére a svéd Pain of Salvation koncertjére odaértünk. Az energikus fellépés alatt az utolsó Panthera lemez dalait keverték egy best of programmal.

Az idén az ARTmania fesztiválra a norvég black metál Emperor koncertje miatt mentem. A frontember Ihsan munkásságának tisztelőjeként tökéletes fellépést vártam (a tavalyi Mercyful Fate koncerthez hasonlóan), de csalódnom kellett. A régóta várt Emperor koncert halvány volt. Statikus fellépést láthatott a közönség, és joggal érezhette azt, hogy a dalokat csak azért játszották le, hogy lejátszák őket, mert kell, mert ezért jött a zenekar. Éppen ez miatt gyorsan visszahúzódtunk a hátsó sorokba. Rajongók hada volt a koncerten, akik végül élvezték a műsort.

A második napot az angol prog-djent Tesseract koncertjével kezdtünk, amely kellőképp felrázott. Tökéletesen felkészítették a közönséget a következő zenekarra, a Porcupine Tree fellépésére. A koncert mindenképp különleges volt, mert ez volt Steven Wilson legendás prog metál zenekarának az egyik utolsó koncertje – ugyanis ez a búcsúturné egyik állomása volt. Wilson sokat beszélt a koncert során a jövőbeli tervekről, arról, mit jelent számára a zene, és nagyon jól végigvezette a műsort. Ez egy olyan banda, amit többször kell látni és lehetőleg egy egész estés fellépésen – ami valószínűleg már nem jön össze ebben a formában.

Ugyanezen az estén a kis színpadon egy hazai zenekar is fellépett. A KOI KOI megörvendeztette a romániai közönséget egy emlékezetes fellépéssel, amely során maximálisan kihasználták a rendelkezésükre álló időt. Elég fura, hogy egy belgárdi bandát pont Erdély szélén látok először, de a következő koncertjükre már én is elmegyek.

Az utolsó nap számunkra az angol prog rock Haken fellépésével kezdődött, amely során a tér teljesen betelt és az energiák a lehető legmagasabb szinten voltak. Az éjszaka viszont akkor vált igazán varázslatossá, amikor a norvég dark folk Wardruna állt színpadra. Tavaly a Mercyful Fate celebrált fekete misét a templom tövében, az idén pedig szinte ugyanezt ismételte meg a Wardruna egy pogány szertartással. A közönség átszelemmülten utazott az egészen gyengéd ritmusoktól az agresszív dallamokig, miközben az ősi mantrázás kitöltötte az egész teret.

A jelenlegi misszióm, hogy a pár hónappal korábban látott Heilung zenekart és a Wardruna együttest egy közös turnén láthassam, miután átkeresztelem magam Jorg-ra és visszavonulok a civilizációtól, hogy egy medvecsoporttal élhessek. De, azért nem olyan távol a világtól, hogy ne hallhassam ezeket a babonázó neopogány dallamokat.

Nagyszebent mindenkinek meg kell látogatnia. Ha ezt sikerült az ARTmania fesztiválra időzíteni, akkor még jobb, hisz a befektetés kétszeresen is megtérül.

Fotók: Yog

Képgaléria: