Tavaly decemberben jelent meg az Orbit Culture kislemeze, a The Forgotten

A svéd metál titánjai új kislemezükkel ismét bebizonyították, hogy a melodikus death metál műfajának kiemelkedő alakjai. A folyamatosan szárnyaló csapat, amely már egy évtizede hódítja meg a színpadokat, most újra felvillantotta zsenialitását.

A fiatal banda, fennállásának 10 éve alatt sikeresen felküzdötte magát a zenei ranglétrán, és nevet szerzett magának. A zenekarnak négy stúdióalbuma és négy kislemeze jelent meg eddig, amelyek jobbnál jobbak. A banda a melodikus death metált trash, indusztriális, modern, sőt helyenként szimfonikus ízekkel gazdagítja, így teremtve egyedi hangzásvilágot.

Az Orbit Culture 2013-ban alakult Eksjöben, Svédországban és gyorsan felhívta magára a figyelmet a helyi metál színtéren. Az Odyssey című bemutatkozó kislemezük megjelenése után, 2013-ban, helyi érdeklődést váltottak ki, aminek köszönhetően több koncertet is adtak a szülővárosukban. Az első, teljes albumuk 2014-ben jelent meg In Medias Res címmel. Ezt követte néhány tagcsere, ami után 2016-ban megjelent a Rasen című második albumuk.

A 2018-ban a Saw, a Redfog, valamint a See Through Me dalok kereskedelmi sikert hoztak, hisz mindegyik több mint egymillió streamelt lejátszást gyűjtött be különböző zenei platformokon. 2019-ben további tagcserék történtek a zenekar életében. Ugyanebben az évben az Orbit Culture először turnézott Svédországon kívül, olyan zenekarokkal mint a Rivers of Nihil és a Black Crown Initiate.

A 2020-ban megjelent meg Nija című albumuk, a Seek & Strike Records gondozásában, ami pozitív kritikákat kapott. Ez a lemez eléggé intenzív hangzással rendelkezik, ezen kívül Niklas Karlsson dalírói fejlődését mutatta, amit olyan zenekarok inspiráltak, mint a Metallica, a Gojira vagy a Behemoth. 2021-ben a zenekar kiadta harmadik kislemezét, a Shamant.

Tavaly, augusztus 18-án jelent meg negyedik nagylemezük Descent címmel. Ez egy nagyon erős és megalkuvás nélküli album. A lemez nem csupán egy újabb zenei gyöngyszem, hanem egy olyan műalkotás, amely a nemzetközi metál színtéren is méltán kapott kiemelt helyet, hiszen a banda már olyan neves zenekarokkal turnézott mint a Trivium és a Meshuggah.

A múlt év decemberének elején egy háromszámos kislemezt adott ki a banda The Forgotten címmel, ami kizárólag digitális platformokon keresztül jelent meg a Seek & Strike kiadó gondozásában. Ez a kiadvány a Descent című, legutóbbi albumuk kreatív folyamatából ered, mégis a stúdiózás során elég kísérletezős lett két dal, amihez aztán megíródott a While We Serve. Ezzel, bár a Descent folytatásaként, mégis önállóan jelent meg ez a három dal a maga majd’ tizenkilenc percével.

A kislemez a While We Serve című dallal robban be, ellentmondást nem tűrően berúgja az ajtót. Van egy baljós hangulata, már a bevezetője is sejtelmes, majd vadul tombolni kezd a szám. Aztán a közepén bekúszik ez a fura, horrorisztikus hangzás, ami egyfajta vihar előtti csendként szolgál, majd elszabadul a zenekar hangzása. Végig kapar Niklas Karlsson hörgős éneke, ami pokolian remekül szól.

Ezt követi az Upheaval, ami súlyos, groove-osan, döngölősen indul. A lassú, dörömbölő groove hamar átalakul egy death-trash-groove szörnyszülötté, ami kitörve béklyóiból szabadon tombol tovább.

A kislemezt a Sound of the Bell című dal zárja le. Az énekes és dalszövegíró Niklas korábban azt nyilatkozta ezzel a számmal kapcsolatban, hogy nagy kihívást jelentett számára megírni hozzá a dalszöveget. A médiából áradó erőszakról akart beszélni, de úgy, hogy közben figyelembe veszi azokat, akik átélték ezeket a szörnyűségeket. A dal szövegének tehát súlyos mondanivalója van. Lassú, tiszta hangzású gitárral indul, és egy fura, sejtelmes, szomorkás hangulatot sugároz magából, mindezek közepette azonban ott lappang benne a várakozás is. A hosszú, egyperces bevezető után megérkezik a torzított gitár is, ami először egyszerű heavy metal alapon dübörög, aztán persze ez is elszabadul és beszöknek a modern metál és groove részek, és nagyon furfangosan lettek belecsempészve, szinte észrevétlenül, a szimfonikus elemek. Az átvezetője nagyon remek, libabőrös lesz az ember a tiszta hangszerek játékától, de nagyon erősen átjön a tehetetlen düh érzése is, amit a céltalan erőszakkal szemben érez az ember. Rég hallottam ennyire pazar lezárást egy dalban.

A The Forgotten egy háromszámos epikus zenei utazás, amely a Descent album kreatív örökségét viszi tovább. Az Orbit Culture olyan zenekar, amely mindig új határokat feszeget. A göteborgi melodikus death metal, az Amon Amarth-os dallamok, a Gojira súlyossága és a Metallica trash hangzásvilága ötvöződik zenéjükben, valami egészen újat és frisset teremtve a metál világában. A The Forgotten kislemez, bár rövid, mindenképpen kötelező darab minden metálrajongó számára.

Az Orbit Culture nem csupán zenekar, hanem egy jelenség, egy forradalom a modern metál zene világában. A Descent album és a The Forgotten kislemez egyaránt olyan alkotás, amely megmutatja, hogy a metálzene még mindig képes új, izgalmas irányokba elmozdulni. Aki szereti a súlyos dallamokat, a zenei mélységeket és a friss hangzásokat, annak ezek a kiadványok egyszerűen kötelezőek.