Gondolkodtatok már azon, hogy a mindennapjainkban mennyire használjuk a mesterséges intelligenciát?

Az okostelefonunkban lapuló apró chip, ami képes vicces macskás videókat ajánlani, vagy a GPS, amely megmutatja, merre vezet a legrövidebb út úgy, hogy minden változót figyelembe vesz – mind példa a mesterséges intelligenciára. De vajon ez a technológia csak szórakoztatásra és navigációra jó, vagy tényleg forradalmi változások előtt állunk?

Az AI olyan, mint egy mesterséges agy, amely hatalmas adatmennyiségből tanul, és ez alapján képes önállóan döntéseket hozni, feladatokat végrehajtani. A képfelismeréssel az arcunkat azonosítja a telefonunkon, a beszédfeldolgozással a szívbajt tudja ránk hozni, amikor véletlenül bekapcsol a diktafon.

Mielőtt nekem ugranának az ezredforduló előtt született emberek, hogy ez csak a fiatalságot érinti, el kell mondanunk, hogy az újabb háztartási eszközök is előszeretettel alkalmazzák. Talán húsz év múlva a mosógép fogja eldönteni, hogy hány fokon kell mosni valamit – szörnyű dolog, nemde?

Az MI jövője pedig még izgalmasabbnak ígérkezik. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nem a kardiológus fogja megmondani, hogy mi a baj, hanem egy képernyőn megjelenik, hogy hoppá, magának aortatágulása van!

Vagy egy másik, kissé demagóg példa, egy okosóra hordásával a mesterséges intelligencia eldönti majd, hogy számodra pillanatnyilag melyik sport lenne az ideális, és edzéstervet állíthat össze a belőled nyert adatokból.

A városokban az AI optimalizálja majd a közlekedést, szóval elbúcsúzhatunk a városi vezetés közbeni dudálástól és kiáltozástól... Jó, attól nem, mivel ez mégiscsak a Balkán.

Sőt, az MI új művészeti formákat is létrehozhat, olyan zeneműveket komponálhat, vagy festményeket alkothat, amelyekre egy ember sem lenne képes, mivel az emberi gondolatok korlátozottak, a mesterséges intelligencia viszont minden tudományos és aberált dolgot meg tud szülni önmagából.

Ugyanakkor az MI-jal kapcsolatban jogosan merülnek fel aggályok is. Először is, félő, hogy munkahelyeket veszítünk el az automatizáció miatt, hiszen ha a mesterséges intelligencia mindent megtud tanulni, tulajdonképpen miért is van szükség ránk?

Fontos, hogy ezekkel a kérdésekkel komolyan foglalkozzunk. Az MI fejlesztését és használatát etikus keretek közé kell szorítani, hogy valóban a javunkat szolgálja. Ahelyett, hogy munkahelyeket venne el, inkább új munkaköröket hozhat létre, amelyek az MI felügyeletét, fejlesztését és karbantartását végzik. Ahelyett, hogy öntudatra ébredne, inkább olyan irányelveket kell kidolgozni, amelyek biztonságos és emberközpontú működésre kényszerítik, tulajdonképpen úgy müködnének, mint egy inverz politikus.

Az MI olyan eszköz, amely óriási lehetőségeket rejt magában. Rajtunk múlik, hogy felelősségteljesen használjuk-e a világ jobbá tétele céljából, vagy hagyjuk, hogy eluralkodjon az életünk felett.

Ez egy szupererő, ami mindenkinek megadatott, kivéve a világ egyharmadának, amelynek nincs lehetősége sem számítógéphez, sem internethez jutni.

És milyen érdekes... Ennek a cikknek a gerincét jelenleg egy mesterséges intelligencia írta, majd miután rájöttem, hogy egyáltalán nem vicces, és nem illik az eddigi humorosnak szánt sítlusomba, inkább átírtam az egészet (na jó, nem az egészet).

Véleményem szerint jelenleg semmi félniválónk a mesterséges intelligenciától, de a jövő számomra is ismeretlen – pedig ennek tudása hasznos képesség lenne.