A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei első helyezettje Dévity Tamás, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium harmadik osztályos diákja, aki az egyik tanárnőjével készített interjút Engem a tanítványaim motiválnak címmel.
Miért esett erre a témára a választásod?
– A tanárságnak és magának a tanügynek mindig van aktualitása; elég csak a belgrádi iskolai lövöldözésre, vagy a tanárok nem túl fényes helyzetére gondolni, de ott van még a Z generáció is. A téma tehát örökzöld, interjúmmal fel akartam hívni a figyelmet a tanári hivatás szépségeire és sajátosságaira, ugyanis azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb és legszebb szakma, szerintem muszáj beszélni róla. Továbbá diákként látni szerettem volna a sulit a másik szemszögből; meg akartam tudni, hogy a tanárok hogyan élik meg a nehéz, vagy éppen a szép pillanatokat. Az interjúból nagyon sokat tanultam, és biztos vagyok benne, hogy az olvasók is tudnak majd belőle csipegetni. De a témaválasztás legfőbb oka a személyes kötődésem volt, rengeteg kérdés lappangott bennem a tanárságról, és nagyon-nagyon örülök, hogy válaszokat kaptam rájuk.
Nehéz szerinted a tanári hivatás? Kacsintgatsz efelé?
– Sok dologtól függhet, hogy nehéz-e, szerintem leginkább az adott személytől. Roncsák P. Erika tanárnő már gyermekkora óta készült erre a hivatásra, és az ő példája is mutatja, hogy vannak még nagyon lelkes és elhivatott tanárok. Nyilván nagyon kevés az olyan eset, amikor az ember már gyerekként tudja, hogy mit szeretne csinálni felnőttként, de ha valaki már kiskora óta erre készül, akkor szerintem könnyebben tudja venni az akadályokat, hisz nagyon szereti a szakmát és nem kényszerből csinálja. Ahogy az interjúban is megemlíti, a nehézség függ attól is, hogy az adott személy tanáralkat-e vagy sem. Összességében azt gondolom, hogy tanárnak lenni nehéz, már-már túl mutat a szakma fogalmán, tanárnak lenni szerintem életmód. De mint ahogy minden más foglalkozás, pont a kihívások és a nehézségek leküzdésétől lesz olyan szép. A tanárokon nagy a nyomás és a felelősség, a jövő társadalmát nevelik, küzdenek a szebb jövőért és értünk, diákokért. A tanárok hétköznapi hősök. Sokszor emlegetem A mintatanár című filmet, amit mindenkinek ajánlok, az az alkotás tökéletesen bemutatja a tanári lét kettősségét, néha piszkosul nehéz, mégis gyönyörű. Érdekel a tanári pálya, de egyelőre nem szerepel a jövőbeli terveim között, viszont remélem, hogy az interjúm inspirálni fogja majd a kezdő tanárokat és a tanárságon gondolkodó kortársaimat, hisz nagyon nagy szükség van az utánpótlásra.
Gyakorlott újságírókat is megelőztél a pályázaton, miközben a fiatalok többsége nem vonzódik a publicisztikához. Téged mi izgat benne?
– Több műfajban is írok, nekem a győztes interjúm volt a legelső publicisztikai írásom. Igazából mindig is bennem volt a kíváncsiskodás, szeretek emberekkel beszélgetni, új dolgokat megismerni, kipróbálni, megtanulni. Ha interjút készítek, a fő célom az, hogy megismertessem az alanyt és az ő történetét az emberekkel, hisz a munkafolyamat során rengeteget tanulok, és remélem, hogy a kész írásból az olvasók is. Ezt szeretem benne a legjobban. Ezt a jövőben is meg szeretném őrizni, érdekes és tanulságos interjúkat szeretnék majd készíteni. Talán az egész onnan ered, hogy gyerekkorom óta követem Vujity Tvrtko munkásságát, tőle rengeteget lehet tanulni, rengeteg érdekes embert mutatott meg nekem, és rengeteg embert tudott megmozgatni idáig. Interjút készített az utolsó magyar hadifogollyal, a világ számtalan szegletében járt, és nem csak a kellemes helyeken. Az ő pályája nagyon inspirál, hozzá hasonlóan majd én is szeretnék kivételes és egyedülálló dolgokról tudósítani a nagyvilágnak, az ismeretterjesztés jelenti számomra a legnagyobb motivációt.
Szerinted, hogy lehetne közelebb hozni a fiatalokhoz az újságírást?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Az újságolvasás nem éli a virágkorát, ezt ki merem jelenteni. Szerintem manapság a felnőttek többsége sem olvas rendszeresen újságot, a fiatalokról, azaz rólunk nem is beszélve. Az informálódás és maga az olvasás mostanában sokkal gyakrabban történik digitális formában, ami szerintem még mindig jobb, mintha nem is olvasnánk. Én jobban preferálom a nyomtatott sajtót, általában sporthíreket olvasok és keresztrejtvényeket fejtek az újságban. Szerintem divatba hozható még az újságolvasás, hisz az olvasás szeretete mindenkiben ott lappang és szerintem ez a megfelelő témákkal felszínre hozható. Nehéz dolog minket megcélozni, én jobban szeretem a rövidebb terjedelmű írásokat, például szívesen olvasok tárcákat, jegyzeteket vagy rövidebb interjúkat. Szerintem az újságolvasást egy picit elfelejtették, de ha újra köztudatba hoznák, akkor több újságot olvasó fiatal lenne. A megoldást az érdekes témákban és a reklámban látom, de nem én lennék, ha most nem említeném meg a keresztrejtvényeket is.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá