Jogod van dönteni a saját tested fölött! Legalábbis ezt mondják…

A valóságban viszont elég sok mindenbe beleszólnak olyanok, akiknek elvileg semmi köze nincs a testünkhöz. Elvileg mi döntjük el, mit csinálunk vele, kezdve onnan, hogy kifestjük-e a körmünket, azon át, hogy szülünk-e, egészen odáig, hogy kit engedünk a közelébe. Mondom, mindez csak elvileg van így.

Ott van például a női egészség. Fájdalmas menstruáció, PCOS, endometriózis? Nem fájhat az annyira, más is kibírta, te is kibírod! Vegyél be gyógyszert, szedd össze magad, és teljesíts a munkában, a tanulásban, az emberi kapcsolataidban egyaránt. Szóval a mi agóniánkat nagyon sokszor hisztinek titulálják, miközben mindnyájan hallottunk már az úgynevezett férfinátháról...

Vagy nézzük a szexuális életedet! Ha sok kapcsolatod volt, az a baj. Ha kevés, az is baj. Ha lefekszel a barátoddal, akkor könnyen kapható vagy, ha meg nem, akkor prűd. Egy barátnőm 18 évesen egy fesztiválon enyelgett az exével, de egy ponton túl már nem akart menni – a srác reakciója természetesen az volt, hogy a barátnőm könnyűvérű (nem ám az, hogy tiszteletben tartja a döntését, és csak addig mennek el, ameddig mindketten jól érzik magukat a helyzetben).

A témánál maradva nézzük most a fogamzásgátlást: nagyszerű, hogy a fogamzásgátló tabletta elterjedésével végre a nők előtt is megnyílt a szabad szex, és már a nagymamáinknak sem kellett rettegnie a nem kívánt terhességtől. Na de a mellékhatásokkal miért nem foglalkozik senki? Miért alapvető elvárás, hogy egy tartós kapcsolatban a lány hormonokkal elnyomja a saját termékenységi ciklusát? Miközben a férfiak jelentős hányada még egy gumióvszert sem hajlandó felhúzni, mert jaj, az szorít.

A fogamzásgátlásnál maradva érdemes kitérni a sterilizációra is. Létezik egy műtéti eljárás, amikor a nő petevezetékeit elkötik, hogy többé ne eshessen teherbe. Na, erről sem dönthetünk szabadon, hiszen mi van, ha meggondoljuk magunkat, és tíz év múlva mégis kisbabát akarunk majd? Túl azon, hogy ilyen esetben akár örökbe is fogadhatnánk egy gyereket, azért nem kicsit felháborító, hogy ennyire inkompetensnek néznek minket a saját életünkkel kapcsolatban. Mert legtöbbünk azért alaposan átgondolná ezt a kérdést, mielőtt kés alá fekszik, arról nem is beszélve, hogy minden jogunk megvan ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk az életünkért és a döntéseinkért. Ha meggondolom magam, az legyen az én problémám – köszönöm szépen, nem kell, hogy a jogszabályok megvédjenek saját magamtól.

És mindez csak a kezdet. Mi a világnak ebben a sokszor szidott szegletében még örülhetünk, hogy elvetethetjük a nem kívánt, a súlyosan beteg vagy a nemi erőszakból fogant magzatot, de az USA-ból egyre csak jönnek a hírek arról, hogy nők és lányok halnak meg az abortusztörvények miatt. Vannak ugyanis olyan államok, ahol még az anya életének közvetlen veszélye sem ok arra, hogy elvégezzék a beavatkozást. És ez sok esetben azzal jár, hogy az orvosok végignézik a nő haláltusáját, mert ha megmentik az életét, azzal börtönbüntetést kockáztatnak. És azt el tudjátok képzelni, milyen érzés lehet végig kihordani egy terhességet úgy, hogy tudod, hogy a baba a születése után meg fog halni, mert az élettel nem összeegyeztethető a betegsége? Egy anyának minden bizonnyal ez lehet élete legnehezebb döntése, és van, ahol ennek jogát elveszik tőle.

Ha már a gyerekvállalásnál tartunk: abban a pillanatban, hogy az orvos megállapítja a terhességedet, te már nem vagy a magad ura. Elküldenek mindenféle vizsgálatokra, rohangálsz ide-oda, nyomasztanak az elvárásokkal, és aggasztanak az eredményekkel. Még a saját szülésedről sem dönthetsz szabadon, hiszen az orvos tudja legjobban, hogyan is kell szülni, még véletlenül sem a nők teste, amit az evolúció is erre teremtett. Elveszik tőlünk az irányítást a saját testünk fölött. A mi testünk, de nem mi döntünk róla.

Majd következik az anyaság, amikor is szoptatnod kell, különben nem vagy elég jó anya. De csak otthon, a négy fal között teheted, és kizárólag a baba egyéves koráig, mert ha tovább csinálod, akkor szintén nem vagy elég jó anya. Soha nem az a kérdés, hogy te mit szeretnél, hanem az, hogy mások szerint mit kellene tenned. Mindegy, mit teszel a saját testeddel, a társadalom bírálni fog érte – és ez még mindig a jobbik eset, mert akár jogszabályokkal is kötelezhetnének arra, hogy így vagy úgy viselkedj, ahogy láttuk azt például a sterilizáció vagy az amerikai abortusztörvények esetében.

A lényeg az, hogy a saját testünk fölötti önrendelkezés sokszor csak illúzió marad. Rengeteg helyzet van, amikor mások döntenek helyetted, és elvárják, hogy ehhez szó nélkül alkalmazkodj. De azért fontos tudnod: amit érzel, az jogos. Jogod van kérdéseket feltenni, és eldönteni, hogy mi a legjobb neked. A te tested a tiéd, és jogod van ahhoz, hogy te irányítsd, még ha a környezeted sokszor nem is ezt sugallja.