Milyen szerepet tölt be ma egy édesanya? – A Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2024-es kiírásának harmadik díjas alkotása

A XXI. századi édesanya felé közvetített elvárások listája túl hosszú. Kiragadhatjuk belőle a barátot, aki mindig ott van a gyermekei számára, játszik velük, és támaszt nyújt; a tanítót, aki egy életen át egyengeti az útjukat; a nőt, aki hű társa a párjának; a megfelelő munkaerőt, aki magas szinten teljesít még akkor is, amikor a korábban felsoroltak éppen összedőlnek, és borul a szépen kialakított egyensúly. Az idilli képet közvetítő közösségi média sem segít azon, hogy az édesanya kevésbé ostorozza magát, ha épp aznap nem volt a helyzet magaslatán.

Anyának lenni nehéz, ez tény, de talán ezt akkor vesszük észre leginkább, amikor eltűnik az életünkből. Egy pillanatra megroggyan a családi erőd, mindaz, amit nagyrészt ő tartott egyben. Felnőttkorban sem könnyű átvészelni ezt az időszakot, hiszen fel kell építeni újra az életünket, ezúttal nélküle. Kisgyermekként pedig még nehezebb, hiszen megszűnik az a személy, aki az egészséges jövőképének egyik kulcstényezője lett volna.

Dr. Klinovszky Andrea szakpszichológus segítségével arra próbáltunk válaszokat keresni, hogy milyen szerepeket tölt be ma egy édesanya, a sok elvárás milyen pszichológiai hatást gyakorol rá, mitől olyan mély egy anya-gyermek kapcsolat, és az ő elvesztése mit hagy maga után.

Hogyan változott az édesanyák szerepe az elmúlt évtizedekben?

– Nagyon dinamikusan változó tendenciát figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban, hiszen az említett évtizedekben történt az, hogy a nők is elkezdtek dolgozni, ők is hozzájárultak a család anyagi jólétének a megteremtéséhez. A kétkeresős családmodellek kerültek előtérbe. Azzal, hogy a nők teljes körű foglalkoztatottságba kerültek, egyrészt megnőtt rajtuk a teher, hiszen sokkal több szerepben kellett helytállniuk, viszont ez kiemelte őket abból a kiszolgáltatott helyzetből, amelybe azért kerültek, mert a férfiaktól függtek. Folyamatosan visszatérő kérdés, hogy egy jó karriert elért nő tud-e jó anya is lenni.

És tud?

– Ebben az esetben nagyon sokat számít az, hogy milyen a lelkiállapota ennek a hölgynek, tud-e támaszkodni a környezetére. Nem a munka fogja tőle elvenni az anyai hatékonyságot. Az édesanyává válás esetében fontos megvizsgálni a lélektani részét is. Daniel Stern pszichológus az anyasági trilógiáról szóló elméletében kimondja, amikor valaki édesanya lesz, az olyan identitásváltozást hoz magával, amelynek során meghatározóan változnak a mentális dolgok. Három szálon futó párbeszéd indul el: az elsőnek az alapja a gyermekkori anyaképünk, aki lehet a saját édesanyánk vagy az elsődleges gondozónk; a másodiknál a saját elképzelt anyaképünk a meghatározó; a harmadik esetében pedig ott a csecsemő, aki egy sajátos temperamentummal érkezik meg hozzánk. Abban, hogy milyen társadalmi, kulturális hatások formálják az édesanyák szerepét, kulcsfontosságú az is, hogy milyen a mikro- és makrokörnyezete. Mi az, ami számára érték? Mennyire megbecsült egy nő, ha gyermeket vállal? Milyen korábbi elképzelésekre épül az ő anyasága? Áldott állapotról van szó, vagy inkább teher, netalán szociális megfelelési kényszer? Ne feledjük el ezeket a kitolódott életszakaszokat, amikor már szinte elvárják, hogy egy nő családot alapítson. Mindezek mellett nagyon nehéz helyzet áll fenn akkor, ha egy túlidealizált anyaképből indul ki, és folyamatosan ehhez próbálja mérni saját magát. Ma már tudjuk, hogy nincs ideális anya, sem tökéletes válaszok vagy bevált módszerek az anyasághoz. A lényeg az, hogy egy nő mennyire tud erre ráhangolódni, mennyire tudja előtérbe helyezni a saját ösztöneit, anyai megérzéseit a csecsemővel való közös duálunióban. Ez az, ami hatást tud gyakorolni egy nő sikeres szerepvállalására édesanyaként.

Milyen pszichológiai hatásai vannak a mai társadalmi elvárásoknak az édesanyák esetében?

– Nekik egyszerre kell nagyon sok mindennek és mindenkinek megfelelni. Ez nagy megterhelést jelent a számukra. Fontos figyelembe venni, hogy az adott személynek egyszerre kell helytállnia a családban és a párkapcsolatában, házasságában, valamint a családi környezetének tartóoszlopaként is működnie kell. Ez már magában egy összetett folyamat, amelybe a munka is beleszól. Amennyiben nincs összhangban az érintett személy a saját elvárásaival, lelki teherbírásával, annak nagyon komoly pszichológiai hatásai is lehetnek. Ahogyan annak is, amikor egy nőből édesanya lesz, hiszen ilyenkor is nagyon sok minden játszódik le egyszerre. Egy támogató közeg nélkül megjelenhet a frusztráltság, kiégés, sőt gyakran emlegetjük a depressziót is, főleg a szülést követő időszakban. Ha az érintett személynek alacsonyabb az önbizalma, akkor személyiségvesztés, szerepkonfúzió is történhet, és folyamatosan arra keresi a választ, hogy hol van ő ebben a világban, vagy hogyan tud kapcsolódni. Ez nagyon komoly gyászfolyamatot indíthat el, még akkor is, ha igazából pozitív dologról, egy új élet világrajöveteléről van szó. Az, hogy ilyenkor hogyan lehet segíteni az édesanyákat, az minden helyzetben más. Elsőként fontos tisztázni, hogy mi kerüljön előtérbe, mi az, amivel azonosulni tud. Minden területen maximálisan teljesíteni nagyon nehéz. Ezért kell figyelembe vennünk az egyéni értékrendszerünket, és így egy biztos álláspontot kialakítani. Ehhez szükségünk van az alapos önismeretre, tudnunk kell, hogy kire számíthatunk, ki tud támogatni bennünket, akár érzelmileg is, rá kell jönnünk arra, hogy mennyire tudjuk felülírni a megfelelési kényszereinket. A mai, modern világ, főként a nyugati társadalmak, azt az illúziót keltik sokak előtt, és részben igazuk is van, hogy a nők számtalan életút közül választhatnak, csak azt felejtjük el, hogy nem lehet mindegyiken elindulni. Ezért kell elköteleződni egy önazonos életpálya mellett, ahol felelősséget tud vállalni az egyén a választásaiért, a döntéseiért.

Miért ennyire meghatározó és mély az érzelmi kötelék anya és gyermeke között?

– Ha egy anya, és itt nem kell feltétlenül a biológiai édesanyára gondolni, rá tud hangolódni a gyermekre, annak korai fejlődési szakaszában, az megalapozza a kettejük közötti kötődést. A kisbaba hét és kilenc hónapos kora körül nagyon különleges kapcsolat alakulhat ki közöttük, optimális esetben. Ez a kötődés egy ősbiztonságot jelenthet, a feltétel nélküli elfogadás élményével párosul. Ez azért is fontos, mert addig, míg nagyon pici, nem tudja külön érzékelni magát és a külvilágot, hanem eggyé válik vele, és a finom ráhangolódások, a megalapozáshoz szükséges pillérek az édesanyától vagy az elsődleges gondozótól származnak. Donald Winnicott híres gyermekorvos-pszichiáter mondta azt, hogy az édesanya arca és reakciói az egyén érzelmi fejlődésében tükörfunkciót látnak el, és meghatározzák a korai érzelmi fejlődési szakaszt, azt, hogy a gyermek későbbi személyiségfejlődése hogyan fog alakulni. A második világháborút követően olyan felméréseket végeztek, amelyekben megfigyelték az árvaházba került gyermekeket, akik soha nem érintkeztek anyával, illetve azokat a gyermekeket, akik ugyan édesanya mellett nőttek fel, de őt valamilyen pszichiátriai kórképpel diagnosztizálták, és ez nehezítette a kapcsolat kialakulását és fenntarthatóságát. Az eredmények szerint ezeknél a gyerekeknél a fejlődés visszamaradását tapasztalták, regulációs zavarok keletkeztek, akár valamilyen autizmus spektrumzavar is fellépett, és nagyban sérült a kötődés és a kicsi további személyiségfejlődésének alakulása. A felnőttkorra is kihatással lehet mindez. Létezik egy olyan megnevezés is, hogy anyaseb, amit általában az édesanyával való nem megfelelő kapcsolat vagy annak sérülése okoz. A férfiaknál a nőkhöz való viszonyulásukban, a szexuális zavarokban mutatkozhat ez meg, a nőknél pedig a kötődési és az önértékelési problémákban. Ilyenkor figyelhető meg az a jelenség, hogy ők mindenáron azt szeretnék, hogy szeresse őket valaki, gyakran lemondva saját igényeikről, méltóságukról. A kisgyermekkori és a felnőtt, lelki egészség egyik meghatározó tényezője tehát az, hogy hogyan épül fel az anyával való kapcsolata.

Lehet azt mondani, hogy egy édesanya elvesztése mélyebb és fájdalmasabb, mint egy másik családtag halála?

– Egy édesanya pótolhatatlan, ez tény. Életre szóló érzelmi traumát okozhat, történjen az az egyén bármely életszakaszában. Viszont hiba lenne azt mondani, hogy fájdalmasabb vagy mélyebb más családtagok elvesztésénél. Ez a feltételezés zsákutcába vezethet bennünket, és elkezdjük összehasonlítgatni a veszteségélményeinket. A kapcsolataink is mások, így a gyászfolyamatok is különböznek egymástól, egyediek, és sajátos úton mennek végbe. Azt kell inkább nézni, hogy milyen szerepet töltött be az elhunyt édesanya a családban, hiszen ha személyében egy fontos érzelmi támasz távozott, akkor az halmozott gyásszal is járhat. Ilyenkor nemcsak egy édesanyát veszítünk el, hanem akár a biztonságot és egy vele elképzelt jövőképet is.

Pótolhatja bárki is az édesanyát?

– Ő pótolhatatlan, viszont nagyon fontos, hogy ha vannak olyan személyek a gyermek közelében, akik érzelmileg kapcsolódni tudnak hozzá, támogatni tudják őt ebben az időszakban, akkor fontos, hogy legyenek mellette, hiszen az sokat számít majd a jövőben. A hiánya mindig ott lesz, de úgy gondolom, hogy egy megfelelő családi miliő meg tudja adni azokat a támpontokat, lehetőségeket, amelyekkel a későbbiekben egészséges személyiségszerkezetű és önismeretű felnőtt válhat belőle.