A horvátországi Phantasmagoria zenekarral beszélgettünk az újvidéki fellépésük előtt – 2. rész

Tizedik éve dübörög a Festival srpskog podzemlja rendezvény. Általában vannak különleges vendégek is, tavaly a Sear Blissnek, az idén pedig a horvátországi Phantasmagoria zenekarnak jutott ez a megtisztelés. A fellépés előtt Tomi Phantasma alapító/énekessel beszélgettünk a lassan négy évtizedes múltra visszatekintő együttes múltjáról és jelenéről.

Úgy tudom, a kilencvenes évek során erősen kritizált benneteket az egyház, sátánizmussal vádoltak titeket. Mennyire volt ez igazolt, hogyan történt ez?

– A zenekar neve miatt nem volt gondunk, de a pentagram használata, illetve amiatt, hogy kifejeztük tiszteletünket Aleister Crowley munkássága iránt, annál inkább. Talán az az eset volt a legemlékezetesebb, mikor Gordan Topić, az egyik volt basszusgitárosunk kitalálta, hogy készítsünk egy előadást Aleister Crowley tiszteletére. Nos, ezt össze is hoztuk és úgy döntöttünk, az egyik Phantasmagoria-koncert során adjuk elő. Ugyanakkor zenélt a The Rolling Stones is Zágrábban, ez valamikor 1998-ban történt, erre az egyik katolikus folyóiratban a főcím az volt hatalmas betűkkel, hogy A Sátán a fővárosban! The Rolling Stones- és Phantasmagoria-koncert! Olyan is volt, hogy a plakátjainkat leszedték. Amikor közösen léptünk fel a Christian Deathszel, többfelé is kiraktuk a koncertet hirdető plakátokat, és emlékszem, egyszer amikor mentem el az egyik mellett, ami jó magasra volt ragasztva, arra lettem figyelmes, két apáca azzal próbálkozik, hogy letépjék. Persze nem érték el, de erőlködtek. Kár, hogy nem volt még akkoriban fényképező minden telefonon, mert ha lefotózom, akkor az egy jó lemezborító lett volna. (Nevetés)

Egyébként neked mi a véleményed ezekről a vádaskodásokról, erről a jó keresztény hozzáállásról?

– Ennek a vallásos őrült halmaznak fogalma sincs, mit jelent a pentagramma valójában. Őket csak a saját igazságuk érdekli. De úgy általában semmiről nincs fogalmuk, még azt sem veszik észre tudatlanságukban, hogy a templomaik is tele vannak ezzel a szimbólummal, a rituáléik pedig mind pogány, kereszténység előtti vallásokból származnak. A šibeniki keresztelőkápolnán is van pentagramma, amit pedig mi használunk a logónkban, az a franciaországi Amnesia rózsakeresztes páholy által használtnak a másolata. Nagyon szeretnek ránk sátánt kiáltani, de fogalmunk nincs sem Crowley-ról, sem a pentagrammáról, ami a kelta kultúrában teljesen normális. A pentagramma nem azt jelenti, amit az elkurvásított amerikai horrorfilmekben látsz, amelyekben ha valami nagy szarás történik, akkor előtte biztosan feltűnik egy pentagramma. Ez pozitív szimbólum, amely a negatív erőktől véd, nem pedig előidézi őket. Olyan, mint Leonardo embere, a Vitruvius-tanulmány. Csillag, amelyen felül van a szellem, körülötte a négy elem, a tűz, a víz, a levegő, a föld, ami az egyensúlyt jelképezi a szellem és az anyag között. Aztán amikor ezt megfordítod, akkor az anyag kerekedik a szellem fölé, de még ebben sincs semmi rossz. Azt mutatja, nincs éjszaka nappal nélkül, sötétség fény nélkül, tehát a világ dualitását. Mi is egyetértünk ezzel a szemlélettel, a szellemi és anyagi világ közötti egyensúllyal. Nálunk a csillag felfelé áll, mi a szellemi oldalt hangsúlyozzuk, az önmagad megismerésének munkáját.

Szerinted mi okozza ezeket a vádaskodásokat?

– Itt a Balkánon hatványozottan igaz, hogy a legnagyobb problémák az oktatás és általános műveltség hiánya miatt vannak. Az embereknek semmiről, semmi fogalmuk, de mindenki azt hiszi, mindent tud, aztán meg szarást csinálnak, mert buták. Persze ez mindig megfelel a hatalomnak, kormánynak. A hülyéket a legkönnyebb ellenőrizni és irányítani. Ha valaki ír valami marhaságot a Facebookon és rögtön igazként kezeli mindenki.

Úgy tudom, szinte már az összes zenekarral felléptetek, amelyek hatással voltak rátok, mint a New Model Army, Iggy Pop, Young Gods, Christian Death, Typo O Negative...

– Igen, ebben volt szerencsénk. De külföldön is többször léptünk fel, zenéltünk a Wave-Gotik-Treffenen is, ami a legnagyobb gothic fesztivál Európában.

Milyen élmény volt találkozni és színpadot osztani azokkal a muzsikusokkal, akiknek a zenéjén felnőttetek?

– Nagyon pozitív. Ha kölyökkoromban mondta volna valaki, hogy egy nap a U. K. Subs zenekarral lépek fel, vagy barátkozok, akkor az égig ugrok örömömben. Egyébként azért is adódnak ezek a lehetőségek, mert amellett, hogy már 40 éve lemezlovas is vagyok, hosszú ideje koncerteket is szervezek. Ezen keresztül megismertem nagyon sok zenekart, muzsikust, gyakran dolgozok együtt egy szlovén koncertszervező céggel, amely a metál zenére szakosodott, még Megadeth koncertet is szerveztünk. Már rég megértettem, hogy mindenki egyszerű és normális ember, senki sem isten és nem is játssza annak magát.

Milyennek látod napjaink horvátországi zenei színterét?

– Sok kis és tehetséges zenekar van. Sajnos valószínűleg kicsik is maradnak, mert nem ad nekik senki esélyt. Sokszor láthatod, hogy 20–30 éve aktív zenekar is 100–120 fős közönségnek játszik. Nagyon kevesen vannak, akik kitörnek ebből. Esetleg ha valami menedzser lát lehetőséget bennünk, hogy pénzt húzhat le róluk, akkor valami történhet. Tudod, régen Jugoszláviában, nem mintha Yu-nosztalgiás lennék, könnyebb volt ez. Kaptunk az akkori, még horvát szocialista kulturális egyesületektől termet, vagy zenéltünk az ő rendezvényeinken. Mármint nemcsak mi, hanem mindenki, mert csak így lehetett. Az egész Novi val nem jött volna létre, ha nem támogatja őket az állam. Valaki látta őket valahol, lemezt kellett kiadni, hogy működjön a piac, és rögtön elindult egy egész hullám. Most egyszínű kapitalizmusban élünk, ahol mindent a pénzen keresztül néznek. Még az olyan öreg idealisták is, mint Fox, aki a Dallas Recordsot tartja rákényszerülnek erre. Horvátországban a rockra többé nem ad támogatást az állam, és így nehezedik a talpon maradás. Másrészt csak néhány városban léphetsz fel Horvátországban, a többibe kár szervezni, mert nincs pénze az embereknek. De, ami jó, hogy még midig vannak idealisták, akik csinálják, és így színtér is van. Az idealisták gyakran vállalkozók, akiknek máshonnan van jövedelmük, és ebbe fektetik a pénzüket. Én csak amiatt aggódok, hogy mi lesz, ha ez a jelenlegi, már közel sem fiatal generáció elmegy. Sajnos egyelőre úgy látom, a Z-generációnak nincs igazán hajlandósága arra, hogy ilyen veszteséges dolgokat fenntartson. Persze, ez még változhat.

Hallgatsz új bandákat, követed a színteret?

– Áhh, hát én a múltban ragadtam. Az új színtér szinte teljesen átment elektronikus zenébe, engem ez nem lelkesít. A fiatalok közül sokaknak talán mi is túlzottan zajos rock and roll vagyunk.

Még negyven év után is aktív zenész vagy. Mit jelent számodra a zene?

– A hang energia, a zene hangokból áll, tehát a zene energia. Emiatt is használnak zenét a vallási szertartásokon, mert ez az energia tudatmódosulást idéz elő, lelki folyamatokat indít el bennünk. Zenével foglalkozni, főleg a koncerteken, számomra egy rituálé.

Hogy érzed, hány évig lehet csinálni még a rock and rollt?

– Én annak idején mindent erre tettem fel, és ez kitölti az életem, szervezőként, lemezlovasként, grafikusként, muzsikusként. Majd ha tolókocsiban ülök, én akkor is zenélni fogok. (Nevetés)

(Vége)

Képgaléria: