A Thy Catafalque zenekar dalszerzőjétől érdeklődtünk az éjjeli és hajnali aktualitásokról

Kátai Tamással legutóbb irodalmi fesztiválon beszélgettünk zenéről és könyvekről. Ezúttal Kishegyes helyett Budapesten sikerült megszólaltatni az egyre népszerűbb, stilisztikai határokat átlépő metál banda dalszerzőjét/basszusgitárosát.

Az év elején tartunk, talán aktuális lehet a kérdés, hogy érzi magát Kátai Tamás, hogyan lépett be 2025-be?

– 2024-et már úgy zártuk, hogy elég sok koncertdátumunk megvolt az idei évre. Novemberben volt a dupla fellépésünk a Dürer Kertben, ahol a régi zenekarom, a Gire is játszott, ezért aztán két programmal is készülnöm kellett, ami kicsit fárasztó volt, de örültem is neki. A tavalyi nyár és ősz döntően erről a hétvégéről szólt. Aztán minden új esztendővel új kalandok is kezdődnek, én pedig nagy kíváncsisággal tekintek az előttünk álló esztendőre.

Tudomásom szerint a friss Thy Catafalque lemez, a novemberben megjelent A gyönyörű álmok ezután jönnek, már készen állt 2023-ban, amikor legutóbb beszélgettünk, az akkor aktuális Alföld lemez kapcsán. Hogyan látod az utolsó lemezt, most már, akár több év távlatából?

– Szeretem ezt is. Az Alföld eltökélt szikársága és puritanizmusa után jó volt újra kísérletezni hangokkal, hangulatokkal és magával a hangzással is, ami a legnagyobb újdonságot hozta, mert hát most először kevertünk és masztereltünk lemezt egy igazi stúdióban.

Az új lemezed bekerült sok zenei összesítő listába 2024-ben. Szerinted több figyelmet érdemel ez a kiadvány, mint a korábbiak?

– Lehetséges, hogy ez a lemez ért el a legtöbb emberhez, vagy csak némileg nagyobb platformokra a korábbiaknál. Nem tudom, a világ is sokat változott, a szociális média sem ugyanaz, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Azt azért nem hinném, hogy több figyelmet érdemelne bármelyik korábbi lemeznél, de ha így van, annál jobb. Az biztos, hogy produkciós szinten nagyot lépett most a zenekar, de ez cél is volt, hogy másképp szóljon, mint a korábbi kiadványok. Úgy éreztem, megrekedt a hangzás egy szinten, amin én magam már nem tudtam tovább emelni szakértelem, tapasztalat és technikai háttér híján. A legutóbbi négy lemezen, vagyis a 2018-as Geometriától kezdve meglehetősen hasonlóan szólal meg minden, és valami újat szerettem volna. Az is mindegy volt, milyen irányba haladok, csak egyáltalán bármi újat találjunk ki. Ezért vittem el az anyagot a szegedi Miracle Sound stúdióba Vári Gáborhoz, akit már régóta ismerek. Ő a Mezolit-koncerten is gitározott és a koncertlemezt is ő keverte, ami fantasztikusan szól. Biztos voltam benne, hogy megfelelő kezekben lesz ez a lemez is.

A gyönyörű álmok ezután jönnek – meglehetősen optimista cím egy pesszimista korhangulatban. Milyen álmok jönnek ezután?

– Hát, ezt nem tudni. Ez egy kép, ami bizakodó, de a lemez önmagában helyenként nagyon is sötét. Ami most van körülöttünk, amiben benne vagyunk mindannyian a világban, az elég borús. De ha nincs valami előrevetített bizalmunk a jövőben, nagyon nehéz élni.

Magyarországon is létezik egy fajta rajongás a vonatok iránt. A TC-lemezek dalszövegeiben gyakran feltűnik a vasút, legutóbbi ilyen szerzeményed a Piros kocsi, fekete éj. A vasútnak van különleges jelentősége az életedben?

– Nem vagyok egy fanatikus vasútrajongó. Tudod, akik vasúti modelleket építenek, tudják fejből az összes állomást, mozdonytípust és fényképezik a vonatokat a mezőn. Az én kapcsolódásom, hogy Makón volt vasúti közlekedés, ami egy nagyobb felszámolási hullám során sok más vonallal együtt megszűnt két éve. 140 évig működött itt vasútállomás, de nekem valójában a konkrét vonatzajjal kapcsolatban van nosztalgikus élményen. Ez abból alakult ki, hogy sok időt töltöttem a nagyszüleimnél gyerekkoromban akik a vasúti töltés közelében laktak. Vagyis valójában nem is volt az olyan közel, viszont mindig lehetett hallani, amikor este nyolc-kilenc óra felé fütyült a vonat, ahogyan haladt el a város mellett. Én már akkor mindig ágyban voltam a sötétben, és ez a nagyon távoli hang a szétmálló zakatolással a misztikumot és az álmot jelentette. Azóta bennem maradt ez az élmény. Nekem idáig terjed a tudásom és az érdeklődésem a vonatok iránt.

Az új lemezhez három videó is készült, három külön stílusban, feltételezem, nem is ugyanott?

– A címadót a No Total Filmsszel vettük fel otthon, Makón több mint egy évvel a megjelenés előtt. Mindenképpen az volt a legemlékezetesebb, mert a résztvevők legtöbbje gyerekkori barátom és Márkékkal is évek óta dolgozunk együtt. A Mindenevőt Lengyelországban, Wroclawban rögzítettük a G13-mal, akik egy kifejezetten komoly produkciós cég, sokkal nagyobb költségvetéssel és a kiadó felajánlotta ezt a lehetőséget. A Piros kocsi meg a harmadik single volt és ott már se pénz, se idő nem volt semmire, de szöveges videót nem akartam, mert nem szeretem azt a vonalat, és inkább gyorsan, pár nap alatt összeraktunk egy egyszerűbb animációt a barátnőmmel, aki a lemez belső képeit is festette.

Sok minden megváltozott, és az alkalmi koncertezésből egy igen erős koncertgépezetté váltatok. Hogyan tekintesz mindezek után annak a Kátai Tamásnak a kijelentéseire, aki pár évvel korábban azt hangoztatta, hogy TC-koncert nem lesz…

– Amikor erről szó volt, teljesen más volt a helyzet. Skóciában éltem és ott semmi létjogosultsága nem lett volna egy zenekarnak, hisz nem is ismertem zenészeket, nem foglalkoztam az egésszel. Amikor visszakerültem Magyarországra és amikor helyettem mások beindították az egésznek a logisztikai részét, amit én nem tudtam volna, akkor úgy voltam vele, hogy jó, akkor próbáljuk meg. De a kreatív oldalon kívüli része most sem az én vállamat nyomja. Én mindig dalokat akartam írni, és nem szervezkedni, pénzügyekkel foglalkozni, logisztikázni. Persze kiveszem azóta a munkából a részem, mert tényleg kell, de az én dolgom nagyrészt az, hogy a színpadon oké legyen minden.

Az aktív koncertezés mennyire mehet a kreativitás kárára, vagy az új lemezek felvételére?

– Annyiból esetleg, hogy kevesebb időm van a dalírásra.

Tehát nem ilyen rendszeresen követik majd egymást a lemezek?

– Felmerült már, hogy talán kissé gyors a tempó a lemezmegjelenéseket illetően, de ez most egyébként sem tud így működni, mert ott vannak a koncertek és a próbák, amik sok időt és energiát elvesznek. De most is holtidő van, november végén játszottunk utoljára és márciusban kezdünk próbálni újra. Ez idő alatt mégiscsak tudtam új dalokkal foglalkozni. Hétvégén Szegeden voltunk, Gábornál vettünk fel éneket, de szerdán is megyünk egy budapesti stúdióba, akkor csellót veszünk fel. Tehát nem állt meg a dolog, tud a kettő egymás mellett működni. Én teljesen másképp kezelem a stúdiót és a koncertzenekart. Éppen azért, hogy meglegyen a kreatív szabadság a felvételekben, ahol nem kell azzal is foglalkoznom, hogyan adjuk élőben elő ezeket a dalokat – azt majd akkor megoldjuk, ha odaérünk, vagy ha nem tudjuk megoldani, akkor játszunk majd mást.

Már nem egyedül menedzseled a zenekar dolgait. Mögötted áll egy jelentős kiadó, ugyanakkor a Thy Catafalque élő produkciójának is van állandó menedzsmentje. Mennyire tudják ők segíteni a tevékenységed, illetve mennyire szólnak bele a kreatív munkába?

– Amióta létezik a TC, volt pár kiadó a képben, de nekem soha senki nem akart semmit megmondani. Egyetlen alkalom volt, amikor volt egy kérés, amibe belementem, de abba sem lett volna muszáj. A cseh kiadó kérte, hogy a Tűnő idő tárlat 2011-es digipak cédé újrakiadásához készítsek egy új borítót, mert az eredeti nem volt szimpatikus nekik. Így kapott egy teljesen jellegtelen, másik frontképet, amire senki nem is emlékszik. Ez is egy javaslat volt, én pedig gondolkodás nélkül igent mondtam, de mindegy is már, azóta vagy kilenc kiadása van annak a lemeznek és mind kicsit más, de mind olyan, amilyet én adtam le. A Season of Mistnél is maximálisan megbíznak bennem. Legutóbb megkérdeztem Michaelt, a tulajdonost, hogy javasol-e valamit a következő albummal kapcsolatban, mert kíváncsi voltam rá, de csak annyit válaszolt, hogy csak tegyem azt, amit tennék, úgy lesz a legjobb.

A TC zenéje két olyan műfajból (a folk és a black metál) is építkezik, amiknek igen szélsőséges nézetei vannak politikát illetően. Volt már olyan tapasztalatod, hogy a közönség egy része olyat látott bele a muzsikádba, amit nem is szándékoztál mondani?

– Én nem tudok beleszólni abba, hogy ki hallgathatja és mit hallhat bele a zenébe, meg nem is akarok. Való igaz, mindkét műfajban van egy szélsőséges vonal, de én ezektől távol tartom magam. Semmi közöm ezekhez a polarizált ideológiákhoz, és aki végigolvassa a szövegeket, annak azt hiszem ez nyilvánvaló.

Aki követi a TC munkásságát, tudja, hogy van benne lehetőség egy szélesebb, úgynevezett lakossági sikerre is. Itt egy szituáció: TC-koncert 20 ezer fő előtt nagyon sok kormánypénzért, de egy falusi kolbászfesztiválon, aminek az a veszélye, hogy a közönség összetétele radikálisan megváltozik, valaki pedig így márkanévként használja fel a zenekar nevét saját céljaihoz, bevállalnád ezt?

– Nem kerültünk még olyan helyzetbe, hogy ez felmerült volna. Olyan szituáció volt, hogy zenéljünk ingyenes városnapon, valószínűleg elég sok pénzért, de idáig sem jutottunk el, mert nem éreztük azt, hogy odavalók vagyunk és valószínűleg a közönség sem élvezte volna. Nem zárom ki egy ilyennek a lehetőségét a jövőben, ha úgy állnak a dolgok, de akkor, ott az nem tűnt jó ötletnek. Mindenesetre ilyen kelkáposztafőzelék-napokon nem szívesen lépnék fel.

Hosszú idő után végre saját magad előzenekara lehettél tavaly a Dürer kertes koncert során. A Thy Catafalque előtt korábbi zenekarod, a Gire lépett fel. Hogyan éltétek meg ezt az eseményt?

– Nagy dolog volt, mert 17 éve nem volt Gire-koncert. Sokat készültünk rá, és szerintem mindhármunknak óriási élmény volt, hogy ugyanazt játszottuk ugyanúgy, mint akkor. És az idén is lesz hasonló.

Igen, láttam az idei Fekete Zaj bejelentést. Egyébként lehet még ennél is többet várni a jövőben?

– Elvileg. Ahogy az elmúlt 17 évben is.

Milyen zenéket ajánlanál a Thy Catafalque rajongóinak a Bartók Rádió műsorán kívül?

– Szerintem hallgassatok, amit akartok.

Akkor máshogyan kérdezem, tehát top három lemez 2004-ben?

– 2004-ben? Nagyon sok Borknagart hallgattam akkoriban. Biztos nem 2024-et akartál kérdezni? Tehát az új Watch My Dyingot, Oranssi Pazuzut, és bizony beszoptam a Blood Incantationt is. Egyébként a Klausztrofónia a WMD-től szintén 2004-es, úgyhogy az mehet oda is.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve és mikorra remélhetünk egy Thy Catafalque-koncertet Vajdaságban?

– Barba Negra, Budapest április 4., Hellfest Franciaországban, Kilkim Zaibu Litvániában, Alcatraz Belgiumban, Rockstadt Extreme Romániában, Magyarországon pedig a Fishing On Orfű és a Fekete Zaj a nyáron. Októberben lesz egy kör Közép- és Dél-Amerikában is. Vajdaságról és Szerbiáról sajnos nem tudok egyelőre, de remélem, hogy eljutunk oda is nemsokára.