Megjelent a Lacuna Coil új lemeze a Sleepless Empire

A Lacuna Coil neve sokak számára ismerős, akik otthonosan mozognak a gothic metál világában. Az olasz zenekar több mint negyed évszázada járja saját útját, és bár zenéja az évek során sokszor változott, mindig megőrizte egyedi karakterét: sötét, dallamos és mégis súlyos hangzását, amelyet Cristina Scabbia hipnotikus éneke és Andrea Ferro brutális vokáljai tesznek igazán különlegessé.

Hat évvel a Black Anima megjelenése után a Lacuna Coil visszatért a Sleepless Empire albummal, amely talán az eddigi legmasszívabb és legkidolgozottabb anyaguk. Az idén február 14-én megjelent album már a nyitódallal, a The Siege-dzsel bebizonyítja, hogy a zenekar nem finomkodik: zúzós riffek, dübörgő dobok és a Scabbia-Ferro kettős tökéletes összhangja repíti előre a dalt. A Scarecrow egy nyomasztóan sötét szerzemény, amely a doom metál hatásokat idézi meg, míg az In Nomine Patris epikus felépítésével és súlyos gitárdallamaival az album egyik csúcspontját képviseli. Az album központi témája az identitás és a bizonytalanság az egyre bonyolultabb világunkban. A lemezzel kapcsolatban a zene egységes egészet alkot, ahol minden dal nagyon jól illeszkedik egymáshoz.

Cristina Scabbia az angol zenei magazinnak, a Kerrangnak adott interjúja szerint a Sleepless Empire az általunk ismert világ egyfajta lenyomata.

– Egy nagyon hektikus világban élünk, ahol mindig ébernek kell lennünk, mindig termelnünk kell valamit. Folyamatos kapcsolatban kell lennünk a világgal, mégis egyre jobban elszakadunk egymástól, hiszen az életünk nagy része online zajlik.

Ez a kettősség különösen az olyan dalokban jelenik meg mint a Gravity, aminek koncepciója Scabbia szerint szándékosan nyitott maradt.

– A gravitáció lehet valami kellemes és megnyugtató, de más szemszögből nézve jelentheti azt is, hogy valaki zuhan és elveszíti az irányítást az élete felett.

A Sleepless Empire talán legemlékezetesebb száma az I Wish You Were Dead, amely egy éjfekete gótikus himnusz, tele keserű iróniával és fülbemászó dallamokkal – mivel nagyon fülbemászó, szinte garantált, hogy napokig a fejünkben marad. Scabbia szerint ez a dal arról szól, hogy „mindannyian ismerünk olyan embereket, akikről egyszerűen azt kívánjuk, bár ne léptek volna be az életünkbe. Ez lehet egy mérgező kapcsolat, egy kellemetlen munkahelyi kolléga, vagy akár egy családtag is.” A korábban már említett dal a Gravity és az Oxygen lírai mélysége és zenei ereje tovább fokozza az album hatását, míg a vendégénekesek, Randy Blythe a Lamb of Godból és Ash Costello a New Years Day-ből még inkább emeli a lemez színvonalát a közreműködésével. Az In The Mean Time egy hatásos, hangulatos tétel, amely a Lacuna Coil kifinomult dalszerzői képességeit mutatja be.

Az olasz zenekar pályafutása három nagy korszakra bontható: a korai, doom-goth beütésű időszakra, amelynek csúcspontja a 2002-es Comalies album volt; a modernebb, hard rock és nu metál hatásokkal tarkított évek, amit a Karmacode, Dark Adrenaline albumokon érhetünk tetten, végül a jelenlegi szakasz, amely a súlyos, groove-os riffek és a gótikus hangulat tökéletes egyensúlyát teremti meg, amit a Delirium, a Black Anima és most a Sleepless Empire-on is hallhatunk. A zenekar történetének egyik nagy fordulópontja, hogy Andrea Ferro végleg elhagyta a sokat kritizált tiszta éneket, és teljesen a brutális üvöltésekre támaszkodik – ezt a lépést a rajongók régóta várták. Ez különösen olyan dalokban érzékelhető, mint a The Siege és a Never Dawn, ahol Ferro agresszív vokáljai még inkább erősítik a dalok súlyos hangulatát.

Emellett Marco Coti Zelati billentyűs átvette a gitáros szerepét is, ami néhol új színt hozott, például a Gravity és az Oxygen dalok esetében, ahol a finomabb dallamok és az erőteljes riffek egyedi egyensúlyban vannak. Ugyanakkor néhány dalban kevésbé ütős riffeket eredményezett, például az In Nomine Patrisban, amely inkább a szimfonikus elemekre helyezi a hangsúlyt. A ritmusszekció viszont masszívan tartja az alapokat, Richard Meiz dobos játéka pedig még energikusabbá teszi az albumot. Az olyan dalokban, mint az I Wish You Were Dead, a dobok intenzitása különösen hozzájárul a feszült és sötét hangulathoz, amely az album egészét áthatja.

Habár a Sleepless Empire nem egy újabb Comalies, mégis egy erős korong, ami méltó folytatása a Lacuna Coil eddigi munkásságának. Masszív, sötét és intenzív – pontosan olyan, amilyet a rajongók vártak. Cristina szerint a zenekar mindig megragadja a pillanatot. Ahogy a Kerrangnak is nyilatkozta: „Minden albumunk egy fénykép arról az időszakról, amelyben éppen vagyunk. A Sleepless Empire most ezt az időt mutatja be, a jelenünket.” A zenekar hosszú évek alatt formálódott identitása és erős színpadi jelenléte egyértelművé teszi, hogy a Lacuna Coil még mindig képes meglepetést okozni, valami frisset hozni és továbbra is az egyik legizgalmasabb szereplője a gothic metál világának.