Csuvik Anita

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Publicisztika, 2. hely

Mindenkinek van választása

Választhatunk, hogy mivel töltjük el szabadidőnket. Választhatunk, hogy inkább olvasunk egy Grey-könyvet, vagy egy klasszikust. Választhatjuk Marilyn Mansont vagy épp Essemet. Megválaszthatjuk a Facebook-ismerőseinket. Megválogathatjuk a barátainkat. Megválogathatjuk a partnereinket. Megválaszthatjuk Vučićot. Választhatjuk a Big Macet, vagy választhatjuk a mama levesét. Válaszhatjuk a városi vagy a falusi életet. Választhatjuk a saját akaratunkat, és válaszhatjuk a birka üzemmódot. Választhatunk a nyomoregy és a nyomorkettő között. Még a nemedet is megválaszthatod.

Választhatunk, hogy megyünk, vagy maradunk.

Mindig ezek a rohadt választások.

Mi van, ha rosszul választasz, és a kártyavár darabokra hullik? Mi van, ha azért választasz valamit, mert ő is azt választja? Mi van, ha te nem akarsz választani? Anyád választ helyetted? Mi van, ha nem akarod azt, hogy édesanyád mondja meg, hogy mit válassz?

Mi van, ha te csak sodródni akarsz az árral, beülni egy kocsmába, meginni egy vinjakot, vagy a kedvenc banános csokis kávéddal punnyadni a laptop előtt? Vagy csak a Trónok harca új évadát várni, ami, valljuk be, sokára lesz.

Mindig csak azt hallom, hogy te választod meg az életed. Te választod meg azt, hogy milyen ember leszel. A jövő a te kezedben van.

Vajdasági magyarként megint egy olyan választás előtt állok, ami az egész életemet befolyásolni fogja. Maradjak, vagy menjek?

Nagyon sok olyan ember van, aki újra és újra ezt a kérdést teszi fel magában.

Egyre több olyan hírt hallani, hogy fiatalok, családok indulnak el külföldre megforgatni a szerencse kerekét. Magyar diákok, egyetemisták választanak magyarországi iskolákat, felsőoktatási intézményeket. Hiszen magyarként gyorsan elsajátítod a magyar nyelvet, és, ugye, mindenhol jobb, mint Szarbiában. Még egy „tyáo”-ra sem lesz szükséged, mert te, ugye, magyar vagy, és hogy mer már szerbül szólni hozzád valami rácz?

Kimész külföldre, vécét pucolni, és két hónapi fizetésedből, aminek a végére nem hazudsz oda két nullát, veszel egy BMW-t, mert, ugye, „Bayerische Motoren Werke”, na meg egy Audit, mert hát na. Deutschland, Deutschland über alles, über alles in der Welt.

Aztán csak a „rent a car” cetlit kell elfedni. Autóguminyomot hagysz a sarkon (hogy a Margit lássa, hogy hazajöttél). A boltban már nem is érted a nyelvet, mert te már német vagy.

Persze számos előnye is van a külföldi életnek, a legnagyobb az, hogy nem kell megtanulnod szerbül, nemde? Jobb fizetés, más életszínvonal, nagymellű bajor nők. És kinek nincs kint ismerőse, családtagja, exnője, hátsó szomszédja? Általában ezek az ismerősök segítőkészek is. Ahhoz, hogy beilleszkedj, szükséged lesz akaratra, munkakészségre és egy barátra a face-en. Miután megvolt a beilleszkedés, és van stabil munkahelyed, még pénzt is tudsz félretenni. Ki lesz az, akivel egy nehéz nap után elmész egy burekra meg egy pekarskira? Ki lesz az, akivel megünnepeled a születésnapodat és a névnapokat? Ki lesz az, aki vigasztaló kezet nyújt, amikor a padlón vagy?

Pénz, vagy a hazaszeretet?

Elmész valahová, ahol jobb, vagy küzdesz azért, ami lehetne jobb?

Elmész egy idegen országba, egy idegen környezetbe, ahol nem ismernek, és ahol te sem ismersz senkit.

Elmész egy jobb élet reményében.

Elmész innen. Az otthonodból. Itt hagyod a családod, a barátaid. Ha te elmész, ki fogja kevésbé nyomorúságossá tenni ezt a nyomorúságban gazdag térséget? Ha te elmész, kivel fogok sörözni?

Mondhatnám, hogy maradj velem, és fogd a kezem, amíg igyekszem megszépíteni az ittlétet.

De ez a választás a te választásod.

És ha egyszer nekem is döntenem kell, nem fogok mérlegelni, mert ha beledöglök is, jobbá teszem ezt a helyet.

Ćao.