Iskola padok nélkül
Ha emlékeim nem csalnak, az online tanítás Szerbia területén tavaly márciusban terjedt el.
Természetesen kényszerhelyzetből adódott, tehát nagyon sok mindenkit váratlanul ért ez az egész, legyen az illető diák vagy tanár.
Az azóta eltelt egy évben is nagyon sokat változott a dolog.
De kezdjük a legelején!
Tavaly márciusban mindenki tűkön ülve várta, hogy megtörténjen a bejelentés a folytatásról, de mindenkit sokkolt, hogy a járványhelyzet miatt egészen a következő iskolaévig beszüntették a tantermi oktatást. Saját szememmel láttam, hogy az osztályban tömeghisztéria tört ki, hisz senki nem tudta, hogy akkor most hogyan tovább.
Fázisokra lebontva lehetne elmagyarázni, hogy nálunk hogyan következett be ez az egész átállás.
Első fázis
Ez márciustól áprilisig tartott. Ez tulajdonképpen a felfedezés és a tanulás időszaka volt abból a szempontból, hogy mindenkinek szembesülnie kellett az új online tanteremmel, a feladatok megadásának módjával, és úgy en bloc mindennel.
Szép lassan kaptuk a tanteremkódokat, mert tudnivaló, hogy a mi iskolánk a Google Classroomot használta mint alapértelmezett online oktatási felületet.
Egy-két hét, és megjelentek a tantermekben az első üdvözlő írások, leírták a tanárok, hogy mire számíthatunk ebben a helyzetben.
Második fázis
Körülbelül az április végéig tartó időszakot sorolnám ide. A tanárok és a diákok is megismerkedtek az online oktatással és annak nehézségeivel, esetleg könnyítéseivel.
Online órarend szerint dolgoztunk, folyamatosan kaptuk az anyagokat és a feladatokat, mégis mindenkinek szokatlan volt még, nekem is több elmaradt feladatom volt, nem is feltétlenül a lustaságom miatt, hanem többször sikerült elfelejteni vagy épp elnézni a határidőt.
Harmadik fázis
Tulajdonképpen április végére tudott mindenki belelendülni a dologba, folyamatossá váltak a koránkelések, hiszen teszteket kellett megírnunk az interneten keresztül, a mindenféle feladatok, úgymond, beivódtak a mindennapjainkba, tehát mindenkinek sikerült belerázódnia, és minden úgy ment, ahogy annak mennie kellett.
Viszont!
2020 szeptemberében bejelentették, hogy az iskolák hibrid oktatási rendszer szerint működhetnek, ami azt foglalta magába, hogy a diákok egyik héten az iskolapadban ülnek, a következő héten pedig az internetes oktatás szerint dolgoznak.
Őszintén szólva a hibrid oktatásos online-hét nemigen volt komolyan vehető, a főbb tantárgyainkat általában megtartották Skypeon vagy Zoomon keresztül, de semmi különös, annyira nem strapáltak le minket feladatokkal.
A hibrid oktatás legnagyobb hátránya az volt, hogy a diákok, legalábbis akiket én személyesen ismerek, két tűz között érezték magukat, velem együtt.
A tantermi oktatásos héten folyamatosan ellenőrzők hadával kellett megküzdenünk, elég rövid pórázon tartottak bennünket, hisz meg volt szabva, hogy a félév végén hány jegyünknek kell lenni, és ehhez tartanunk kellett magunkat nekünk is, ugyanakkor a tanároknak is.
A koronavírussal fertőzöttek számának folyamatos növekedése miatt március ötödike óta újra teljesen otthonról tanulunk, de egy picit másképp, talán komolyabban.
A legtöbb tanár becsületesen megtartja digitális úton az óráit, beírja a hiányzókat, és folyamatosak a beadandók.
Ez az egész egy kétélű kard a diákok kezében, de erről sorozatunk következő epizódjában mesélek majd.
(Folytatjuk)
