Egy újvidéki egyetemista naplójából
DAY 22: SUMMA SUMMARUM, AZ EGYETEM DÖNTÉSEK HALMAZA
A gimnáziumban megvolt az embernek az a rutinja, hogy felkel, elvonszolja magát az iskolába, végigszenvedi az órákat, hazamegy, tanul, és röviden ennyi a nap. Tisztára úgy hangzik, mintha a diákoknak nem lenne egy perc szabadidejük sem. Az egyetemhez képest viszont még csak akkor voltam igazán gondtalan gyermek. Mert a hét vagy nyolc tanítási óra után még volt időm otthon kezembe venni a gitáromat, vagy ellátogatni a színházba egy előadásra, esténként eljárni futni, megnézni egy-egy filmet a kedvenc sorozataim mellett, és a jó jegyek így is csak úgy hullottak az ölembe.
Amióta egyetemre járok, jóval kevesebb a kötelezettség ilyen szempontból. Ritka, amikor öt óránál tovább tartózkodom az egyetem falain belül. De kétszer meggondolom, hogy a drágalátos időmet elpocsékolom-e evésre...
A középiskolát úgy kezdtem, hogy tudtam, nap mint nap össze leszek zárva másik húsz emberrel, akiknek a nagy részét már ismerem. Egészen jó mókának tűnt. Ám az ember éveken át azért küzd, hogy ezeknek az embereknek megfeleljen, és az általuk előírt társadalmi normáknak is, ami időnként nem kis nehézséget jelentett.
Aztán az ember beiratkozik az egyetemre, ahol hatszáz gólya közül legfeljebb öt a magyar, és ahány ember, annyi akcentus. És senki nem szól meg az akcentusodért, a stílusodért, a zenei ízlésedért, a frizurádért, a vallási nézeteidért, a felfogásodért. Megismerkedsz valakivel, lehet, hogy jóban lesztek, de nem erőszak a disznótor, van még másik 599 ember, akivel barátkozhatsz.
Mindamellett, hogy egyes előadásokra még csak nem is kötelező bejárni, a szabadidő valami távoli, ismeretlen fogalommá válik. Ha este bulizni mész, és hajnali négykor mászol haza hullarészegen, pár óra alvás után már ott csücsülsz a kötelező gyakorlaton. Kávézni is csak abban a tizenöt perces szünetben jársz, ami két előadás között van. Nincs olyan, hogy színház, meg ma lazítok, vagy végignézem a kedvenc sorozatom egész évadát.
Kezdetét veszi egy lazább élet, amit persze tudni kell élvezni. A vizsgaidőszak kezdetén azonban pár hétre le kell mondani a jóképű kollégákról, és ajánlott belemerülni a könyvekbe, ugyanis a vizsgaidőszak egy olyan kéthetes periódus, ami sehogy sem akar elmúlni...
Az egyetemen hamar megtanulod, hogy ha az eszed a helyén van, akkor tiéd lehet a világ. Fiatal vagy. S ha most nem fogsz élni, mikor fogsz? Nyolcvanévesen jársz majd a nyugdíjasklub tagjaival rockkoncertre, és a hajadat rázod, mint a melletted álló tinik?
Na, de ne feledkezzünk meg a tanulásról se! Mert igen, sokan fognak áradozni arról, hogy mindennap kávézgatni szoktak, minden este eljárnak bulizni, te meg majd csak pislogsz, hogy hol van itt az az idegtépő tanulás, amiről mindenki beszél.
Van. Van az is. Ne felejtsük el az éjszakába nyúló tanulást, s azt se, hogy akiről csak a meséket hallod, hogy száz irányba szórakozik, és gyakrabban jár kávézni mint egyetemre, és még vizsgaidőszakban is bulis képeket posztolgat a Facebookon, az az a személy, aki tízesekkel teszi le a vizsgákat, és még a januári vizsgaidőszakban tisztázza a szemesztert. Pont, mint a középiskolában... Biztos volt mindenkinek legalább egy olyan osztálytársa, aki végignyafogta a teszt napját, ugyanis állítólag semmit sem tanult, végül pedig hibátlanra írta meg a tesztet. Na, de persze a szerencse mindenütt közrejátszik.
Az egyetemista élet tulajdonképpen döntések halmaza. Vagyis inkább a lemondásról szól. El kell döntened, hogy miről fogsz lemondani. Az alvásról, az evésről, a bulizásról, vagy ragaszkodsz mindezekhez, és inkább az egyetemről mondasz le.
