Boros György

A képzőművészek örök tanítóját ünnepelte Szabadka

Fotók: Pesti Emma

Boros György születésnapi kiállítása

Boros Györgyöt nem kell bemutatni sem a szabadkai lakosoknak, sem pedig a képzőművészeknek, ugyanis elmondhatjuk, hogy a népszerűségét annak köszönheti, hogy kitartóan alkotott és tanított, s közben nagyon sok mindent letett az asztalra. Februárban töltötte be a nyolcvanadik életévét, s ez alkalomból 2014. december 5-én 18 órai kezdettel kiállítást szerveztek a Raichle-palotában működő Képzőművészeti Találkozóban. A kiállítást Miroslav Jovančić (festőművész, zenész, valamint a Szabadkai Filharmónia elnöke) nyitotta meg. Többek között személyes élményekről mesélt, hogy Boros Györgytől hogyan lehetett tanulni, milyen tanácsokat adott, és mitől olyan különleges ez az ember. Mert Szabadka Gyurka bácsija valóban különleges, s ezt az egyediséget az alkotásai is tükrözik. Szeret színekkel dolgozni, a természetet és a természetességet ábrázolni, de mindezek ellenére a képeiben intenzíven jelen van a misztikusság is. Gyurka bácsi albérlője vagyok, a lakás tele van a képeivel. Mondhatni, már megszoktam, megismertem őket. Minden egyes találkánkkor lenyűgöz az egyszerűségével, a könnyed vicceivel, s miután hazaérek, merengek a képeken (pedig már minden apró ecsetvonást végigmértem). Keresem bennük az embert, aki korát meghazudtolva tele van élettel, ambícióval, segítőkészséggel és életre szóló tanácsokkal.

Gyurka bácsi 1955-ben diplomázott a belgrádi Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. A Népkör Magyar Művelődési Központ Oláh Sándor képzőművészeti szakosztályának alapítója, 2002-től pedig a vezetője. 1979 óta tagja a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének, és alapító tagja a Budapesten székelő Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának.

Eredményes munkásságát a díjai is bizonyítják: Szabadka Város Októberi Díja; Belgrád, köztársasági Május 25. díj; Szabadka Pro Urbe díja; Vajdasági Művészeti Díj; Forum Képzőművészeti Díj; a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Életfa díja.

Gyurka bácsi szerint a tanítás is alkotótevékenység, így ő a két jelenség közé nem húz határt. Az állandó motiváltsága, a kifogyhatatlan ötlettára és az életigenlése jó hatással van a tanítványaira és a környezetére. Egyszerűen szereti azt, amit csinál, és ebből a harmóniából jut a közönségnek is az alkotások által.

A rendezvényen sem maradt el az önzetlen emberszeretet, ugyanis az egyik festményt kisorsolták egy szerencsés látogatónak.

A kiállítás december 30-áig tekinthető meg a Képzőművészeti Találkozóban.

Nyitókép: Boros György

Tegek:

Bíró Tímea vagyok, de általában csak csak Bíró Timi, így ismerhettek a lapokról is. 2010-ben jelent meg az első írásom a Képes Ifiben, ami egy spanyolországi útibeszámoló volt. Sok-sok karakterrel hoztam Nektek élménybeszámolót különböző kulturális eseményekről, örömmel írtam és írok kedvenc könyvekről, interjúk is születnek művelődés vagy egészségügy témakörben, de ami a fő területem a lapban, az a nagysikerű My Choice. Nem miattam sikeres, hanem a sok színes vajdasági egyéniség miatt. Nagyon szeretek agyalni, hogy ki legyen az újabb alanyom és izgatottan várom a kérdésekre adott válaszaikat. Mivel bölcsészkaron tanultam, ezért ezen a vonalon mozgok. Mindenütt csak írás, a Hét Nap hetilap a szeretett munkahelyem, mellette verseskötetek (A pusztítás reggelei, Hosszú) és kisregény (Moldva) a Forumnál. Legyen minél több természet, nevessenek sokat a fiúim (a férjem és a fiaim), és jó, ha van időm edzeni, olvasni, zenét hallgatni. Mellesleg szirupkészítő nő is vagyok, de csak nyáron, amikor van menta és citromfű.

Galéria