„Én is ugyanolyan ember vagyok, mint te”

Interjú Tóth Gabival, az X faktor mentorával

Június 6-án első alkalommal került megrendezésre Adán a Nyárindító – Letnji Start Fesztivál. A szervezők már így, első blikkre nagyon hype neveket „hoztak” el nekünk. Konkrétan Tóth Gabit és mentoráltjait, a Tha Shudrast, valamint a hazai klubélet legmenőbb bandáját, a Perpetuum Mobilét. Nosztalgikus volt a rendezvényhelyszín, ugyanis a régi szép időkben ugyanitt vezettük le a feszkót minden évben az Ada Festen. Nagyon jó hangulatban zajlott a fesztivál. Minden korosztály megtalálhatta a maga kulturált szórakozását hattól hatvanéves korig. Reméljük, jövőre is találkozhatunk ugyanitt. A pljeskavica remek volt, akárcsak a hangosítás és a színpadi fények, a kiszolgálás a pultoknál kedves, előzékeny, gyors, nem volt tolakodás, lökdösődés, és nem voltak kellemetlenkedő, taccsrészeg népek.

Hogy érzed magad nálunk? Először vagy itt, a Vajdaságban. Mik az első benyomásaid?

-Nagyon kedvesek az emberek, mindenki szeretettel fogadott. Ettünk, ittunk, ki voltunk szolgálva, és a technikai körülmények is jók, úgyhogy nagyon örülök, hogy Guba Éva meghívott erre a fesztiválra. Örülök annak is, hogy próbálnak itt rendezvényeket szervezni, mert a szegénységtől függetlenül van erre igény. Én is vidéki lány vagyok, szegénységből és nem nagyvárosi környezetből jöttem.

Milyen gyakran koncertezel a határon túl?

-Nemrég voltam Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön, ahol egy nagyon jó kis koncertet adtunk. Románia magyarlakta területein mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket. Sokat járok a Felvidékre is, oda sokszor hívnak. Ukrajna környékére viszont nem szívesen megyek. Általában az a tapasztalatom, hogy a határon túli közönség sokkal lelkesebb.

Nagyszerű dolog, hogy össze tud jönni egy ilyen koncert, a határon túl.

-Igen, ez így van.

Mivel, hogyan egyensúlyozod a nagy pörgést, amiben élsz és amiben vagy?

-Nézd, én ugyanolyan ember vagyok, mint te. Csak neked most az a munkád, hogy kérdezel, jó kis cikkeket írsz, és ugyanúgy szórakoztatsz, adsz az olvasóidnak ezáltal. Én a színpadon adok az embereknek. Aztán, amikor hazamegyek, a civil, normális életemet élem, mint mindenki más. A különbség csak annyi, hogy engem mutogatnak a tévében, ezért nagyon sokan zavarba jönnek tőlem, ha látnak vagy találkozunk. Én igyekszem a hétköznapjaimat abszolút normális értékrendek szerint élni. Nincs fellengzés, nincs puccparádé. Szeretek nagyokat kirándulni az erdőkbe smink nélkül, nomád módon. Szeretem az állatokat, szeretek a családommal lenni, hazai kosztot enni – így tartom meg az egyensúlyt.

Az erdőről jutott eszembe, hogy mostanában volt egy környezetvédő akciótok a Tha Shudrassal közösen. Mit gondolsz, mennyire lehet az embereket mostanában ilyen téren megmozgatni? Ki lehet őket csalogatni a csigaházukból, hogy ne csak azt mondják, hogy „oké, felszedem a szemetet, mert azt mondta valamelyik sztár”, hanem tényleg történjen valami konkrétabb ezen a téren?

-A mai világban kellenek ehhez a sztárok, mert így meg tudják mozdítani az embereket. Egyébként meg normális és magától értetődő kellene hogy legyen az, hogy az emberek kimennek a természetbe. Az lenne a jó, ha nem kellene megmutatni ezt nekik. Az én mottóm az életemben az, hogy amíg a természettel nem tudunk együtt élni/lenni, és felvenni a természetnek, az erdő élővilágának ritmusát, addig soha nem leszünk harmóniában önmagunkkal – sem. Mindig vissza kell térni a gyökerekhez, az ősi ösztöneinket feléleszteni, azt pedig csak a természetben, a csendben tudjuk. Ebben a társadalomban, amely egy felpörgött cyber világ, ahol mindent az elektronikai kütyük irányítanak, valójában könnyen meg lehet szólítani az embereket a környezetvédelem ügyében, én úgy látom, hogy igény van erre – csak sokszor kell mondogatni nekik, és sokkal több platformot kell megfogni abban, hogy tudják, van ilyen.

Nagyon szerettem a Summertime Sadness-feldolgozásodat, mert úgy énekelsz ebben a dalban, mint egy feketebőrű énekesnő, döbbenetesen borzongató a hangod. Honnan jön ez a hang?

-Fogalmam sincs. Én egyébként olyan ember vagyok, aki azt vallja, hogy „carpe diem”. Élj a mának, élj meg mindent, amit az adott pillanat adhat.

Hedonista vagy?

-Nagyon. És azt gondolom, hogy máshogy nem lehet élni. Egy valami biztos az életünkben: az, hogy meghalunk, de azt, hogy mikor, nem tudjuk. A félelmeink, a frusztrációink mind meggátolnak abban, hogy éljünk. Amikor eléneklek egy ilyen dalt, mint pl. a Summertime, akkor én maximálisan mindent átélek belőle. Nagyon megélek mindent. A csúcsokat, a mélységeket, a kudarcokat… A zenében is, az életben is. Az egész családom ilyen egyébként, az anyukám, az apukám. Egyébként a színpadi ember csak úgy tud másoknak adni, ha megmutatja, hogy ő is átélte azokat a dolgokat, amiket sokan. Ezzel segítséget, biztonságot tudok adni. Az érzést, hogy NEM vagyunk egyedül. Ez a legfontosabb üzenetem, küldetésem a Földön.

Nagyon érdekes, hogy azt mondod, nem vagyunk egyedül, mert annyira magányosan rohangál mindenki Pesten, meg lassan mindenütt. Mindenki elvan a kis telójával. Belőled viszont nagyon erősen érzem a változtatni akarást, a pozitív energiát, annyira biztosan mondtad, hogy nem vagyunk egyedül…Vagy néha mégis?

-Azért vagyunk egyedül, mert menekülünk saját magunk elől. Amíg magunkkal nem vagyunk jóban, és nem merünk önmagunkkal megismerkedni, addig egyedül maradunk.

Mert nem merünk tükörbe nézni. Mindenki a saját kis tükrébe…

-Így van. Mindenféle pótcselekvést végrehajtunk annak érdekében, hogy ne kelljen önmagunkkal foglalkozni. Ilyenkor érezzük azt, hogy nem jó a harmónia. Ez azért van, mert egyáltalán nem ismerjük saját magunkat.

-Ki van egy kicsit billenve az egyensúlyból minden. Van egy számod, a Hív az Élet, amelyhez Galler András – Indián, akivel hosszabb együttműködés van mögöttetek, rendezett egy nagyon jó videót, iszonyú erős képekkel. Ebben a klipben téged a szó szoros értelmében újra összeraknak. Hogyan raknád össze magad adott esetben, az életben?

-Pontosan ezt a felületes világot mutatom meg a klipben. Egyébként meg én döntöm el, hogyan gondolkodjak. Ha valamilyen rossz érzés kerít hatalmába, akkor változtatok az azt okozó negatív gondolatokon, érzéseken. Illetve mindenfajta olyan külső behatást, ami engem negatív irányba húz, kizárok, és mindent elkövetek, hogy a negatív szokásokat lecseréljem pozitív dolgokra. Ez döntés kérdése. Ha boldog akarsz lenni, akkor legyél boldog.

Te nagyon tudatosan dolgozol magadon…

-Tudatosan élem meg a rossz dolgokat. Tudom, hogy meddig élem meg a rossz dolgokat, és azt is, hogy merre kell elindulnom ahhoz, hogy jó irányba menjek, és jól legyek.

A zenében melyik az az irányzat, amit leginkább kedvelsz?

-Nagyon szeretem a világzenét, egyébként mindenevő vagyok. Azt gondolom, hogy a zene az egyetlen olyan dolog az életünkben, amelyben nincsenek kötöttségek. A koncert alatt, amely most lesz, mindenféle stílusban hallani fogsz engem énekelni. Én nem vagyok külön rocker, popper vagy dzsesszista.

A köztudatban mégis rockerként maradtál meg valamiért… Persze, lehet, hogy ez pusztán sztereotip besorolás.

-Talán a külsőm az oka ennek, a tetoválások, a sminkem. De ezek valójában külsőségek. Én is mondhatnám, hogy te meg bizonyára az indián vallást követed, a fülbevalód miatt. Egyből a külsőségek alapján ítélünk meg embereket. Azonnal párosítunk, azonnal hozzáteszünk. Én mindig nagyon letisztult ember voltam. Számomra az a lényeg, hogy bármi történik, az szívből jöjjön. Lehet dzsessz, rock, pop, bármi.

A nővéreddel van egy Sister Act nevű kettősöd. Milyen érzés egy színpadon énekelni Verával?

-A Sister Act produkciónk nagyon sikeres lett. 2013 óta nyomjuk folyamatosan. Állandóan teltházas klubkoncerteket adunk, és hála Istennek, most már hívnak bennünket fesztiválokra, a Budapest Parkban is felléptünk Charlie előtt. Nagyon mély dolog ez. Olyan, mintha a tapolcai panellakásban a kis szobánkba engednénk be az embereket, és a panelszobánkat cserélnénk le klubokra. Így beengedjük őket abba a ritka környezetbe, amelyben mi a zenébe kapaszkodtunk a nagy szegénységben, a nagy reménytelenségben. Mindehhez hozzáadódott a vidéki légkör és a Budapest-centrikus ország. Nagy áldás volt, amikor jött a tehetségkutató. Szeretetet, tisztaságot, hitet próbálunk átadni a zenénk által, és ezért szeretem nagyon a Sister Act formációt.