:

Kalandozásaink a poszthippi pandakolóniában

:

Fotók: Törteli Réka

(Malomfesztivál 2018)

...miféle bevezetőt írhatnék ehhez a Meséhez, ami velem (veled, velünk) esett meg augusztus havának mértani közepén? Aki elkezdi olvasni aprócska regénket, az nyilván járt már ott ezelőtt is, csupán szegény Anubisz a Hold másik oldaláról vala első – ám annál táncosabb lábú – bálozó idén, ám ahelyett, hogy röstelkedne (sosem véletlen a mikor), bátran kijelenti: a bevezetőt megírta már maga a fesztivál, odaédesgető fényképeivel és kurta, ám annál lelkesebb beszámolóival a társasági felületeken, teszem azt. Meg persze orálisan áthagyományozva személyes találkozások folyamán: a Malom egyszerre ősiség és ittésmost. Döbbenetesen vonzott évek óta; az ős-Játékok és az Ébren Álmodó kiáltott belőle felém, ám én csendesen meghúzódtam hálóm rejtekén, és kivártam a pillanatot. Ré ragyogó hívása kellett végső löketként. (Erről jut eszembe, a löketről: ha ismered a tollamat, most nyilván kapásból valami nyers gonzóságra számítasz. De igazából a Malom – bár valahol minden együtt, ahogyan az összes valamirevaló fiesta – szerintem elsősorban a kedélyes jelzőt érdemli. Ritka hely és idő: idő? az idő ott valójában felszívódik – avagy ha telik is némiképp, kedélyesen teszi azt.)

...szóval bele a lecsóba. És reggel lett, és este lett: 0. nap. Befutunk, Ré bárkáján. Az állítólag legprímább sátorhelyek már elfogytak. Oda se neki, kurjantom a mázsás málha alatt, ez a generációkat kiszolgált, lengyel obsitos, „eljegyzésnyi” méretű sátorpalota bennünket se hagy cserben: neki is látok, s cirka egy óra alatt – némi hathatós segítséggel, helyben csaklizott féltéglával működve (cseppnyi szitokkal, számos vízhólyaggal fűszerezve, némi forró szilvapárlattal öblögetve) – máris áll a bál; és a jurta (a kőkemény talajon). Eddigre be is alkonyul, vért vízzel elegyítve, bevetésre kész a brigád! ...én nem tudom, Ré, te sokkal több koncerten jelen voltál, de azért belenyalintottam magam is jó néhány kuriózumba – viszont számomra valahol ez a szerda esti Kamper-buli jelenti még mindig a legmaradandóbb élményt. Pedig annyira nem hallottam addig a bandáról, hogy a műsorfüzetet böngészvén mérget vettem volna rá, hogy az egész csak tréfa a szervezők részéről, és maximum beraknak valami DJ-t kempingeléshez, sátorveréshez. Ehhez képest?... bazzzzzzzzzzzzzzzzzzz... így szeretek bele első látásra az Akácosba is, ahogy ez a furfangos dzs-dzs szárnyaira emel (persze utóbb még vissza-visszazuhanok a kőkemény talajra, visszaránt a Lajka fémes erekciója és a Testet ölt kíméletlenül pszichedélikus ejakulációja: extázis van, mintha csak nyárközép, visító kobolddá változom, elképesztő, hogy valahol a fészken túl ilyen baromira jól tudom érezni magam, köszönöm, Ré, hogy elcsaltál, köszönöm, köszönöm...), igazán virtuóz egy kezdés, úgy a szervezők, mint a család egésze részéről, ergo részünkről is, nemde, Ré? – szólott Anubisz.

Malomfesztivál 2018

Az Akácos

Egy kicsit tartottam tőle, mennyit fog változni a fesztivál az előző évhez képest, de szerencsére semmi számottevőt. Az „átrendezése” miatt kezdetben nehezebben ment a navigáció, ám túlélő üzemmódba kapcsolva gyorsan hozzászoktam. A kánikula és a kemény talaj kárpótlásaként már a nulladik nap remek a zenei felhozatal. Fröccsminőség-ellenőrzés. Utána egy kis szörfözés a jófajta sztóner muzsikára. Jó volt látni a tavalyról ismerős arcokat és a még feszes lepedőket a zuhanyzónál. Élveztem, hogy végre sátorzsinórokban bukdácsolhatok, reggel pedig mehetek a malomhoz fogat mosni a sárga bádogbögrém társaságában. A Malomfesztivál olyan, mint a nyári zápor: nem tart sokáig, utána viszont feltöltődsz, és egy kicsit elfelejted, hogy a pusztaságban vagy... – szólott Ré.

...kakasszóra perzsel a lengyel jurta alatt is; de azért jelent valamit ez a dupla fedél (no meg a nyugatra tekintő bejárat, farunkban a – rendszeresen makulátlanra tisztított! – budisor árnyéka). Először van időm (és szemem) rendesebben körbenézni: poszthippi pandakolónia. A déli szomszéd a Soul Kitchen (beh kedves név több irányból is!), készül a reggeli, szép, nyugodt sorok az abrosz előtt, az Akácos még pihen, szalmabáláin, függőágyain szuszogó tündérek, amott meg az Etnocamp készül nyitásra különleges csemegékre csábítván a tikkadt vándort... Ré karon ragad – és ismét oda kalauzol, ahol a legkedélyesebben terpesztheted el földi térfogatodat, Anubisz: a medencéhez, azaz a baZenhez! Testvér... kövezz meg, de én legszívesebben ezután egy tapodtat nem mozdultam volna onnan, sőt!, esedezem!, tán még ebben a pillanatban is ott áztatnám az irhámat, ha nincs az egyéb temérdek csábítás... Bizony mondom. (Medence. Hűvös serital. Jeges zuhany. Az életemben kóstolt top 3-ban benne levő pizza. Puha[!] beton. Tántorogva úszó hobbit. Meg persze a lemezlovasok. Fél napon át autentikus rapet hallgatok, miközben zöld hullámok ringatnak, és pecsenyévé sül az orrom a kíméletlen napnyársakon? Igen!) De hát baba itt minden, lépjünk tovább, amúgy is ezer a dolog, lanszírozzuk a SputnikX-et, majd beülünk a Klein szárnyait (és butéliáit) nyitogató sátrába a jó öreg lábosfejűvel, hogy előadja nekünk karcos baritonján az előző este egy másik lehetséges verzióját. Pici nass és pihenő... amit Anubisz – a pihe nővel ellentétben – picit megnyújt (néhány jótékony felhő ezt a sátor rejtekén is lehetővé teszi). Utána leheletnyi Ricsárdgír, ébresztő gyanánt – és egy váratlan kitérő a Bitang (nagy) színpadhoz: Na ja, tervben volt egy Lovasi-interjú, nem saját ötlet, szerkesztői, de azért érdekelt volna, hol tart most az a lurkó, aki ’99-ben, egy gödöllői koncertjükön a Trafóban lenyúlta az utolsó, „összegrebázott” Rolling Rockomat. Merthogy életrajzi kötetét olvasva elkezdtem aggódni, csak nem kezdtek motozni sztárallűrök ebben a cseppet sem sztár alkatú manóban – hát most beütött a villám: nem hogy elkezdtek, de be is szőtték azt az okos homlokát. (Ja, a mülvész úr nem adott csak úgy interjút. Hason kellett volna csúszni. Figyelj... én előző este a hátamról a bőrt lenyúztam az Akácosnál, a hasamat innen fogva kímélni szeretném.) Szóval hótt lezseren kisétálunk a nagyszínpadhoz (Ré vezet igazából), aztán ezek meg a Forradalmárral kezdenek, meg lenyomnak még vagy 4-5 tökös nótát, de utána laposodni kezd a buli, sok kis csillag tilinkózik egyhangúan... amikor nagy ritkán színre jut, Kispál arcán is unalmat vélek felfedezni, Ré már alapból skipelte volna a hajcihőt, szóval elindulunk a lacikonyha felé... Én nem tudom, ki mit kajolt ez a szűk 4 nap alatt – magam leginkább fényevő funkcióra kapcsoltam –, de ez a pljesco nálam vitte a pálmát, a'sszem. Utána el is tesszük magunkat (a legerősebb repertoárt ígérő) másnapra. (Ja, a Tudósok tréfás dühöngésére emésztek / alszom el / szállok poklomra.) Ré, számodra mi a legfelejthetetlenebb íz ebből a pár napból? – szólott Anubisz.

Malomfesztivál 2018

A baZen

Kilépve a napalmbiztos katonai erődítményünkből, jó harcosokhoz híven, úszással kezdjük a napot. Meg az újonnan vásárolt fesztiválpohárban kotyvasztok egy kis instant kávét. Az előző est folyamán titokzatos módon gazdagabbak lettünk néhány kellékkel, amit egy tisztességes pipás mindig magánál hord. Dohány, papír, öngyújtó, napszemüveg – és egy sebészolló. Igen, vannak olyan emberek, akik szar(ká)ra isszák magukat, nincs ezen sok szégyellnivaló, de azért a délelőtt folyamán a biztonság kedvéért nem parádézunk a szemüvegben. Medence, sörök és (számomra) fél évre elegendő reggaemuzsika után indulhat az est. Bajuszpödrés, press pass a nyakba, és már kezdődik is a mulatság. Szívem szerint én csak a következő nap sorra kerülő Repetitor fellépésének idejére válnék meg az Akácos színpad zenei felhozatalától. Amit a Ricsárdgír-koncert most még jobban felerősít, repesnék az örömtől, ha egész este ők tolnák, de… De hív minket a kötelesség, meg ez a Lovasi nevű alak, akinek sok ember szereti a zenéjét, de én speciel nem. Szóval két fotó ellövése között próbálom attól jól érezni magam, hogy más emberek jól érzik magukat (nem járok sikerrel). Miután ráununk a dühös szekusarcokra, visszavonulunk, hogy megegyük szent eledelünket. Szóval a válaszom a kérdésedre, kedves Anubisz, nem más mint a kézműves sör meg az apanemzetünk legjobb, roston sütött találmánya – szólott Ré.

...jaj, az a péntek, tébolyult péntek... Lezser ébredés a kohóban, végre egy fogmosás, maradék pár szelet kulen, majd elindulunk a vegyesboltba: útközben megbizonyosodhatok a legendáról: az oromiak imádják a fesztivált és a fesztiválozókat! A hosszú mérföldeken döfködő napsugarak és ezeket ellensúlyozó kedves mosolyok a helyiek részéről; pazar! Szalámi, kenyér, babkonzerv, jeges tea. Visszafelé könnyebb. Ismét baZen, naná. Ám délután 3 magasságában nem bírok magammal: egy óra múlva indul a MalomSlam; érzem, hogy ott a helyünk! (Ergo ismét csak Akácos. Ott a napcsakra, érzem én.) Nem is a slammerekre fókuszálok elsősorban – hanem a közönségre! Elképesztő energiák szabadulnak fel – az esti Narco Polo-koncertre várakozva/vágyakozva, mintegy –, zsizsegve élednek a tikkadt akáclevelek, s lőn! Az utolsó előtti dalnok énekét félbeszakítva leszakad az Ég! Az a gyönyörű. ...pocsolyában meztélláb tapicskolni maga a gyönyör; szinte mindenki más a vásznak alá szökik – Anubisz az Etnocamp és a tábor között fürdőzik égi zuhanyban (közben persze megnyugodva konstatálja, hogy a lengyel menyecskesátor, számos társával ellentétben, ismét ellenáll az elemeknek), a Kolompos(?)/Tindia(?) muzsikájára cimboraságba hoz országházi képviselőt (köszi a barackot!) és kiskertészlegényt, az Utazók is befutnak, el is áll az égi áldás nedvesebbik része, Nap apa is lehull: indulhat a muzsika! (Nincs még az őserejében, de rágja ki újfent a gubóját a Narco Polo űrpillangója.) Kell mondanom? Akácos. A betyár mindenit, de odakívánkozok most is, ahogy ezeket lejegyzem – ez lehet a Malom egyik deleje? ...utána már csak tapicskálás a maradék mézharmatban Laró Brúderrel, Micával, Topival, és persze a régi közös barátokkal: Ágival, Feróval. Egy sörsátor előtt – hol máshol? ...és csupán miután hazaértünk Zentára, akkor jövök rá: aznap volt Boli Brother születésnapja is. Most lett volna 53. Te küldted a jótékony zivatart csikorgó csontjainkra, testvér? Esz-szalám alejkum! ...Ré, te aznap este alaposabban körbenéztél: mutatta még jótékony simogatását más helyeken is a délutáni felhőszakadás? (Ah, én nagyon-nagyon csipáztam...) – szólott Anubisz.

Malomfesztivál 2018

A MalomSlam közönsége

A boltba vezető úton találunk egy programfüzetet a bokorban, a tartalma megörvendeztet bennünket. Eljött a várva várt pénteki nap. Csupán később keseredek el egy kicsit, amikor megtudom, hogy a Csaknekedkislány és a Repetitor egyidejűleg fognak játszani. Sajnos még nem tanultam meg klónozni magam, ezért hadvezéri precizitással tervezem meg az estét. Még egy interjú is várna rám, de valaki ott fenn (bár inkább, hanyagságból, lent) szabotálja a tervemet. Egy kis idegbaj meg néhány gyilkossági kísérlet lezajlása után úgy döntök, inkább élvezem a bulit. Körülbelül tíz percig lehetek ott a Narco Polón, mert rohannom kell... REPETITOR!! Tombolás közben lesem az órámat, hogy le ne maradjak a „hihetetlenül szexi zenét játszó” Csaknekedkislányról se. Ott értem meg, milyen érzés lehet egy szardíniának a konzervdobozban. A zivatar miatti csúszás sajnos lerövidíti a játékidejüket, de ezeknek az alakoknak a kisugárzása elfeledteti velem a kora esti kellemetlenségeket. Friss levegő, jó zene, jobbnál jobb italok varázsolják el ezt az éjszakát. Por helyett most sárral térünk nyugovóra – szólott Ré.

...ja, hogy a Bohemian-interjú sem jött össze pénteken? A mi hibánk! (Nem a „fentieken” múlott, komolyan.) De hát legalább mehetünk a saját szívünk után – Csaknekedkislány, Lucy Dreamin’. Az utóbbival amúgy is mókás elbeszélgetni azok után, hogy a közös tagokat számláló Lajkának oly hathatósan segítettem beállni szerdán este. Különösen, hogy jelen van Orcsik Roland barátunk is – Dezső kutya nélkül, fájdalom! –, aki valamiért félti tőlem a színpadi hordóit; pedig annak idején megosztottam vele az egyik zEtna-feszten a cserépvázámat dobolás céljából. Na mindegy, hagyjuk ezt. Messzire vezetne, hehe. Lényeg a lényeg: az utolsó nap délutánján egyetlen árva (slames) interjú lapul a technikánkon a tervezett számos helyett; mondom is Rének, ez végül tényleg tiszta félelem és reszketés lesz – noha csupa-csupa fényesség a lelkünk – szakmai szempontból. Aztán frászkarika: Roli megenyhülve mesél Dezsőről és a Fantomkommandóról (meg persze a közös kárpátaljai karavánunkról, de arról neked nem kell tudnod, haha), a Lucy legénysége átlényegül élő – sőt!, égő! – pszichedéliává, Ré még lekapcsolja a CsNK legénységét lovaskocsikázás előtt. Minden pöpec. Esteledik. Már csak a ciginket kell megtalálnunk. Hosszú séta. Utolsó félcolos a becsei csodából? Persze. Fehér szilva ide, epres-mézes kontyalávaló oda. Salóm aléchem. Kihagyom a gyrost. Vízszint. A kedélyes dsz-dzs rendkívül jólesik ebből a perspektívából is. Kiüresedve és gyönyörrel betelve. A napszekér lassan alábukik. Mosolygok. Anubisz útja még csak most kezdődik el. Csak hunyd le a szemed, lábad helyezd lábnyomaiba – ha van hozzá elég merszed. Haha. ...Ré, kedvesem, te viszont még öblítettél egy narancskoktéllal, és egy erősen hagymás rostélyossal is elvonultál az orrom alatt az utolsó vacsora idején: mesélj, mily tapasztalatokkal lettél gazdagabb aznap éjszaka? – szólott Anubisz.

Malomfesztivál 2018

Lovasportya gitárkísérettel

Már-már itt is kialakult valamiféle rutin (sokkal kellemesebb, mint a hétköznapi). Kissé elkedvetlenedek, hogy vissza kell térni a mindennapok kerékvágásába. Mintha sokkal lassabban telne az idő a fesztivál utolsó napján. De előbb-utóbb leszáll az est; a Lucy Dreamin'-es srácokkal kellemesen elbeszélgetünk (aminek gyümölcsét a későbbiekben el is lehet majd olvasni). Miután elvégeztük a feladatunkat, én kalandozni indulok. Körbejárom a fesztivált, de öt percnél tovább valahogy nem sikerül sehol sem elidőznöm. Közben az italstandokat is váltogatom, így meglepő módon megint csak az Akácos színpadnál kötök ki. Kissé elvarázsolva élvezem a jótékony pszichedélia hatásait. Eggyé válok a basszusgitárokkal, minden egyes ütéssel a dobon. Magamba zárom a fényeket, a hangerőt, a dekorációt, az ízeket, az illatokat, a lépéseket. Tudom, hogy másnap reggel már csak ezekből táplálkozhatok. Megfigyeltem magamon tavaly is, hogy miután vége van a Malomfesztiválnak, enyhén depresszív állapotba kerülök. Azt a pozitív töltetet, amit hazahozok, pillanatok alatt ki tudja ölni belőlem Twin Peaks az üres utcáival – szólott Ré.

(...ahogyan eleje, hát vége pláne nincsen ennek a történetnek. Legyen elég annyi, hogy hőseink vasárnap reggel hősiesen összepakolták a lengyel csodasátrat, majd felszálltak a napszekérre, tovasuhantak, azóta pedig boldogan élnek, ha meg nem haltak. Vagy ne legyen? Ré? Egyetlen fénysugaram.

Legyen – hagyta rá a kedves.)

 

Malomfesztivál

Malomfesztivál facebook

 

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Payeta Maurice
A szeptember az év hétfője Egy igencsak furcsa nyáron vagyunk túl.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.huffingtonpost.com
Jogi Kar, te drága! DAY 96: BÜNTETENDŐ VISELKEDÉS BÜNTETŐJOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Közösségi média és szólásszabadság A szólásszabadság azt a minden embert megillető jogot jelenti, hogy hangot adhatunk a véleményünk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Interjúalanyunk, Away, 1983 óta a zenekar dobosa
A rock a valóság érzékelését jelenti Interjú a Voivod dobosával, a mindig nyugodt Michel Away Langevinnel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A rock hangos és fényes diadala 28. Rockmaraton, Dunaújváros

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sötét zenék elmélyült közönségnek
Sötét zajok a Mátrában Öt év kihagyást követően újra feltöltődhettünk a Fekete Zajon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kardos Margit disszidál „Történeteket szeretek olvasni, nem azt, amikor a nagy író nyolcszáz oldallal jól alátámasztja, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lőrinc Tímea (fotó: Mucsi Izabella)
Aki választ: Lőrinc Tímea Lőrinc Tímea vagyok. Kanizsai, de már öt éve zentai lakos. Színésznek tanultam, és öt éve ez a mu...

0 Hozzászólás | Bővebben +