: Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács
Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács

Sporhetsztori 68.

: Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács
Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács

68. rész – AveCesar!

1. rész

Interjúm alanya az 1987 júliusában született főszakács, Cesar Alvares Cajurao, aki a világ másik feléről vetődött hazánkba, pontosan a Fülöp-szigetekről, Pasay városából (Manila része). Sajnos csak rövid ideig dolgoztunk együtt, de így is jelentős hatást gyakorolt rám konyhaművészete és világnézete. A Cesarral való közös munkát a Carlitóval (Cesar apjával) történő kemény munka előzte meg az Ebisu aprócska konyháján. Cézár hangját hallva a nagymestert látom magam előtt. Ő sajnos már nem tartózkodik Szerbiában, mert jól megérdemelt pihenését tölti otthon a családjával, és az unokáival játszhat, lazíthat. A „Trónörökös” azonban továbbra is hazánk (étel)kultúráját gazdagítja, és szakácsok generációit tanítja a fúziós ázsiai konyha fortélyaira. Meséljen most tovább ő!

Mi az első, konyhához kapcsolódó emléked?

– Azt hiszem, az első emlékem nyolcéves koromból származik. Mivel apám szakács, mindig hívott, hogy segítsek neki összevágni a zöldségeket, segítsek az előkészületekben. Megmutatta, melyik hal milyen, hogyan bánjak a hússal, miként lehet a legjobban elkészíteni az adott alapanyagot. A munkámért mindig édességgel fizetett. (Nevet) Jó üzlet!

Mit készítettetek legsűrűbben együtt?

– Sok húst, mert mind a ketten igazi húsimádók vagyunk. Disznó, csirke vagy marha, teljesen mindegy, bármit elkészítek és megeszek, ha hússal készül. Grillezve, valami szósszal leöntve vagy csak sóval, borssal és olívaolajjal meghintve, krumplipürével körítve. Nem kell, hogy bonyolult legyen. Általában ázsiai kaját készítek az étterem konyháján és otthon is.

Mikor döntöttél úgy, hogy ezt az utat választod, és profi szakács leszel?

– 16 évesen elég konok voltam. A középiskolás haverokkal volt egy bandánk, és egyszer turnéztunk is, de nem jött belőle pénz. Vártuk, hogy felkaroljon bennünket valaki, de hiába. Ekkor apám beszélt velem, és megkérdezte, miért nem próbálok ételkészítéssel foglalkozni, mert azt úgyis ismerem, tudok főzni, és mindent tudok az alapokról. Ekkor döntöttem úgy, hogy beiratkozok egy konyhaművészeti képzést nyújtó iskolába. Hamarosan rájöttem, hogy szenvedélyesen vonzódom a konyhához, és olyan dolgokat látok meg, amiket más észre sem vesz. Felfigyelek dolgokra, amikre apám hívta fel a figyelmemet. Szóval igen, akkor belevágtam.

Elégedett vagy a döntéseddel?

– Igen, elégedett vagyok, de azért lehet, hogy változtatnék. Talán a „front of the house”-ban dolgoznék, mert szeretek kommunikálni az emberekkel, szeretem elmondani, amit tudniuk kell, és hagynám, hogy a fiatalabbak végezzék el helyettem a „piszkos” munkát. Szívesen tanítanám őket, és megosztanám velük a tudásom. De még mindig nagyon szeretek főzni, ez az első szerelmem!

Kérlek, mesélj az iskolai éveidről, a korai időszakról a konyhában, amikor még csak épp beléptél a kulináris világba!

– Amikor először beléptem az iskolába, én voltam az egyetlen tizenéves. Az összes osztálytársam idősebb volt, mind profi a hotel- és az étteremmenedzsment szakmában, én voltam az egyetlen frissen diplomázott középiskolás. Csak nézték, hogy „Hű, ki ez a fickó”. Mindannyian nagyon kedvesek voltak velem, és segítettek egyengetni az utam. Egyszer egy professzor megjósolta, hogy egy nap messzire kerülök a hazámtól. Igaza is lett. Emlékszem, amikor először vágtam tonhalat és más halakat, nagy húsokat. Emlékszem arra, amikor helyi farmokat látogattunk, amikor a helyi hentesüzemet kerestük fel, hogy megtanuljuk az alapokat. Mindez nagyon érdekes volt, és persze, egy halom pénzt költöttünk. A főzőiskola két évnyi őrületet jelentett a konyhában. Örökre megmaradó kellemes emlékeim kötődnek hozzá.

Gondolom, gyakorlati képzésen is voltál.

– Igen, persze. Ezt „onjobtraining”-nek hívják (OJT). Kapsz ötezer óra gyakorlati időt, a többi pedig rajtad áll. A professzorom elvitt engem a hotelbe, ahol ő dolgozott, és ott dolgoztam le a gyakorlatot. Az első három hónap alatt egy Moomba nevű thai étteremben güriztem, majd a következő három hónapot a Dusit Thani hotel thai konyháján töltöttem. Ennek köszönhetően tehát először a thai konyha specialitásait sajátítottam el. Csodás volt különféle curryket, pad thai-t, tonka babból készült ételeket és számtalan más különlegességet alkotni. Régebben a thai ételek nem voltak olyan felkapottak, mint manapság. Szerencsére az ázsiai konyha virágkorát éli, és feltörekvőben van világszerte. Mindenki szeretne ázsiait enni. Az iskola befejezése után eldöntöttem, hogy számos nemzet konyháját összeolvasztom, és egy különleges fúziót képezek. Nem csupán japánt, kínait és thait kínálok, hanem kreálok valamit, ami csak nálam van, belőlem fakad. Tudom, hogy mások is munkálkodnak ezen, de erőteljesebben előre akarom vinni az ázsiai konyhát.

Az interjú következő részében Cézár mesél majd többek között az eddigi munkahelyeiről és az ehhez kapcsolódó élményeiről. Ne hagyjátok ki!

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Tarkó Lilla fotója
Ébredős Verőfényes napsütésre ébredtem. Kapkodva felemeltem a fejem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Szerb Matica Galériája napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 8. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Chicagóban, a szelek városában
Ohióból jelentjük A vajdasági Miklós Melánia jelenleg Clevelandben tartózkodik. Olvassátok el a folytonos pörgésben...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.aryzauq.tv
Jogi Kar, te drága! DAY 129: GPP

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Deli Andor (fotó: Máriás Endre)
Együtt, Európában Interjú Deli Andor európai parlamenti képviselővel EU-ról, integrációról, lehetőségekről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ezüstszavakba olvasztott kataklizmatikus űrjazz Laurie Anderson: Bright Red – 1994

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az otthontalanság hordozói Igen, tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha valami betegségről, valami kórról lenne szó, és talán íg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács
Sporhetsztori 68. 68. rész – AveCesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az égő has esete A gyomor- és nyombélfekély

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Exit! Az Exit-beharangozó megírása számomra mindig fájdalmas pont.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Delvaux festménye
INSπRÁCIÓ Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék INSπRÁCIÓ címmel irodalmi alkotópályázatot hirdet kö...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIV. Találkozóján való részvételre A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a kupuszinai Pe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
II. Fonó Klub Magyarkanizsán Táncház, batyubál, mulatság

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tomin Kis Anikó (fotó: Futár Ernő)
Aki választ: Tomin Kis Anikó A nevem Tomin Kis Anikó, 1986. március 2-án születtem. Koreográfus, táncos és színésznő vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Turi Orsi
A változások kereszttüzében Sötét… Nagyon sötét, kakaskukorékolás, hideg szél halk suttogása, egy kis károgással megspékelve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Átértékelés és újratervezés Az év eleje a legtöbbünknek a leltározás időszaka.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az LII. KMV műfajai és pályázatai (A döntő időpontja: 2019. április 12–14.)

0 Hozzászólás | Bővebben +