Gusztony Endre vagyok, temerini lakos. Az általános iskola után az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumot választottam, mert tudtam, hogy nagyszerű alapot fog adni bármelyik egyetemhez. Végül a városban a maradtam, beiratkoztam a Művészeti Akadémia színész szakára, magyar nyelven tanulok, ott vagyok most harmadéves hallgató.

Mindig is színész szerettél volna lenni?

– Már kiskoromban elkezdett vonzani a színház, a tánc és az éneklés. Egy idő után biztossá vált, hogy színész akarok lenni, és gőzerővel készültem a felvételire. Végül sikerült bejutnom. Azóta rájöttem, hogy az volt a könnyebbik része. Nem könnyű az Akadémia, nagyon sok időt, energiát és munkát kell belefektetni, hogy valami eredményt érjünk el, de egy cseppet sem bántam meg, hogy ezt választottam. A legnagyobb álmom, hogy egyszer olyan érzéseket váltsak ki a nézőből, amiket én is éreztem, amikor színházba mentem. Mindig úgy éreztem, hogy a színpadon a színészek varázsolni tudnak. Szeretném, ha egyszer én is tudnék varázsolni.

Sokan külföldön folytatják tanulmányaikat, neked nem fordult meg a fejedben, hogy Magyarországon válassz egyetemet?

– Természetesen a felvételi előtt gondolkodtam azon, hogy itthon vagy Magyarországon lenne-e jobb. Mindig úgy készültem, hogy itthon szeretnék élni, itt szeretnék dolgozni, de mivel színészet csak kétévente nyílik magyar tannyelven, és én pont egy „rossz” évben érettségiztem, ott álltam, hogy vagy vállalom, hogy egy évig szünetelek, vagy megpróbálom máshol. Végül elmentem a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére Budapesten, de nem sikerült. Következő évben már csak az Akadémiára készültem. Viszont az előző szemeszterben az osztályommal fél évig pont a Színház- és Filmművészeti Egyetemen voltunk vendégdiákok, így bepillantást kaphattam arra az egyetemre is. Mindkét intézménynek megvannak az előnyei, de én összességében örülök annak, hogy itthon tanulok.

Temeriniként miért döntöttél úgy, hogy beköltözöl az Európa Kollégiumba? Sok időt elvett a mindennapos utazás?

– Sok temerini egyetemista nem költözik be Újvidékre, hiszen egy óra alatt be lehet érni busszal, én mégis úgy döntöttem, hogy egyszerűbb lesz a városban élni. Első évben lakásban voltam, de úgy éreztem, hogy olyan keveset vagyok otthon, hogy nem éri meg annyi pénzt kiadni érte, így a következő évben beköltöztem az Európa Kollégiumba, ami nagyszerű döntés volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a kolis életet. Nagyszerű a társaság, jók a programok, és az egész intézményre egy barátságos, családi légkör jellemző.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szabadidőm nem sok van, de ha mégis, akkor legtöbbször színházban töltöm Újvidéken vagy éppen Szabadkán vagy Zentán. Régebben elég sokat írtam verseket, novellákat, de sajnos az utóbbi időben ez háttérbe szorult.

Mit tanácsolnál azoknak, aki most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken folytassák-e a tanulmányaikat.

– Én azt javasolnám a fiataloknak, hogy nyugodtan próbálják meg, hogy milyen Újvidéken élni. Tudom, hogy elsőre ijesztő lehet, ha mondjuk csak szerb tannyelven van olyan szak, amit szeretnének, de az Európa Kollégium erre is jó. Egyrészt felzárkóztató képzést tartanak a nyáron szerb nyelvből, másrészt pedig elsősként biztosan talál az ember olyan személyt, aki ugyanazon a szakon tanul, csak felsőbb évfolyamon, és tuti tippeket tud adni.